Cesar Millan honlapján olvastam egy kedves cikket arról, milyen hasznos lehet egy baba érkezésekor, ha egy kutya is van a háznál. Bár nálunk még odébb van a kis manó tervezett érkezése (mindenféle társadalmi nyomásgyakorlás ellenére is), de a kutyusunk már most családtag, úgyhogy az ő kedvéért megosztom az alábbi listát.
Az eredeti cikket itt találjátok, a cikk szerzője Juliana Weiss-Roessler.
7 ok, amiért áldani fogod a kutyádat, ha baba érkezik a házhoz
- Babafigyelő. Ha aggódsz, hogy nem fogod észrevenni, amikor a kisbabád felébred éjszaka vagy a délutáni alvásnál, ne tedd. A kutyád nálad is éberebben figyel, és bízhatsz benne, hogy a saját nyüszítésével csatlakozik, ha a kisbabád sírni kezd.
- Takarítóbrigád. Te nem leszel olyan szülő, akinek vesződnie kell a romok eltakarításával az etetőszék körül, amikor a kisbabád enni tanul, hiszen ott van egy lelkes segítő, aki tisztára nyalja helyetted a padlót.
- Immunerősítő. A kutyanyál, akár hiszed, akár nem, immunerősítő hatású. Ahelyett, hogy a kisgyermeked steril környezetben nőne fel és a szervezete nem tanulna meg védekezni, a kutyád megosztja vele a mikroorganizmusait, és kis korától fogva ellenállóbbá teszi. A tanulmányok szerint a kutyák mellett felnövő gyerekeknél csökken a fülbetegségek, az asztma és az allergia kockázata is.
- Edzőpartner. Ha kutyád van, nem fenyeget a veszély, hogy annyira elmerülsz a kisbaba körüli feladatokban, hogy napokig elfelejted elhagyni a házat. Ha kutyád van, a rendszeres testmozgás nem opció, hanem kötelesség.
- Szórakoztató központ. Ha kiszállnál és szeretnéd, ha legalább egy kicsikét nem neked kellene állandó gügyögéssel és lovacskázással lekötni a kisbabád figyelmét, számíthatsz rá, hogy mindig lesz melletted egy önkéntes, aki átveszi egy kis időre, hogy együtt mókázzanak és birkózzanak a szőnyegen. Garantált szórakozás a babának, garantált szusszanás a mamának.
- Gyakorlási lehetőség. Semmi nem mérhető ahhoz, hogy 24/7-ben a szülői hivatásnak szenteled magad, bár ha örökbe fogadsz egy problémákkal küszködő menhelyi kutyát vagy egy újszülött kutyust, aki elvesztette az anyját és neked kell életben tartanod, az elég nagy kihívás lehet. De ha csak egy átlagos kutyát nevelsz, az is felkészít bizonyos dolgokra, amiknek hasznát veszed majd, ha kisbabád lesz. Például:
- Résen lenni, hogy nem vett-e valami veszélyeset a szájába, és készenlétben állni, hogy bármikor kikapd onnan, aminek nem ott a helye.
- Gyógyszert beadni valakinek, aki nem akarja.
- Egyértelmű határokat szabni, betartatni a szabályokat, szigort mutatni, akkor is, ha ez nem könnyű.
- A pillanatban élni. Ha azon kapod magad, hogy már a diplomaosztóját és az esküvőjét tervezed a kisbabádnak, a kutyád mindig ott lesz, hogy emlékeztessen, hogy éld meg és élvezd ki a jelen pillanatot.
- Páratlan szeretetforrás. A legfontosabb, amit a kisbabánknak adni akarunk, az a szeretet. Egy boldog, kiegyensúlyozott kutya a szeretet és odaadás kimeríthetetlen forrása, ami pótolhatatlan kincs egy kisgyermek életében.
Hogy miben lesz hasznunkra a mi kis szeretetgombócunk, amikor kisbabánk lesz, még nem tudom, de azt igen, hogy ezen kívül még mi mindenre felkészít – biztonságossá tenni egy lakást, felkelni az éjszaka közepén, ha sír, bébihányást, bébipisit és bébikakit takarítani, tejfogat kihúzni, orvoshoz rohanni és feldolgozni, hogy akárhogy kérdezem, nem tudja megmondani, mi a baj, megküzdeni azokkal, akik szerint egészen máshogyan kellene nevelni… És tudni, hogy mindez megéri, büszkének lenni, szeretetet kapni, elfeledkezni mindenről és a leghosszabb nap után, a legrosszabb hangulatban is mindent elfelejtve lekucorodni a padlóra játszani egyet.
Szerintetek miért áldás egy kutya egy kisgyerek, egy kisgyerekes felnőtt, vagy bármelyik felnőtt életében?
Kincsesfüzet 
Három kutyám van, gyerkőc még nincs, de teljesen egyet értek a cikk minden szavával. A kutya nevelésével simán lehet gyakorolni a felelősséget, az éjszakai kelés, a takarítást a balesetek után, biztonságossá tenni a lakást. Valóban olyanok, mint a gyerekek. Abban is biztos vagyok, hogy bármilyen fajta is a kutya, legyen az kisméretű tacskó, vagy német dog, akkor is gyengéd lesz a gyerekkel. És valóban, akinek nincs kutyája, ezt nem értheti… :)
Rá kell szoktatni, mint bármi másra, és akkor jól kijönnek majd. Erről jut eszembe, hogy ha az ember egyszer összeszoktatott egy kutyát és egy újszülöttet, lehet, hogy egy nagytesót és egy újszülöttet is könnyebben fog majd.
Szeretnék kiskutyáááát :) a hétvégén betegen ezt anyummal is közöltem, hátha meghatja, de erre válaszként csak annyit mondott, h “én meg kisunokát” XD
A kutya egy kicsit azt is helyettesíti. :P Legalábbis amikor azon húzódzkodunk apával, hogy engedd meg neki, de nem lehet, apa, nem ezek a nevelési elveink, de csak egy kicsit adj neki, de nem, de én adtam, én megengedtem, nálam szabad – akkor határozottan ez az érzésem. :P
Én mondjuk mostanság cica párti vagyok, de itthon a kertben szaladgál 3 kutya van és tanúja lehettem annak, hogy cica és kutyus között lehet barátság: a kulcs az, hogy együtt nőjenek fel! A cikk részben leírta azt, hogy miért fontos egy állat az ember életében, de szerintem azért is fontos, mert így sosem vagy egyedül, mindegy milyen állat van veled, ő meg véd bármitől :) Illetve megtanulod hogyan legyél határozott és segít megtanítani az irányító szerepre, az az, hogy ki a főnök a háznál :)
Kutya-macska barátság van abszolút! Nálunk ugyan most nincsenek cicák, de amikor voltak, mindig jól megfértek a kutyákkal. (Egy kivételével, de az meg a macska hatalmas jelleme miatt volt. :P)
Igen, abszolút jó társ. Szobacicám még nem volt, de mióta szobakutyám van, annyira megváltoztatta az életem! Ráadásul pont anyukám halála előtt került hozzánk, így a legnehezebb időszakokban mindig volt ott egy izgő-mozgó plüssmackó, akit ölelgethettem, akivel játszhattam, aki megmosolyogtatott… Tényleg, mindenkinek kellene egy állat otthonra.
Erről jut eszembe, hogy látom azokat az öregeket, akik lehet, hogy amúgy ki sem mozdulnának a házból, de így minden nap rendbe szedik magukat és sétálnak egyet, mert meg kell sétáltatni az öreg, döcögős kutyájukat – szerintem éveket ad!