Moly.hu – könyvmoly lettem

Via ajánlotta blogjában a Moly.hu olvasói közösségi oldalt. Ugyan fél füllel hallottam már az oldalról, de nem volt regisztrációm. Viszont könnyen elcsábítható vagyok…

Úgyhogy regisztráltam, majd eldől, mennyire leszek aktív és hasznos tag. Itt találtok: nagytimi85 @ moly.hu

Ti moly.hu tagok vagytok? Hogyan használjátok az oldalt?

Advertisements

Moly.hu – könyvmoly lettem” bejegyzéshez ozzászólás

    • Huh, nekem 2009 óta van olvasónaplóm, azokat mind felrögzítettem, meg ami eszembe jut még régebbről – nagyon addiktív, és félelmetes, mennyi mindent olvastam. Ez persze jó.

  1. Nektek mit jelent az “olvasónapló”? Látom mindenfelé, hogy többeknek van ilyenjük. Nekem egy horror-emlékem van ezzel kapcsolatban, mikor általános alsóban az Egri csillagok volt a kötelező olvasmány, és olvasónaplót kellett készíteni: minden fejezet után fél-egy oldalban leírni, hogy miről szólt az adott rész. Ja igen, és ugyanezt később meg kellett csinálni A kőszívű ember fiaival is… Azóta ráz a hideg az olvasónapló szótól, olvasni imádtam, de ez egy hihetetlen egész nyaras frusztráció volt, hogy írjak tele egy füzetet egy regény tartalmával (“Gergő a patakban fürdött Vicával, mikor a török Jumurdzsák…”) Brr!

    • Nagyon jó felvetés!
      A kötelező olvasónapló az én életemből kimaradt. A húgom mintha már szenvedett volna tőle, úgy rémlik. Persze értem az indíttatást, mégis életszerűbb, mint témazárót írni a regényekből, de elhiszem, hogy elvette a kedvedet tőle…
      Első lépésként szerintem nevezd át az olvasónaplót. 🙂 Hívd jegyzetnek, firkának, csodatévő dokumentumnak, bárminek, csak ne rázzon tőle a hideg. 🙂
      Ami engem illet, a nagyvonalú “olvasónapló” címszó alatt általában csak egy rövid élménybeszámolót írok a könyvről, mennyire tetszett és miért. Amiért nagyon megörültem a Molynak, mert pont mostanában kezdett foglalkoztatni, hogy legyen egy olyan felületem, ahova idézeteket és ébresztett gondolatokat elteszek a könyvekből, hogy (akár cikkíráshoz) pontos forrással elő tudjam kapni azokat a részeket később, amik megragadtak. Nekem ilyesmit jelent az olvasónapló, illetve hát ezt szeretném kezdeni egy könyvvel, akárhogy nevezzük is ezt a margóra jegyzetelést, és úgy látom, a Moly pont erre való.

      • Jaa, hát ezt művelem hellyel-közzel 🙂 Az “idézetmánia” az masszív, mióta olvasni tudok. Van egy naagy spirálfüzetem, abba gyűjtögetem, volt, hogy képes voltam egy teljes oldalt kimásolni, mert annyira tetszett (pl. Szabó Magda az előhalálokról a Für Elise-ben – mellesleg kb 1 mondat az az egy oldal… 🙂 ) Nagyon jól tud jönni egyébként kedves ismerősök ballagásaikor is, ha az ember nem a “ballagási idézetek” c. közhelyszótárat akarja fellapozni, hanem valami egyedit és személyre szólót szeretne. Vagy szülinapra. Vagy bármikorra 🙂

        Nálunk az olvasónapló arra szolgált, hogy a gyerek “biztosan” elolvassa az olvasnivalót, bár azt nem értem, hogy nem jutottak el addig a tanerők, hogy le is lehet másolni egymásról… Ez nem akadályozta meg őket abban egyébként, hogy témazárót is írjunk belőle (“Hol, hányszor és hogyan írja le Jókai a vihart az Arany emberben?” és ehhez hasonlók…) No mindegy, az olvasástól nem sikerült elvenni a kedvemet, én voltam az az őrült, aki az összes kötelezőt elolvasta, és általában még szerette is (bár az Ifjú Werther szenvedéseinek csúcspontjain fontolgattam, hogy vagy Werther ugrik most már, vagy én megyek Dunának 😀 )

      • Biztos, hogy nem ez az olvasónapló szótári definícioja, de nekem ezt jelenti: naplózni az olvasmányból azt, ami nekem fontos volt. 🙂
        Én is ez az őrült fajta voltam, én témazáró előtt szoktam mesedélutánt tartani azoknak, akik nem olvasták. 😛
        Óóóó, a vihar!… Amiatt konfliktusba is keveredtem a tanárommal, mert máshogy emlékeztünk az utolsó vihar helyszínére. 😛 (Én emlékeztem jól. :P)
        Egyszer egyébként vendégként voltam egy nagyon-nagyon jó irodalomórán. Az elolvasott műről a tanár kérdéseket tett fel (nem feleltetés, hanem beszélgetés jelleggel), mindenki hozzáfűzte a maga gondolatait, a tanár meg ügyesen úgy jegyzetelte a táblára, hogy azért legyen benne valami struktúra, és a végén az együtt gondolkodás eredményeképpen jött össze a teljes elemzés a műről. Nagyon jó volt.

  2. Először is, üdv a Molyon! Én előbb voltam moly, mint Via-olvasó. Főleg a saját könyveket tartom számon, illetve adás-vételt bonyolítok a molyokkal. Volt már pár jó vételem 🙂 Értékeléseket is rendszeresen írok, így később is jó visszanézni, egy-egy rég olvasott könyvről mit gondoltam. Most pl. ezek alapján próbálok selejtezni: amelyik könyv nem üti meg a 4 csillagot, annak mennie kell (talán egy-egy kivételt teszek majd, pl. ajándék könyvvel). Időnként kihívásokra is jelentkezem, de azt megválogatom, általában a saját igényeim szerint szeretek olvasni. Jó dolognak tartom a “random olvasatlan könyv” funkciót is, ez ösztönözhet arra, hogy olvasd a könyvtárad és ne csak mindig újat vegyél 🙂 Illetve a százalék jelző is ösztönözhet erre (saját könyvek olvasottsága: xy%) Van néhány figyeltem is, így időnként új olvasnivaló is kerül a listámra, ha felkelti a figyelmem, mert nagyon dicsérik. Az idézetek segítenek eldönteni, hogy tényleg higgyek-e az értékeléseknek. Persze így is lehet még bukta. De pro-tagok ízlés őrséget is állíthatnak be, így megjelölheted, kinek az ízlésében bízol, és annak az értékelésére hagyatkozol egy könyvvel kapcsolatban. Hú, szóval sok hasznos funkció van, én csak töredékét használom ki. Most pl. a zónák közül a molyblogolókat használom, végre nem idegesítek senkit azzal, hogy posztolom a bejegyzéseimet és kis önreklámot tartok 🙂 Idézeteket irkálni és olvasni is szeretek, segítenek feleleveníteni egy könyv hangulatát. Jaj, és a szerencse süti is kellemes dolog! 🙂 (jobb oldalt fent az apró sütire katt) És ha valami gondot okoz, vagy nem tetszik, vagy ötletem van, akkor pedig írok a Molynak 🙂

    • Mindenek előtt üdv itt! ^^ Nagyon örülök neked!
      És hűha, köszönöm a hosszú, alapos kommentet! Egy része ennek még teljesen ismeretlen a számomra. 🙂 De igyekszem majd végigbogarászni a funkciókat, amiket írtál!
      Huhh a könyvtár… Ami a könyvtárat illeti, nálunk van egy saját, belátható mennyiségű, és van anyukám könyvtára, ami szó szerint is egy kisebbfajta könyvtár, saját személyzet kellene a leltározáshoz… A könyvtárammal egy másik gond (a sajáttal), hogy a zöme gyerekkori maradvány, vagy soha nem szerettem igazán, vagy már nem áll hozzám közel. Jó lenne selejtezni köztük, de van egy ilyen tanult beidegződésem, hogy könyvtől nem válunk meg… Mióta tudom, hogy a könyvtár befogadja, egy kicsit könnyebb, de még így is sok mindent egy sóhajjal visszateszek a polcra, hogy áh, ezt nem… Pedig régóta vágyom rá, hogy legyen egy könyvtáram – még ha anyukámé mellett szégyenletesen eltörpülő méretű is -, ami rám jellemző, ami az enyém…

  3. És elolvasva a kommenteket… hú, az ifjú Werther… nekem csak annyi maradt meg, hogy hiába loccsant ki az agyveleje, még órákig életben volt. 😀

    • Még az is kiloccsant? Addigra lehet, hogy már éber kómában olvastam.. 😀 Ott kezdtem el minden reménységről lemondani, mikor a végkifejlet előtt még röpke 20 oldalon keresztül valami ókori eposzból olvastak fel egymásnak reménytelenül szerelmes strófákat. Persze lehet, hogy ma már más szemmel nézném (nem fogom kipróbálni 😀 ), de azzal szoktam poénkodni, hogy megértem, hogy a korában öngyilkossági hullámot váltott ki, mert én is majd’ felvágtam az ereimet ennyi szenvelgéstől. Timi, szerintem nem maradtál le semmiről 🙂

      • Köszi! 😀 Én az Anyeginnel voltam így – általában szerettem a kötelezőket, de az a tűrőképességem határát súrolta… Két izgalmas pont volt a történetben: a párbaj és Anyegin találkozása Tatjanával. Az egyiket a befőttkészítés fortélyaival vágta ketté, a másikat meg a regény végével… -.-

      • Jaaj, az Anyegin ugyanez a kategória… 😀 Később még az Ivan Iljics halála volt hasonló kihívás, főleg hogy rögtön utána megtoldottam a kötetben következő Kreutzer-szonátával. Az azutáni Kreutzer-szonáta értelmezése c. opuszt aztán már inkább félbehagytam.

      • Ivan Iljicsről csak halvány emlékeim vannak, szerintem az nem fájhatott annyira… Bár a története sem ragadt meg bennem, úgyhogy biztosan nem volt nagy élmény…

  4. Amúgy pedig bátorságot a selejtezéshez! Add be könyvtárnak, vagy gyermek-, ill. idősek otthonába. Azért az ritka jó érzés, hogy másnak örömet tudsz vele okozni 🙂 Én szerintem ezt fogom tenni a mostani selejtezésnél. A nagy kedvencek maradjanak, illetve legyen hely az újnak.

    • Köszönöm, igyekszem. Az mondjuk tényleg segít, hogy a könyvtár elmondta, mi lesz a sorsuk, és ami nem kell a könyvtárnak meg a társkönyvtáraknak, azt az olvasók ingyen elvihetik, így vagy közkincs lesz belőlük, vagy új gazdájuk lesz. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s