Peti mesélt nekem egy elgondolkodtató történetet az óvodás korából. Érdemes elolvasni, amennyire tudom, igyekszem az ő szavaival megosztani, és azt hiszem, különösebb kommentárt sem igényel majd.

Az óvodában az udvaron volt két mászóka, egy zsiráfos és egy cicás. A zsiráfos sokkal jobb volt, ezért a menők azt lefoglalták, a nem menők, azaz mi pedig a cicásra szorultunk. De tudod, mit csináltunk? Eldöntöttük, hogy a cicás mászóka egy klassz hely, és attól fogva szerettük.

A zsiráfon mindig hatalmas volt a tolongás, és ha valaki odament kuncsorogni, a menők esetleg megengedték, hogy fellépjen az első vagy a második fokra, de nem feljebb. A cicás mászókában meg tudod, mi volt a király? Hogy volt egy hatalmas gömb feje, amibe csak két ember tudott bemászni, és mi megbeszéltük, hogy aki a fejében van, aznap az a főnök. De nem úgy ám, mint a menőknél, hogy aki gyorsabban felmászott! Hanem minden nap megbeszéltük és váltogattuk, ki legyen a cica fejében.

Egy nap aztán valaki kiesett a menők csapatából, mert beteg volt és nem jött oviba, és engem hívtak, hogy átmehetek a zsiráfra, ha akarok. Én meg megmondtam, hogy a francokat megyek a zsiráfos mászókájukra, nekem a cicán tökéletesen jó. Látni kellett volna az arcukat. Egyszerűen nem értették.

Látod, mennyi mindent le lehet szűrni a gyerekek világából?