Ami a problémamegoldást illeti, megfigyeltem magamon azt a teljesen megszokott emberi gyarlóságot, hogy
- mások problémáira könnyen megtalálom a megoldást,
- az én problémáimra pedig mások adnak könnyen válaszokat,
… miközben pedig a saját hasonló súlyosságú problémáimat én magam mély kétségbeeséssel fogadom.
A probléma persze az a természetesen emberi, egocentrikus látásmód, ami szerint a mi problémáink, pusztán azért, mert a mieink, a mi saját univerzumunk középpontjában állnak – mi pedig nyilvánvalóan az egész univerzum középpontjában -, sokkal de sokkal súlyosabbak, mint mások problémái.
A gond leküzdése előtt tehát meg kell küzdenünk az egónkkal is, ami természetéből fakadóan felnagyítja a problémát, azaz hátrébb kell lépni, egészséges mértékben eltávolítani magunktól a problémát (na, nem a tagadás határáig).
A fenti gondolatsorból rögtön két logikus megoldást is levezettem:
- úgy tekinteni a problémánkra, mintha az valaki másé lenne (mit tennék, ha XY fordulna hozzám ezzel a gonddal?)
- valaki más szemével nézni a problémánkra (mit mondana XY, ha ezzel a gonddal fordulnék hozzá?)
Mivel a gondjaimat rendszerint a kedvesem, Mr. Az Élet Egyszerű higgadtsága szokta elhárítani, ezért ez utóbbi taktika jegyében a munkahelyemen már ki is tűztem magamnak egy emlékeztetőt “Mit tenne Peti?” felirattal.
Ti hogyan tartotok egészséges távolságot a problémáitok és magatok között?
Eredeti. Jó. Bejött.
Köszi, örülök! 🙂
Úgy tetszik, hogy Peti neked ennyire etalon. 🙂 Egymásnak valók vagytok. 😉
Igen, nagyon jó ellenpont ő nekem. 🙂 ♥
“Az Élet egyszerű!” mottója lehetne minden embernek, mert Én is észreveszem gyakran magamon, hogy túlbonyolítom a dolgokat.
De ezután iszok egy pohár vizet, eszek egy kis gyümölcsöt, és blogolok 🙂 És leegyszerűsítem a problémákat.
Tetszik a Kedvesed mentalitása. Mindenki mellé kellene egy ilyen gondolkodású segítő. Légy hálás érte!
Igen, nagyon hálás vagyok érte! 🙂 ♥
Mélylevegő. Ha nem segít, még mélyebb, munkahelyen kint a mosdóban, és összes-lehetséges-izom megfeszítése, majd ellazítása. Elég viccesen nézhet ki, szóval csak magamban 🙂 Ezek mondjuk inkább olyankor, amikor már fizikailag “fáj” a probléma. Ha még nem, akkor sokszor leírom, apró lépésekre bontom a megoldást vagy egész egyszerűen csak azt mondogatom magamnak, hogy ez nem éri meg, hogy kiakadjak rajta / agyonstresszeljem magam. Mert mindenre van megoldás (én úgy hiszem). A lényeg, hogy tudatosítsam, ne hagyjam, hogy az érzelmek elborítsanak. Tölygfa-vizualizáció. Baromi nehéz magad tölgyfának képzelni, főleg a gyökereket.
Erről jut eszembe, de rég csináltam. Holnap reggel pont jó lesz megint!
A tölgyfa-vizualizációban van valami speciális tudnivaló, vagy ennyi a lényeg, hogy fának vizualizáljuk magunkat? Jó lehet, kipróbálom majd! Igen, a gyökér lehet a legnehezebb, hiszen arról nincs semmi tapasztalatunk. Törzsünk, águnk, levelünk még csak-csak van, de a törzs az merőben új élmény.
Semmi különös, csak tölgyfának kell képzelni magunkat. Azért, mert a tölgyfa szép, erős gyökerekkel rendelkezik, tehát stabil és egy viszonylag nagy fa. Nekem pánikrohamok ellen volt “felírva”, nagyon jól bevált! De szerintem egész egyszerűen megnyugvás, hogy egy stabil, de mégis élő valami vagy.