Tegnap olvastam egy kis statisztikai összefoglalót a Goldenblog oldalán Uzsonna mellé: blogvilág számokban címmel.

A blogokban rejlő pénzkereseti lehetőségekről szomorúan így ír a cikk:

Nagy remények

A 2011-es adatok szerint az emberek 61 százaléka jövedelemkiegészítés céljával kezd blogolni.

…és a szomorú tények

A blogging.org szerint viszont az amerikai bloggerek 81 százaléka soha nem keres 100 dollárt sem a tevékenységével. Ez itt a realitásokkal szembesülő szomorú szmájli helye – bár természetesen lehet törekedni arra is, hogy a maradék 19 százalékba kerüljünk, ahol szép számban vannak olyanok, akiknek a megélhetésüket jelenti a blogolás. Vagy lehet egyszerűen azért is blogolni, mert blogolni jó.

Tudjátok mit? Fussunk ennek neki még egyszer.

Gondolja át mindenki, a környezetében hányan blogolnak, milyen bloggereket ismer. (Szándékosan nem azt írom, hogy milyen blogokat olvas, hiszen a rendszeresen olvasott oldalak jó eséllyel már nagyobb arányban kerülnek ki az ismert, sikerre vitt sztorik sorából, így torzítják a kis házi statisztikánkat és elbizonytalanítanak a küldetésünkben. Ne a dobogósokat vizsgáljuk, hanem azokat, akik velünk egy sorból indulnak a dobogóért!)

A fenti statisztika szerint tehát tíz kezdő bloggerből kettő, ötből egy pénzt fog keresni a blogírásból. Sőt miután a tízből négy, ötből kettő eleve nem pénzkereseti célokkal vág neki a kalandnak, minden kettő csalódott indulóra, jut egy, aki sikerre viszi a blogját, sőt “jó eséllyel” (ez a “szép számmal”, nem könnyen számszerűsíthető fogalom párja) nemcsak hogy plusz pénzhez jut, de megél a blogjából.

Tudom, hogy támadható, hogy az amerikai kutatás eredményei mennyire vannak köszönőviszonyban a hazai blogszférával, de én nem erre akarom felhívni a figyelmet, hanem arra, hogy egy puszta szám, egy puszta tény (vagy vélt tény) mennyire más fénybe kerül, ha csak egy kicsit optimistábban újra nekifutunk megvizsgálni.

Mert lehet “szomorú tényként” is hivatkozni rá, ami megsavanyítja az uzsonnánk ízét, de engem személy szerint felvillanyozott a gondolat, hogy mindössze négy általam ismert kezdő bloggernél kell ügyesebbnek, kitartóbbnak, szervezettebbnek, tehetségesebbnek, elszántabbnak lennem, és máris bent vagyok a nyerő “mindössze 19 százalékban”.

És bár annyira nem kerek szám, hogy külön bejegyzést szánjak neki, de ha már így alakult, hogy tegnap megint sok nullát csíptem el a számlálón, ma pedig a statisztikákról írok, ez úton szeretném megköszönni nektek az immár összesen 70000 kattintást a Kincsesfüzet lapjain!