Csíkszentmihályi Mihály elméletét a flow, a tökéletes élmény kapcsán már leírtam vicces formában, az Így jártam anyátokkal c. sorozat csábítója, Barney Stinson példáján keresztül, de a figyelem-gyakorlat kapcsán Katival szóba került, ezért most elhoztam a tökéletes élmény definícióját, és azt, hogyan érhetjük el a mindennapokban.

Csíkszentmihályi Mihály könyvében rengeteg, az életből vett példával támasztja alá, hogy az áramlatnak vagy flownak nevezett tökéletes élményt akkor érhetjük el, ha az életünkben megtaláljuk a célok, a cselekvés és a szenvedély egységét, azaz ha cselekvéseinket olyan céloknak rendeljük alá, amik felé a szemvedélyünk hajt.

Szerinte a következő elemekből épül fel a flow élmény:

1. “A felkészültséget kívánó feladat” – A flow élmény többnyire akkor következik be, ha suabályozott és célirányos feladatokat végzünk, és olyan feladatot tűzünk ki magunk elé, ami erőfeszítést, energiabefektetést igényel.
2. “A cselekvés és a figyelem eggyéolvadása” – Ez az a kompetens állapot, amikor képességeinket tökéletesen ki tudjuk használni a tevékenységünkhöz, és a cselekvésünk, hozzáértésünknek köszönhetően olyan természetes, hogy nem igényel kifejezett figyelmet, hanem spontán megtörténik.
3. “Világos célok” – Akkor érhetünk el áramlatélményt, ha nem bizonytalanul a sötétben tapogatózunk abban a kérdésben, hogy vajon mit is szeretnénk elérni valójában, hanem pontosan kitűztük magunk elé a céljainkat.
4. “Folyamatos visszacsatolás” – A célok mellett az előrehaladással kapcsolatban is pontosan látnunk kell, mérhetővé kell tennünk, hogyan haladunk.
5. “A feladatra való összpontosítás” – Ezen a ponton kapcsolódik szorosan a figyelem-gyakorlatoknoz az áramlatélmény, hiszen feltétele a szellemi-lelki szempontból is pihentető, felemelő osztatlan figyelem, az ittre és mostra, az adott cselekvésre való összpontosítás, ami kellemes mellékhatásként kizárja a múltbéli sérelmeinken vagy a jövőbeli félelmeinken való rágódás lehetőségét.
6. “A kontroll paradoxona” – Ez a tétel kimondja azt, hogy a tökéletes élmény eléréséhez ki kell lépnünk a komfortzónánkból és kockázatot vállalnunk, ugyanakkor éreznünk kell, hogy biztonságban vagyunk, mert tökéletesen befolyásolni tudjuk, az uralmunk alatt tudjuk tartani az események végkimenetelét.
7. “Az Én-tudat elvesztése” – Tulajdonképpen ez is egyfajta paradoxon, hiszen hiába végezzük a tevékenységünket a személyes céljaink alá rendezve, az adott cselekvés annyira leköt minket, hogy – a feladatra való összpontosítás segítségével – tökéletesen kizárjuk az aggódó, tépelődő, önmarcangoló egónkat.
8. “Az idő átalakulása” – A tökéletes élmény jellemzője az is, hogy a feladatban való feloldódással megszűnik az idő múlására való koncentrálásunk, és elveszítjük az időérzékünket, illetve az időt nem külső tényezőkhöz, hanem a feladat ritmusához igazítjuk.

Most pedig következzenek azok a lépések, amiket már illusztráltam, és amik a legegyszerűbb hétköznapi cselekvést is átalakíthatjuk úgy, hogy azáltal áramlatélményt hozzunk létre.

“A folyamat lényeges lépései:

• (a) tűzzünk ki egy általános célt és annyi kisebb célt ezen belül, amennyi reálisan megvalósítható;
• (b) találjunk módot arra, hogy a kiválasztott célhoz képest mérhessük haladásunkat;
• (c) összpontosítsunk arra, amit éppen csinálunk, és egyre finomítsunk a tevékenység adta lehetőségeken;
• (d) fejlesszük ki az ahhoz szükséges készségeket, hogy fel tudjuk használni az elérhető lehetőségeket; és végül
• (e) ha a tevékenység kezd unalmas lenni, emeljük meg a tétet.”

Összefoglalva: mérhető célok + összontosítás + folyamatos fejlődés + kihívások = tökéletes élmény