Lehet, hogy tényleg többé-kevésbé rendszeres rovatom lesz a mormon péntek? Megint egy szép gondolattal jöttem haza a mormon fiúk által tartott ingyenes angolóráról, amit természetesen megosztok itt is.

Bár az órák vallási tartalomtól mentesek – kivéve, amikor fáradhatatlanul faggatjuk a fiúkat a szokásaikról, az életükről, a gondolataikról -, viszont egy-egy rövid imával kezdődnek és végződnek, és minden óra után átadnak a missziós fiúk egy-egy rövidke lelki üzenetet.

Tegnap az egyik egyházi vezetőjük, Dieter F. Uchtdorf egy beszédéből hallhattunk egy rövid részletet, ami ezzel a gondolattal zárult:

“Ez nem egy verseny, hanem egy utazás. Élvezd ki a pillanatot!”

A történetben egy biciklis kirándulásról volt szó, de ugyanez igaz az életre is. Akaratlanul is azzal vagyunk elfoglalva, bármit is teszünk, hogy méricskéljük magunkat, mások teljesítményéhez, külső vagy belső elvárásainkhoz, ahelyett, hogy elégedetten elismernénk azt, ahová eddig eljutottunk, ésélveznénk azt, ahol vagyunk, amit teszünk, amivel épp foglalatoskodunk. Pedig a pillanatnak – minden pillanatnak – ez a derűs, könnyed kiélvezése az, ami segít letenni a minket visszahúzó terheket, az aggodalmat, a tépelődést, a kudarctól való félelmet.