Légy szerelmes! – A februári boldogságtervem tapasztalatai #3

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Bocsánat, ha vártátok tegnap a boldogságterv-beszámolót – bevallom, ha valami kizökkent az öt napos munkahétből (például hosszú hétvége, ünnep vagy főiskolai konzultáció), egészen elveszek a napok között. De ha ez mentségemre szolgál, a pénteki randi ennek ellenére sem maradt el. :)

Múlt héten írtam, hogy remélhetőleg jobb hangulatban jövök majd – szerencsére tényleg így van.

Nekem is érdekem, hogy szép legyél

A bezzeg-érzés mellőzése az én fogadalmam ugyan, de jó érzés, amikor visszahat, vagy hasonló dolgot kapok a kedvesemtől.

Aki követ Instagramon vagy Twitteren, láthatta, hogy zselés körömfestést csináltattam magamnak. Nem egy horribilis összeg, de havi rendszeres kiadás valamire, ami csak sikk, luxus. Az ilyesmit óvatosan tálalja egy nő egy férfi felé.

De az én férfim (akiről már említettem, hogy a maga durcogó-morcogó módján ő a boldogság-szakértőm itthon) azt mondta rá: – Nemcsak hogy nem bánom, ha járni fogsz körmöshöz, de akarom, hogy járj. Nekem is érdekem, hogy szép legyél, és havi kétezer forintnál többet ér az, hogy ne öljük egymást olyan dolgok miatt, amiknek a másik örül.

Többek közt ez a hozzáállás az, amiért mackónadrág helyett otthonosan csinos leggings&tunika szettbe öltözök hétvégén és itthonra is kisminkelem magam reggelenként, mert ha a munkatársaim, az évfolyamtársaim, a pék és a mormon fiúk megérdemlik, hogy szépnek lássanak, akkor az a fiú, aki így támogat, ahelyett, hogy lelkiismeret-furdalást keltene, csak még jobban megérdemli, hogy szépnek lásson akkor is, amikor csak ő lát, hogy ne kelljen úgy éreznie magát, hogy mindenki más kedvéért kicsípem magam, csak az ő kedvéért nem.

Tudom, legelsősorban magam kedvéért legyek szép – de tény, hogy az ember hajlamosabb otthon elengedni magát és slamposkodni, akkor is, ha a közértbe vagy a postára már kicsinosítja magát. Pedig szerintem otthon kellene a legszebbnek lennünk, egyszerűen azért, mert az otthonunk lakói érdemlik a legjobbat belőlünk, tőlünk.

Kényelmesedjünk el!

Amikor feljegyeztem magamnak, hogy írni akarok az elkényelmesedés előnyeiről, még nem is sejtettem, mennyire illeni fog ide a téma. Mert hát hogyan is nézne ki a fentiek után, ha azt írnám, hogy arról akarok beszélni, milyen jó elkényelmesedni egy kapcsolatban? Pedig így van.

Persze nem arra gondolok, amikor az ember elkezd lyukas mackónadrágot hordani és nem fésülködni hétvégente, vagy felhagy a kedvességgel és az odafigyeléssel, mert úgyis mindegy, ez a kapcsolat már megvan, már nem kell teperni érte.

Arról az aggodalomról beszélek, amit egy kapcsolat elején érez az ember, hogy mi lesz, ha elmúlik a lángolás? Nos, valóban hoz az idő minőségi változást – de egyáltalán nem romlást, úgy, ahogy az elején tartunk tőle. Csak más lesz.

Én őszintén rajongok azért az érzésért, ahogyan belesüppedtünk, belekényelmesedtünk a kapcsolatunkba, nagyon jó értelemben. Azért, ahogy összecsiszolódtunk, ahogy megismertük és megszoktuk egymást (beleértve egymás bolondságait is). Ahogy – néha már-már félelmetesen – egy rugóra jár az agyunk. Ahogy bizonyos dolgok leegyszerűsödtek, ahogy elmúlt a “vajon mit fog gondolni?” félelme, és ahogy most már teljesen felszabadultan, egészen otthon vagyunk egymás mellett.

Mindig szerettelek

Egy régi évfolyamtársam, aki már akkor is öt vagy hat éve együtt volt a kedvesével, amikor én megismertem Petit, azt mondta arról, hogyan alakul a szerelem érzése egy hosszabb kapcsolatban: “nem mindig voltam belé szerelmes, de mindig nagyon szerettem“.

A szerelem-érzés, azok a bizonyos pillangók a gyomrunkban, a rezgő izgalom a torkunkban, a feszítő boldogság, amitől körbe tudnánk ugrálni a világot, most már én is tudom, hogy nem tart örökké. De jó hír, hogy nem is vész el örökre. Időnként újra és újra visszatér. A köztes időszakok sem kell, hogy szürkék és sivárak legyenek, egyszerűen csak gyönyörűen nyugalmasak és otthonosak, ahogy már írtam. Aztán néha, a fene sem tudja, miért, újra rácsodálkozunk arra, akivel élünk, és szerelembe esünk.

Viszlát, február – Isten hozott, szerelem!

Szeretném úgy hinni, hogy a februári boldogságtervem eredménye, de a pillangó-hatás, az a kamaszos szerelem-érzés mintha tényleg most gondolta volna aktuálisnak, hogy ismét felbukkanjon az életemben. Sosem szűntem meg szeretni a páromat, de mostanában ismét szét akarok robbanni az izgatottságtól, ha csak meglátom az utcán, és felé siethetek, hogy megöleljem. Néha csak úgy rácsodálkozom, mennyire jóképű, és egyszerűen elragadtatott vagyok, ha a karjába zár vagy kedvesen megsimogat.

És igazán, igazán hálás vagyok, hogy ő van nekem.

Reklámok

Légy szerelmes! – A februári boldogságtervem tapasztalatai #3” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: Hálás hétfő #32 | Kincsesfüzet

  2. Köszönöm! Ez a post pont jókor jött, különösen az “elkényelmesedésről” szóló rész. Eloszlatta a fejem felett ücsörgő kis fekete hiszti-felhőt!!!!! :)

  3. Visszajelzés: Itt a szeptember: búcsú és újrakezdés a blogon | Kincsesfüzet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s