Egy kedves emlék Karácsony környékéről.

– Vigyél a munkatársaidnak a mézesből – ajánlottam fel Petinek, miután egy jó adagot sütöttem, amit főleg a húgomnak szántam Angliába.
– Jó. Mikor lehet majd vinni belőle?
– Most!
– Nem kell várni vele?
– Nem, ez rögtön puha mézes.
– Szuper!
Megkocogtattam egy darabot, ami azonban elég keménynek tűnt.
– Kivéve, ha elrontottam vagy túlsütöttem… – mondtam elbizonytalanodva.
– Nem baj – vágta rá rögtön Peti -, akkor nem mondjuk meg, hogy ez egy rögtön puha mézes, hanem azt mondjuk, hogy ez olyan mézes, mint bármelyik másik – csak finomabb, mert te csináltad.