[Ne haragudj azért, amit éhesen mondtam!]

Néha éhesek vagyunk. Néha fáradtak vagyunk. Néha csak úgy nyűgösek vagyunk. És néha emiatt mondunk dolgokat, használunk hangsúlyokat, elsütünk tekinteteket.

A múlt héten a kedvessel pesztrák voltunk és belekóstoltunk a gyereknevelésbe. Az állandó szellemi, lelki leterheltség, a folyamatos figyelem és a kevés alvás megtette a hatását, és össze-összemordultunk. Öt percre becsülöm az átlagosan eltelt időt a bocsánatkérésig.

Egy jellemző párbeszéd köztünk:

– Haragszol még azért, amit mondtam?
– Dehogy. És te haragszol még azért, amit mondtam?
– Én már nem is emlékszem rá.

Néha nyűgösek vagyunk, néha mondunk dolgokat, ez van. Nem olyan nagy dolog – de bocsánatot kérni sem az.