Újra mormon péntek! – Legyen bizodalmad

A születésnapi kérdőív kitöltői közt volt olyan is, aki hiányolta a mormon péntek rovatomat, de megértését jelezte, hogy biztosan nyári szünet van az ingyenes angolórákon, azért kell nélkülöznie az általam tolmácsolt lelki üzeneteket. Az igazság azonban az, hogy én tartottam nyári szünetet a vizsgaidőszak és az esküvőszervezés miatt – a missziós munka sosem szünetel. 🙂

De most visszatértem, ismét angolozhattam, gyakorolhattam a bemutatkozást, aminek során egyébként megtapasztalhattam, hogy egyre ügyesebben és meggyőzőbben beszélek a blogomról – és persze hoztam lelki üzenetet is.

A fiúk az alábbi bibliai idézetet osztották meg velünk tegnap:

Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat. (Példabeszédek 3:5-6)

Ha őszinte akarok lenni, ez az idézet is ugyanúgy felzúdulást keltett bennem első hallásra (és az első néhány olvasásra…), mint az alázatról szóló passzus. Hiszen elég sokra tartom az értelmemet, és nem kelt bennem jó érzést, a valaki el akarja vitatni tőlem a használatát.

Aztán az jutott eszembe, amin sokat gondolkodtam a napokban: hogy a belső hang, sugallat, a megérzés olyan jelenség, amelyet ugyan szinte mindenki megtapasztalt már, de hittől függően nagyon sokféle értelmezése van. Van, aki Isten üzeneteként értelmezi, amit imával kérhetünk, van, aki a bölcs tudatalatti vagy a magasabb szintű kollektív tudat válaszának hiszi, amihez meditációval férhetünk hozzá.

De aztán kiderül, hogy végső soron mindegyik tan egyetért abban, hogy bölcsebb dolog elengedni a múltba kapaszkodó és a jövő miatt tépelődő egónk, a hétköznapi életünk apró-cseprő dolgai körül keringő tudatunk, a “magunk elméjének” aggódását, és helyette elcsendesedni, tanácsot kérni egy másik szintről, és az így kapott tanácsra hagyatkozni döntéseinkben, problémáink megoldásában, a kiutak keresésében.

Ti szoktatok felsőbb tanácsot, útmutatást kérni?

Reklámok

Újra mormon péntek! – Legyen bizodalmad” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szeretem, mikor egyre több helyen látom megjelenni a minden-egy elvét 🙂 Szerintem lényegében végtelen számú úton mehetünk előre, még csak nem is annyifélén, ahány vallás vagy egyéb irányzat létezik, hiszen azokon belül is minden egyes embernek egyedi útja, gondolatai, érzései vannak. És olyan jó érzés, mikor szánunk arra egy kis energiát, hogy rájöjjünk: a különböző technikák, irányzatok, megnevezések, definíciók mögött tulajdonképpen ugyanarról beszélünk 🙂
    A kérdésre válaszolva: kifejezetten tudatosan kérni egyre ritkábban szoktam, viszont egyre gyakrabban érzem, hogy a megfelelő helyen és időben megkapom, amire szükségem van. 🙂
    És ha azt a megközelítést nézem, ami szerint a jóisten (pl. a szentlélek, vagy más vallásokban más megnevezéssel) bennünk van, akkor talán máris nem áll olyan távol tőlünk az, hogy az “isteni útmutatásra” hallgassunk.

    • Köszönöm, örülök, hogy tetszett a cikk!
      Sokszor látom úgy én is, hogy két fél úgy vitatkozik, hogy tulajdonképpen ugyanarról beszél…
      Nekem leginkább az a nehéz, hogy vagy magamnak kell megalkotnom, felfedeznem a teljes hitrendszeremet a tapasztalatok, olvasmányok, tanulmányok tömegéből, ami hatalmas meló és nehéz eljutni egyfajfa bizonyosságig, vagy készen elfogadok egy rendszert, amit már számos ember számos évtizeden, évszázadon, évezreden át volt szíves kidolgozni, ennek viszont nyilván az a hátránya, mint minden kész dolognak, hogy nem fog teljesen passzolni…

      • Nekem a készen elfogadás sosem ment, de nem is bánom. Gátlástalanul felszedem és felhasználom mindenhonnan azokat a gondolatokat és technikákat, amelyekről úgy érzem, hogy passzolnak a kirakósomba és segítenek nekem, és bár már láttam olyan vallási irányzatot is, aminek szerintem egyet tudnék érteni az elveivel és tanításaival, inkább a magam útját járom. A bizonyosság egy idő után nálam belülről jött, egyszerűen érzem azt, hogy “na, ez jó, ez igaz, ez én vagyok, ez kell nekem” – ja, és már merek hinni is ennek a hangnak 🙂

  2. Én ezt az idézetet úgy értelmezem, hogy ahogy egyre többet tapasztalunk, haladunk szépen az utunkon, rá kell jönnünk arra, hogy nem biztos, hogy az a tuti, amit mi gondolunk, és közhelyesen az élet tanít meg erre. Ezt nevezhetjük isteni igazságnak de akár az élet nagy törvényeinek is. Azt, h legyen bizodalmad úgy értelmezem, h legyél nyitott, legyél meggyőzhető, és fogadd el, ha rácáfol valaki a te nézeteidre, és ne ragaszkodj görcsösen a saját elképzeléseidhez.

    Persze ez egy nagyon kedves értelmezés, az egyház tuti nem így értelmezi, hanem úgy, h bólogasson szépen mindenki arra, amit a papok mondanak, mint a birkák 😉

    (pont marketing órán ülök, és most ráállt nagyon az agyam arra, h mit hogy lehet eladni,és mennyivel jobban hangzik az, h Isten báránykái, mint, h birkák) 😉

    Örülök a mormon pénteknek én is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s