Keress egy igazán fontos projektet, és szakíts rá időt!

Az írás: munka, nem pedig hobbi. Nem úgy írsz, ahogy mondjuk felépítesz egy modellrepülőt. Le kell ülnöd és dolgoznod kell, be kell osztanod az idődet és tartanod magad hozzá. Még ha csak egy órára is naponta, de fel kell fogadnod egy bébiszittert és időt kell szakítanod rá. Ha sikeres író akarsz lenni, úgy kell tekintened rá, mint egy állásra. (Rosellen Brown)

Egy hét, és itt a november, vele együtt pedig a NaNoWriMo. Így nekem is szigorúbbnak kell lennem magamhoz és kialakítani egy szigorúbb munkafegyelmet az írásban, persze a megszokott hétköznapi teendőim mellett. Ez a munka nem novemberben kezdődik, hiszen napi 1667 szavas napi penzum mellett nem tudom még a blogot is életben tartani, így az októberi munka a blogon már megfelelő bemelegítés a novemberi nagy kalandra.

Tavalyról már tudom, hogy ha az embernek napi legalább két óra koncentrált munkaidőt kell teremtenie (nekem legalábbis nagyjából ennyi időre van szükségem a napi penzum előteremtéséhez), akkor másképp kezd tekinteni az időre és a napi tevékenységeire. A prioritások átrendeződnek, az időrabló lötyögés (pl. a tumblr pörgetése, hírlevelek böngészése, tévézés) lehullik a napirendről, a figyelem kiéleződik és az elme lecsap minden szabad öt percre, így az ember könnyen azon kaphatja magát, hogy amíg forr a reggeli teavíz, még gyorsan magához kapja az iPadjét, hogy begépeljen egy vagy két mondatot.

Ezt a fajta feszített tempót persze nem bírnám hosszú távon tartani, de hasznos élmény és érdemes megtapasztalni, hogy ha egy projekt igazán fontos, valóban hiszünk benne és hajlandóak vagyunk beletenni szívünket-lelkünket, akkor sokkal tágabbak a határaink, mint azt hittük volna.

Te minek tudnál (akarnál) helyet szorítani a napirendedben? Mi az a projekt, ami fontos annyira, hogy lemondj a kényelmes és időrabló szokásokról, és egy nagy hajrában odatedd magad? És miért nem vágsz bele most?

Reklámok

Keress egy igazán fontos projektet, és szakíts rá időt!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Hát az írás már csak ilyen 🙂 Mikor magam is jobban pörgettem a blogomat, akkor tényleg éreztem, hogy az élet a poszttól-posztig terjed, ami közötte van az felkészülés, anyaggyűjtés, ötletelés, főleg a munkahelyi holtidőben a számítógépen állandó jelleggel nyitott szövegszerkesztővel, hogy csak be kelljen önteni az ötleteket.
    Hogy milyen projekt lenne még fontos: hát ez az, sok van. Munkából kifolyólag rengeteg ötletelés, szakmai anyagok írása, vagy informatikai problémák megoldása – ez napi szinten befigyel. Egy idő után fura úgy olvasni az Indexet, meg az Sg.hu-t, hogy nem csak átfutod a cikkeket, hanem figyelmesen olvasod őket, mert “még lehet jó lesz valamire” alapon vizsgálódsz.
    Amire még sok időt fordítok az az állandó fejlődési pályán maradás a kyudoban (japán íjászat), attól függetlenül, hogy edzésnap reggel hétkor elindulok otthonról és csak este tizenegy körül keveredek haza. 🙂

    • Aztán megvalósítani nem olyan könnyű, főleg ha már nem csak az internet- és tévéidőt kell megnyirbálni, aztán elkezdenek közbejönni és másképp alakulni a dolgok, és az embernek elfogy az ereje, nem látja a végét, végül kimerülésig zokog egy napon át, felbőszült predatorként tépi le a szerettei és barátai fejét vagy elalszik este a zoknija lehúzása közben az ágy szélén – ezeket mind én produkáltam kihívás-időszakban (vizsgaidőszak, nanowrimo, ilyesmik). Ha baromi könnyű lenne, nem hívnák kihívásnak. 🙂 Nyilván nem kell mindenkinek pont ebbe a kalandba belevágnia, de előbb-utóbb mindenkinek lesz valami, amibe fél beleugrani, nehéz lesz végigcsinálni, de megéri valahogy belegyömöszölni a beosztásba – mondjuk felvételizik egy főiskolára, gyereket vállal, felújítja a lakást vagy elköltözik. Nem mondtam, hogy könnyű lesz és fájdalommentes. De annyi mindent halogatunk azzal, hogy jaj de megcsinálnám, de hát pont most nincs időm. De ha jön valami igazán fontos, akkor kiderül, hogy mégiscsak volt még hely abban az időbeosztásban.

  2. Mindig azt mondják, hogy az írásról nem beszélni kell, hanem csinálni. Ettől függetlenül én szeretek róla beszélni, és még ennél is jobban szeretek róla olvasni 🙂 Úgyhogy külön köszönöm a bejegyzéseket, amit a NaNoWriMo kapcsán olvashatunk tőled és sok sikert kívánok a nagy kihíváshoz! Csak ügyesen!

    • Köszönöm, igyekszem!
      Nekem sokat segített, hogy rájöttem, hogy amikor az írásról írok – akkor is írok. 🙂 Szóval hogy nem kell történetírónak lennem ahhoz, hogy író legyek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s