A tökéletlenség összeköt minket

A hétvégén az egyik előadáson, a sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó csoport projektjében olvastam az alábbi idézetet, ami megérintett. Sajnos olyan társadalomban élünk, ami még nem igazán érett a másság kezelésére, elfogadására – már igyekszünk tanulni, de még nagyon kevés a lehetőségünk a tapasztalásra. Amíg a kedvesem révén, a nővére személyében nem került sérült ember a családomba, én sem igazán tudtam mit kezdeni a fogyatékosság okozta mássággal. Ha nem is rosszindulattal, de óhatatlanul félelemmel, vagy legalábbis esetlenül viszonyulunk hozzájuk, hiszen hogyan is tapasztalhattuk volna meg, mennyire hozzánk hasonló, hétköznapi emberek, amikor a társadalom azon van (legalábbis mikor én nőttem gyerekként – ami nem volt azért annyira régen – még azon volt), hogy minél jobban elkülönítsen minket egymástól? Mindenkinek ajánlom a figyelmébe és a szívébe az alábbi idézetet, ami talán segíthet áthidalni ezeket az esetlenségeket.

20130428-205044.jpg

“A fogyatékosok normálisak. Nem tudnak olyan jól beszélni, olyan jól futni, nem tudnak olyan jól gondolkodni, és ami még egyébként a korlátozottságból és a fogyatékosságból adódhat. De a döntő az, hogy ezek a zavarok, sérülések, akadályozottságok az ő emberi létük faktorai. Az akadályok nem alkotják az életük lényegét. A tökéletlenség nem az ő lényegük, hanem minden emberinek egy példája. A tökéletlenség nem az épeket különíti el a fogyatékosoktól, hanem összeköti a fogyatékosokat és épeket.” (Hans Wocken)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s