Fotóblog helyett – Fotótúra Dióval

Nemrég írtam a blogindító tippekről, ami felkeltette bennem a vágyat, hogy új blogot indítsak, méghozzá fotóblogot. De aztán rájöttem, hogy nem vagyok elég eltökélt egy fotóbloghoz, ti pedig kifejezetten kértétek a blogszületésnapi kérdőívben, hogy legyen több személyes tartalom és több saját kép. Így hát a fotóblog helyett az iPhone képeim mellett megosztom veletek a fotótúráinkon készült képeket is.

Legutóbb Diót ragadtuk magunkkal – mégiscsak őt a legnagyobb élvezet fotózni. A képek többségét én készítettem, de megosztom azokat is, amiket Peti készített rólunk.

IMG_1029

Készítettünk néhány képet arról, hogyan sétál a mi kis mackónk. Onnan tudható, hogy ezek konstruált képek, mivel a természetes “séta-pozíciónk” az, ha egymás kezét fogva sétálunk, összefűzött ujjaink közt a pórázzal, és Dió kettőnk közt kocog. Ezt még egészen kicsi korában fedeztük fel, amikor jutalmul elengedtük egy biztonságos sétaúton, hogy nyugodtan kalandozhasson, míg mi kézen fogva sétálgattunk, ő pedig egy rövidke szaglászás és bóklászás után inkább besorolt közénk, és olyan boldogan, felszabadultan, nyugodtan sétált kettőnk között, fültől fülig vigyorral nézve fel ránk, ahogy előtte, amikor felváltva sétáltattuk, soha.

IMG_0948IMG_0943

Diónak nem igazán tanítottunk trükköket. Tud parancsra ülni, de feküdni, pacsit adni, pitizni és hasonló dolgokat nem. Viszont megtanult dolgokat teljesen véletlenül – például azt a nagyon mókás parancsot, hogy “menj a másik gazdihoz!”. Lakáson belül is ez az egyik kedvenc mókánk, nyílt téren pedig még jobb játszani.

IMG_1337IMG_1171

IMG_1115IMG_1137

Peti egyszer úgy jellemezte Diót: “boldogság, kutya a neved!”. Én sem tudok mást mondani róla. Egyszerűen imádom, ahogy ragyog a közelünkben.

IMG_1185IMG_0983

IMG_1249IMG_1140

Ó, és a “menj a gazdihoz!” játékot úgy indítottuk, hogy produkált egy hihetetlen nagy orraesést (amiről gyönyörű képeim vannak úgy, hogy a kutya feneke az égnek áll, de Dió méltóságát megőrzendő, ezeket nem publikálom), a baleset bizonyítékát, az orrára tekeredett fűcsomót csak a képek feltöltésekor vettük észre.

Hogy tetszettek a képeink? Jöhetnek még fotóblogos bejegyzések?

Reklámok

Fotóblog helyett – Fotótúra Dióval” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon édes! A mi kutyánk annak idején magától kezdett el pitizni, mert a sütit, azt nagyon szerette, még a húsnál is jobban! Közöttünk pedig csakis akkor sétált, ha esett az eső. Mert beállt az ernyő alá ő is 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s