Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Az elmúlt hét nem túl rózsaszín apropót adott a heti boldogságtervem összefoglalásának, ugyanis egy héttel ezelőtt kórházba került az apukám. Szerencsére azóta hazaengedték, de az elmúlt hétvége és a hét első fele meglehetősen nagy lelki nyomás alatt telt a számomra, és nem mondhatnám, hogy könnyített a helyzeten, hogy a kedvest pont ekkor kapta el egy migrénnel, lázzal és gyomorfájdalommal járó fantasztikum. Szóval nézzük, milyen okosságokra jutottam vészhelyzet esetén.

A bezzeg-érzés legyőzése

A februári boldogságterv fogadalmaim között szerepelt, hogy ne méricskéljek. Pedig a bezzeg-érzés (a panaszkodáshoz, az önsajnálathoz, a borúlátáshoz és a többi negatív érzelemhez hasonlóan) hajlamos felerősödni, ha az ember nehéz helyzetbe kerül.

Ilyen esetekben igyekszem felidézni azt a gyönyörű nyári napot, amikor mi családi kerti partit terveztünk – a szomszédunk pedig fűnyírást… A húgom dúlt-fúlt, bosszankodott, amire a kedvesem azt felelte neki: hidd el, hogy a szomszédotok nem azzal a gondolattal kelt fel reggel, hogy ma hagyom a fenébe a pihenést, inkább füvet nyírok, hogy tönkretegyem a szomszédom kerti partiját és elrontsam a napját.

A maga csípős humorával a kedvesem a legfőbb boldogság-szakértőm, és gyakran az ő hangján szólal meg a belső hangom, amikor például azt mondja: hidd el, nem azzal a gondolattal kelt fel reggel, hogy ma csakazértis migrént fogok kapni, csak hogy Timinek még nehezebb dolga legyen.

Mi ketten a probléma ellen

Ebből a szempontból hihetetlenül aktuális volt számomra Via múlt szombati levelesládája, ahol a háztartás feladatainak elosztása kapcsán írta le azt az alapelvét, hogy egy kapcsolat nem arról szól, hogy én vagyok ellened, hanem hogy mi ketten vagyunk a probléma ellen.

A bezzeg-érzés nem éppen barátja ennek a gondolatnak, és minél nagyobb a baj, annál nehezebb lehet felidézni, de mindenképp meg kell próbálni túllépni az önsajnálaton és a vádaskodáson, mert azzal a legfontosabb szövetségesünket vágjuk el magunktól, és az értékes energiáinkat is csak hasztalanul emésztjük.

Tedd szóvá!

Akár a hétköznapokról, akár rendkívüli helyzetekről van szó, az ember hajlamosabb a bosszúságait szóvá tenni, pedig egy pozitív visszajelzés mindkét felet erősíti és feltölti.

A hálával kapcsolatos fogadalmam nagyon jól jött nekem ezen a héten, mert sokkal gyakrabban adtam hálát és adtam hangot is a hálámnak a kedvesemmel kapcsolatban. Neki is nagyon jól jött, hogy miután lázas betegen, fájdalmak közepette helytállt mellettem, nemcsak a panaszkodásomat kellett hallania – irányuljon az ellene vagy úgy általában a helyzetem ellen -, hanem érezte, hogy mennyire megbecsülöm azért, amit értem tesz. És bizony nekem is jólesett, hogy így kiléphettem kicsit az önsajnálatból, és éreztem, hogy nem vagyok egyedül, nem vagyok teljesen védtelen, hiszen annyi mindent tesz értem, amiért hálás lehetek.

Bízom benne, hogy jövő héten már felhőtlenebbül tudom megosztani a tapasztalataimat, addig is, legyetek hálásak és ne bosszankodjatok!