Írtam nemrég a Blogger irományok “láncblogoló kihívás” kapcsán, ahol adott címhez kell bejegyzést írni, hogy mennyire szeretek kihívásra írni. Kihívás alatt értek bármilyen határidős felhívást, ahol kulcsszavak, vagy bármilyen kötött elem mentén kell alkotni. Ilyen még a NaNoWriMo, a regényíró hónap is, bár ott a mennyiségen túl más kikötés nincsen, viszont sok ötletet ad a könyv és a csapatfórum is, hogy milyen kulcsszavas technikákkal lehet munkára hívni a kreativitásunkat, ha mélypontra kerültünk az alkotásban.

Rájöttem, hogy azért szeretem ezeket a kihívásokat, mert a laterális gondolkodás tökéletes példái. A laterális gondolkodás gyakorlatai megszokott dolgok váratlan kombinációjával zökkentik ki a gondolkodást a bejáratott mederből és terelik olyan útra, amire egyébként soha nem jutott volna el. A váratlannak, a járatlan útnak ez a szédítő újdonsága az, ami felpezsdít és energiával tölt fel.