A stressz jótékony hatásai

Amikor meghallgattam a lenti TED beszédet a stressz jótékony hatásairól, az agykontroll tanfolyamról Dr. Kígyós Éva szavai jutottak eszembe, aki azt mondta, hogy tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a stressz egy civilizációs betegség. A stressz egy ősi, természetes dolog. A stressz az, ami segít a gazellának elmenekülni az oroszlán elől. Csakhogy a gazella tud valami fontosat, amit mi nem: miután a stresszhelyzet véget ér, le kell zuttyanni, fújni egyet, és elengedni a stresszt. Ezért nem pusztulnak el a gazellák szívrohamban amiatt, mert álmatlan éjszakákon át vergődve azon rágódnak, mi lett volna, ha nem jobbra, hanem balra térnek ki rohanás közben.

Kelly McGonigal pszichológus érdekes kutatásokról számol be beszédében, amik szerint valójában nem is a stressz veszélyes az egészségre – hanem a stressztől való félelem.

(A feliratot nem sikerült rábűvészkednem a videóra, de a honlapon megnyitva a szöveget angolul olvashatjátok – magyarul sajnos nem.)

A stresszre tekinthetünk úgy, mint egy aggasztó, káros állapotra, amely árt nekünk, és akárcsak a sugárzás, minél nagyobb dózisban kapjuk, annál nagyobb az esélye, hogy belehalunk. De tekinthetünk rá a testünk csodás igyekezeteként is, ahogy felpörgeti a szívünket, akárcsak egy jó testedzés, a tagjainkat erővel, az agyunkat oxigénnel pumpálja tele, hogy felvértezzen minket a kihívással szemben, ami előttünk áll. A stresszre és a stresszhelyzetekben termelt stresszhormonokra tekinthetünk keserű méregként, ami boldogtalan és zárkózott emberekké tesz minket. Azonba a stresszhelyzetek azok, amik arra késztetnek minket, hogy szociálisabbak legyünk, hogy másokhoz forduljunk, segítséget kérjünk, beszéljünk magunkról és a helyzetünkről, kapcsolatokat teremtsünk. A stresszhelyzetben termelődő hormon valójában ugyanaz az oxytocin, mint ami öleléskor is felszabadul a szervezetben.

A kutatások azt mutatják, hogy a stressz, különösen a nagyfokú stressz valóban növeli a halál kockázatát, de csakis akkor, ha negatívan viszonyulunk a stresszhez, és ha nem teremtünk szociális kapcsolatokat. Ha nem hisszük, hogy a stressz árt nekünk, hanem a természet adta segítőnkként gondolunk rá, és emellett ápoljuk a szociális kapcsolatainkat, segítséget kérünk és adunk, akkor az átélt stressz mértéke egyáltalán nem befolyásolja a halál kockázatát.

Az egészséges élet kulcsa tehát nem az, hogy kerüljük a stresszt, a stresszes munkákat, a stresszes szituációkat, a kockázatos, stresszes vállalkozásokat – hanem ez: legyünk hálásak a testünknek az egészséges működéséért stresszhelyzetben, osszuk meg a terheinket másokkal, és hagyjuk, hogy mások megosszák velünk az ő terheiket.

Te hogyan viszonyulsz a stresszhez?

Reklámok

A stressz jótékony hatásai” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia Timi!
    Tulajdonképpen nem is kell a bejátszást megnézni ahhoz, hogy értékes információhoz jussunk, mert amit írtál, az is elgondolkodtató. És mennyire igaz!
    Újra egy nézőpontváltás! Így is fel lehet fogni a dolgokat, és mennyire jobb, mint az önpusztító idegeskedés.

  2. Sajnos én nehezen kezelem a stresszt, hetekig képes vagyok a hatása alatt állni, aztán néhány nap szünet után megint. Úgy látom, van még hova fejlődnöm.
    A cikk viszont nagyon tetszik, örülök, hogy új megvilágításba helyezted ezt a “csúnya gonoszt”! :)

    • Én sem vagyok jó stressztűrő, és ironikus módon a cikk publikálásának a napján hatalmas adagnak voltam kitéve… Egy fejrekoppintás odafentről, hogy nekem is van hova fejlődni.

  3. Köszönöm a cikket! Hát,én képes vagyok napokig őrlődni,de egy sikerült új megvilágításba helyezned a fejemben a dolgokat! Köszönöm!

  4. Szerintem itt is arról van szó, hogy nem a jelenséggel, a külső körülménnyel magával van “baj”, hanem a hozzáállásunkkal. Nem az a baj, ha stressz van az életünkben, hanem az, ha nem tudjuk kezelni.
    Egyébként magához a “stresszhez” mint szóhoz sem kötődtek mindig negatív asszociációk. Selye János, a stresszelmélet megalkotója megkülönböztetett ún. eustresszt és distresszt. Az eustressz pozitív (pl egy régen várt esemény, találkozó közeleg, már előre örülsz neki és ez “doppingol”, vagy pl. új szerelem), a distressz pedig negatív hatású. Nem a pillanatnyi stresszhatás árt, hanem a krónikus, folyamatos feszültség, mikor gyomorgörccsel éljük a napjainkat, folyamatos lapításban, hogy “jaj mikor történik valami rossz dolog”. Vagy amit írtál is, az utólagos rágódások. A megoldás szerintem is az, ha minél inkább igyekszünk a jelen pillanatra fókuszálni, és ha valahogy le tudjuk vezetni a stresszhatásokat. Mert az a gazella, amikor megijedt az oroszlántól, és kiderült később, hogy nem is oroszlán volt, csak egy levél megrezdült a fán, azért ugrott egy hatalmasat és futott lendületből vagy kétszáz métert, nem pedig ott maradt állva és remegve, az összes feszültséget önmagába szorítva. :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s