Sikerek és katasztrófák, avagy szép emlékek és sztorik

A nyári elengedős-megengedős boldogságtervem kapcsán írtam arról, hogy a balul elsült dolgok, a vészhelyzetek, a nehézségek utólag mennyire más megvilágításba kerülnek – utólag gyakran csak nevetünk rajtuk, esetleg egy kis szégyenkezéssel vagy bosszúsággal, hogy minek is kellett ennek akkora feneket keríteni, miért kellett marni magunkat és egymást? Utólag azért tűnnek komikusabbnak, könnyebbnek ezek a helyzetek, mert utólag már látjuk azt, amit akkor, ott egyáltalán nem láttunk: hogy van kiút, van megoldás. Ezt hajlamosak vagyunk csak akkor elhinni, amikor már pontosan tudjuk a megoldást (néha még akkor sem, csak ha már pontosan végre is hajtottuk), de amikor még a felfedezése előtt állunk, lehetetlennek tűnik. Úgy érezzük, hatalmas, áttörhetetlen falak vesznek körül, és elfog minket a pánik. Pedig a legyőzhetetlennek hitt feladat tulajdonképpen két részből áll: a feladatból, meg a legyőzhetetlennek hitt félelemből. Az előbbivel nincs más teendő, mint megoldani – az utóbbit el kell engedni, fel kell oldani.

Én megpróbálom úgy könnyíteni ezt a magam számára, hogy a sikerek és katasztrófák, sima ügyek és nehézségek rendszerét átnevezem aszerint, hogy hogyan fogom látni őket visszapillantva a jövőből – így pedig maradnak a szép emlékek és a sztorik. A szép emlékek azok a büszkeséget, meghatottságot, jó érzést keltő események, amikre utólag azt mondjuk: igen, ez jól sikerült, minden rendben volt, ezt aztán igazán klasszul csináltam! A sztorik azok, amiktől utólag elfog a nevetés vagy grimaszolni támad kedvünk: tudod, mennyit bénáztam, na, aznap aztán minden összejött, ami összejöhet, olyan felhőszakadást még nem is láttál, emlékszel, amikor eltévedtünk és hárman négy irányba mutogattunk, hogy tuti arra kell menni? A katasztrófák döntő többségéről utólag kiderül, hogy csak sztorik. Segíthet az átélésükben, ha már folyamatukban is erre gondolunk: lehet, hogy ez nem lesz egy sikertörténet, de öregem, ezt a sztorit még évekig mesélni fogjuk!

Reklámok

Sikerek és katasztrófák, avagy szép emlékek és sztorik” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Ez hasonlít az enyémhez, ami úgy szól, hogy fog ez számítani egy óra, egy nap, egy hónap, egy év múlva…? 🙂 És persze sokat számít a tapasztalat, hogy már volt hasonló helyzet, aztán hogy elmúlt… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s