Harag vagy félelem?

Eckhart Tolle: A most hatalma c. művéből való a következő gondolat:
Amikor dühösek vagyunk valami miatt, akkor valójában félünk valamitől.

Ha haragot érzünk tehát, akkor nem azzal kell foglalkoznunk, hogyan tölthetnénk ezt ki, hanem fel kell tennünk a kérdést: mitől félek valójában? Így a valós problémát tudjuk felkutatni és orvosolni, nem pedig a tünettel bajlódunk.

Egy személyes példa

Egy korábbi vizsgaidőszakom alatt történt meg, hogy nagyon dühös voltam a kedvesemre, amiért magamra hagy a születésnapom délutánján – holott nem tudtunk volna ünnepelni, hiszen minden szabadidőmet kitöltötte a vizsgára készülés. Miután rajtakaptam magam, hogy csak úgy tapicskolok a haragban, vettem egy mély levegőt, és feltettem a kérdést: mitől félek valójában? Természetesen a vizsgától féltem, és attól, hogy nem lesz elegendő az idő a felkészülésre. A párom jelenlététől semmi mást nem vártam, mint hogy segítsen elkendőzni ezt a félelmet, a haragomnak semmi köze nem volt a születésnapomhoz, a magányhoz, az ünnepléshez, de még a páromhoz vagy a jelenlétéhez sem – semmi egyébhez, mint a vizsgafélelemhez.

Miután ezt tisztáztam, már egyáltalán nem voltam dühös rá. Nem mondhatnám, hogy a feszültségem csökkent volna, de legalább már nem pazaroltam az energiámat a haragra a tanulás helyett, és őt sem bántottam meg feleslegesen.

Titeket miért fogott el a harag legutóbb? És vajon mi van mögötte?

Reklámok

Harag vagy félelem?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia! Éppen most kezdtem Gary Chapman: A szeretet másik arca – a harag c. könyvét :)
    Egy kérdésem lenne. Vagyis egy problémám, ami most éppen nem aktuális, de aggódó típusként már agyalok rajta. Arról lenne szó, hogy amikor valami olyan ér, hogy napközben is eléggé el vagyok kenődve (haláleset, munkahely elvesztése, betegség, nyomasztó feladat), akkor felébredve sokkal rosszabbul érzem magam. Felébredek gyanútlanul, és pofán vág a valóság. Ha reggel ébredek erre, akkor még egészen tűrhető, hiszen indul a napi rutin, elvonja a figyelmem, de ha éjjel történik, akkor csak fekszik az ember a sötétben, ami magában is félelmetes, és csak kattog az agya az aktuális rossz dolgon. Van erre valami technika, hogy hogyan lehet valahogy elviselhetővé tenni ezeket az “ébredési fájdalmakat”?

    • Szia Csilla!
      Sajnos ismerem ezt az érzést. Én ilyenkor azzal indítok, hogy jó mélyet szippantok a kedvesem pizsamájának illatából… Aztán elkezdem járatni az agyam vagy valamin, ami kellemes (ábrándozok), vagy valamin, ami hasznos (teendők tervezése, cikk ötletek, ilyesmi). Van, hogy ilyenkor aztán tényleg fel kell kelnem és elkezdeni dolgozni valamin, cikket, e-mailt, levelet, beadandót írni. Ez általában segít, de volt, hogy Nick Vujicic videóit néztem, ő számomra minden körülmények között lelki fröccs.
      Viánál olvastam egy jól összeszedett cikket álmatlanság elleni ötletekkel, olvasd el ezt is: http://www.urban-eve.hu/2012/08/29/konnyu-ejszakat-szep-almokat-tippek-alvashoz/

  2. Ezen még sose gondolkoztam el,jó ötlet,legközelebb próbálom ezzel kezdeni és nem mérgelődni :) További sok sikert neked!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s