Szinte hihetetlen a számomra, hogy nem írtam még itt a blogon a villámolvasásról.

Évekkel ezelőtt vettem részt Bakos Kornél Villámolvasás tanfolyamán, előtte pedig Paul R. Scheele: Villámolvasás c. könyve segítségével ismerkedtem a technikával. A könyv remek felépítésű, ami akár önmagában is képes a technikát megismertetni, de nekem azért szükségem volt a tanfolyamra, hogy igazán belejöjjek. Minden esetre akit érdekel a téma, először javaslom, hogy szerezze be, kölcsönözze ki a könyvet (úgy tudom, tartozik hozzá munkafüzet is, de ahhoz nem volt szerencsém), és ha nem boldogul, akkor menjen el Kornél tanfolyamára.

Villámolvasás vagy gyorsolvasás?

Mindenek előtt tisztázni kell két alapvető fogalmat: mi a gyorsolvasás és mi a villámolvasás?

A gyorsolvasás azt a képességünket aknázza ki, hogy bár szavakat olvasva tanultunk olvasni, és többé-kevésbé ma is a csapdájában vagyunk annak, hogy belső hangunkkal kísérve olvasunk és mintegy a beszéd sebességére lassítjuk az olvasást, ennél gyorsabban is képesek vagyunk a szemünkkel észlelni és az agyunkkal értelmezni a szavakat. A gyorsolvasás tehát azt a gátat iktatja ki, amit a szemünk és az agyunk közé emelünk azzal, hogy, mintha csak még mindig első osztályos gyerekek lennénk, magunkban kimondjuk a szavakat.

A villámolvasás egy másik tévhittel számol le és ezáltal ér el “csodálatos villámsebességű” olvasást. Ez pedig az, hogy egy szakszöveget, szakkönyvet, tankönyvet, újságcikket kézbe véve ugyanúgy el kell olvasnunk minden egyes betűt, mint egy szépirodalmi mű esetében, amiben az élményt keressük. A legtöbben így tanultunk meg tanulni: elejétől a végéig, szóról szóra, mondatról mondatra elolvasni a megtanulandó, feldolgozandó szöveget, majd a teljes szöveg ismeretében kihámozni az egésznek a vázát és megkeresni benne azokat a részleteket, amikre valóban szükségünk van. A probléma ezzel csak az, hogy így időt pocsékolunk rá, hogy regényszerűen átolvassunk egy halom olyan ismeretet, amire nincs szükségünk. Ezzel a hagyománnyal szakít a villámolvasás, ami azt tanítja meg, hogy úgy nyerjük ki az információkat egy szövegből, ahogy valójában szükségünk van rájuk: először gyors léptekkel feltérképezve az egész vázát, majd kihagyva azokat a részeket, amikre nincs szükségünk, csak azokban a részekben merülve el, amik valójában hasznosak a számunkra.

Mit nem kapunk meg a villámolvasástól?

Aki úgy gondolja, hogy harminc másodperc alatt végig fog pörgetni egy vaskos könyvet és a benne foglalt tudás pukk!, hirtelen a fejébe kerül, az inkább most lépjen tovább, a villámolvasás nem az, amit keres. Szintén tévúton jár az, aki úgy gondolja, hogy a villámolvasás segítségével a hagyományos értelemben vett olvasási sebességét fogja megsokszorozni, mert ahogy említettem, arra a gyorsolvasás technikája való.

A villámolvasás annak hasznos, aki a tankönyvekben, szakkönyvekben, vagy a hétköznapi információáradatban szeretné gyorsabban, könnyebben, hatékonyabban megtalálni a számára fontos részleteket.

Hamarosan jön a cikk folytatása, amiben konkrétan írok a villámolvasás technikájáról.