A húgom hívta fel a figyelmemet nemrég egy hihetetlen fotóprojektre. Az egyik általános iskolai osztálytársa ugyanis ugyanaznap ment férjhez, mint én, ők azonban az esküvői fotózásnak egy finoman szólva is formabontó módját választották.
“Mire felfedezték a járványt, már visszafordíthatatlanná vált az egész. A fertőzöttek ellen szervezett műveletek sorra kudarcba fulladtak, védelmi vonalak nem tartottak sokáig, káoszba süllyedt minden, kitört a pánik. Az emberek egy része eszeveszett felhalmozásba kezdett és az otthonában próbált menedéket találni, mások kevésbé lakott területek reményében kifelé igyekeztek a városokból…”
Amellett, hogy hatalmas ötletnek tartom és nagyon szórakoztató követni a képekkel színesített történetet (vagy épp történettel színesített képeket), engem azért ragadott el a projekt és azért mutatom meg itt, a Kincsesfüzeten, ahol ritkábban teremtek háborús hangulatot (a legutóbbi talán a fiktív tamponreklám volt :)), mert az jutott róla eszembe, hogy ha két ember összhangban van, ráadásul még egy kisebb támogató csapatot is maguk köré tudnak gyűjteni, akkor tulajdonképpen nincsenek megoldhatatlan feladatok vagy megvalósíthatatlan ötletek, bárki bármit is gondoljon róluk és arról, amit kifundáltak.
Nektek mi a véleményetek? Ha kedvetek van, nézzetek rá a projekt Facebook oldalára, ahová folyamatosan kerülnek fel a történet elemei és képei, Zsófi és Nándi nagyon kíváncsiak a reakciókra!
Kincsesfüzet 