Reggelente több mint egy órával korábban kelek, mint Peti, és ebből 30-40 percet a lakás ráncba szedésével töltök. Majd rendbeszedem magamat is, hogy ezután visszabújjak az ágyba, és cirógatással, kedves szavakkal ébresszem őt.
Egyik reggel, miután ecetgőzben úszva négykézláb kitakarítottam a WC-t és környékét, még kótyagosan ezekkel a szavakkal mondott jóreggelt:
– Hallottam reggel a spricnid hangját. Te egy hős vagy.
– Köszönöm!… – mondtam őszinte meghatottsággal. – Olyan jólesik, hogy nem veszed természetesnek, hanem értékelsz ilyen dolgokat, mint hogy kitakarítom a WC-t vagy elmosogatok…
– Persze, hogy értékelem. Könnyebb értékelni, mint mosogatni.

Ha úgy vesszük, rémes, hogy az embert milyen kevéssel ki lehet fizetni…

Viszont ha máshonnan nézzük, csodálatos, hogy az embert milyen kevéssel ki lehet fizetni!

Sok nőtől hallottam már – köztük az anyukámtól és az anyósomtól -, hogy a házimunkában az a legnagyobb átok, hogy az ember dolgozhat egész nap, megszakadhat bele, akkor sem lesz semmi látszatja, csak akkor, ha abbahagyja.

Persze nekem is ugyanolyan fontos az is, hogy Peti a bókok mellett be is segítsen (amit meg is tesz, hiszen például az idejét sem tudom, mikor fogtam utoljára porszívót a kezembe…), de a legnyűgösebb munkáknak is rögtön elveszi az élét, ha érzem, hogy őszinte megbecsülésben végzem, és nem marad titok, nem csak én tudom, hogy elvégeztem.

Álljunk meg egy pillanatra, és próbáljuk meg átgondolni, milyen dolgok vannak körülöttünk, amiket az emberek – a családtagjaink vagy idegenek – láthatatlanul végeznek! Ma is találtunk tiszta tányért a szekrényben? Portalan a szőnyeg? Még mindig látjuk magunkat a tükörben? Tiszta a járda? Kiürült a kuka? Az üzlet polcáról olyan finoman összehajtva vesszük le a holmikat, ahogy a szekrényünk polcáról soha? Újra ég a lámpa az utcasarkon?

Van, hogy nincs lehetőségünk megköszönni ezt, de akad, hogy igen. Ha nincs, akkor is igyekezzünk hálásak lenni ezekért a dolgokért, és legalább gondolatban küldeni néhány jó szót például annak az embernek, akire talán eddig csak egy szakadt, narancsruhás fickóként gondoltunk, aki nem vitte többre, most viszont megláttuk, milyen áldozatos munkát végez azért, hogy tisztább, élhetőbb helyen lakjunk. Ha pedig lehetőségünk van, fejezzük ki a hálánkat, megbecsülésünket, értékeljük a láthatatlan munkákat! Hiszen csodálatos, hogy az ember munkáját milyen kevéssel ki lehet fizetni.

Ti milyen láthatatlan munkát láttatok meg ma?