Az én boldogságtervem – 2013. februári fogadalmak

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Itt a február, egy éves boldogságtervemben kezdődik a következő fejezet, ezt pedig a párkapcsolatomnak szentelem.

A párkapcsolati fogadalmak egy részét Gretchen Rubin könyvéből vettem át, amikről úgy éreztem, hogy találóak a mi kapcsolatunkat tekintve is, de van olyan is, amit én ötlöttem ki, mert úgy gondolom, még jobb irányba terelheti a kapcsolatunkat.

Február – légy szerelmes!

  • Zárd le a vitát! – Rossz szokásom, hogy még ha formailag le is zártunk már egy vitát, a témát tovább forgatom magamban sértetten. Nem a megadásról vagy a szőnyeg alá söprésről van szó, de semmi értelme annak, hogy egy vitát némán görgessek tovább azután, hogy már véget ért és már csak magamban teszek kárt vele.
  • Ne méricskélj! – Gretchen Rubintól származik a fogadalom. Nála “pirospontok osztogatásában” nyilvánul meg, nálam leginkább a “bezzeg-érzésben”. Bezzeg én korábban keltem, bezzeg én mosogattam, bezzeg én tanulok munka mellett, bezzeg én takarítottam a fürdőszobában. Szerintem nem kell sokat magyaráznom, miért nem épp hasznos ez a hangulat egy kapcsolatnak.
  • Csináld egyedül! – Na nem azokra a dolgokra gondolok, amiket egy kapcsolatban kettesben jobb csinálni. Sokkal inkább arra, hogy a kapcsolatunknak nagy rákfenéje volt korábban az, hogy a kedvesemet rengeteg olyan programra rángattam el csak azért, mert bátortalan voltam egyedül menni, vagy annyira nem voltam elszánt, hogy egymagam kitegyem a lábam a házból. Sokat fejlődtem már ezen a téren, de azért feljegyzem a havi fogadalmaim közé, hogy ha valamit kedvem van megtenni, azt tegyem meg, és ne támaszkodjak a kedvesemre csak azért, mert úgy kényelmesebb.
  • Adj hálát érte! – Nem mondhatom elégszer, hogy a hála milyen hasznos gyakorlat. A következő egy hónapban igyekszem minden nap hálát adni a kedvesemért és mindazért, amit az életemben jelent.
  • Adj egy csókot! – Egy sok éve tartó kapcsolatban a másik jelenléte néha már annyira természetes, hogy a hétköznapokból a praktikus dolgok gyakran kiszorítják a romantikát. Napi egy csók nem túl nagy befektetés, de megtöri kicsit a szürke rutint.
  • Randizz! – A FlyLady program heti rutinjai között szerepel a péntek esti randi is. Ezt a szokást még nem sikerült meghonosítanom az életünkben, de remélem, hogy februárban sikerülni fog.

Nektek mik a februári fogadalmaitok?

Reklámok

Az én boldogságtervem – 2013. februári fogadalmak” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Timi,sok sikert a pénteki randikhoz,mi is most igyekszünk bevezetni,sokat jelent,nekünk megvalósításban kicsit nehezebb,de meg oldjuk biztos nektek is sikerül! sok sikert!

    • Köszönjük, a héten már randiztunk: csokifondüztünk itthon, nagyon jó volt. :) Sok sikert nektek is! Biztos bonyolultabb picit a kis manóval megszervezni, de mi például úgy csináltuk, hogy lefektettük a randi szabályait (mi számít randinak), és nem kötöttük ki, hogy el kell menni otthonról.

  2. Igazán jó irányú javaslatok!
    Amivel kiegészíteném a „Csináld egyedül!” részt az az, hogy „Hagyd, hogy csinálja egyedül!”
    Engedni kell a másiknak is, hogy önállóan élhesse azt a részét az életének, ami neki ad örömöt és nekünk nem. Fogadjuk ezt el és ne korlátozzuk egymást ebben.
    Nálunk kb. 10 év kellett a Párom részéről ahhoz, hogy ezt megértse! Hosszú idő, ami megmérgezett sok mindent, de mióta sikerült ezt elfogadtatni vele, azóta minden OK.

    • Ez is nagyon jogos igény, de a fogadalmaim közé nem került be, mert ezt mi már korábban lemeccseltük. Nálunk én voltam a csimpaszkodó fél (ugyanabból az okból, amiért nehezen szánom rá magam, hogy önállóan csináljam a dolgokat), de a kedvesem kivívta az önállóságát, nekem meg könnyebb volt elengednem, amikor rájöttem, hogy rá kell találnom azokra a dolgokra, amik engem érdekelnek és lekötnek anélkül, hogy meg kellene osztanom vele, és akkor nem érzem szükségét, hogy mindig csak vele akarjak lenni.

  3. Mivel nekem a január kimaradt, a rendteremtés és a rutinok kiépítése lesz a feladatom februárban. Össze is írtam már a tied alapján meg a saját ötleteimmel. :)
    Ezt a februári tervet amúgy se tudnám megvalósítani, mivel a Párom Barcelonában él, én meg Londonban, és az “Adj egy csókot!’ sajnos nem működik skype-on. :)

    • Én a húgomnak is szoktam puszit meg ölelést küldeni Angliába, bár valóban nem olyan bensőséges belecuppogni a webkamerába és megölelni a monitort, de elég mókás.

  4. Én még nem tudom, mik lesznek a februári terveim (legyen vége a vizsgáknak, aztán ‘megalkotom’), de azt hiszem, a tornázásra szeretnék hangsúlyt fektetni. Vagy itthon, de legalább egyszer, próbából el akarok menni edzőterembe is (csak az egyetemiben voltam még, és ott nagyon tetszettek a futó meg taposógépek), vagy a barátnőmmel valami fitneszórára, de ez még kétséges, hogy tényleg akarom-e.
    Meg végre rendesen olvasni, hihetetlenül hiányzik, hogy végre ne csak sajtos elhalásokról és tüdőemphysemákról olvassak. Meg rendszeresen főzni, meg egy fokkal továbblépni a szépségprogrammal és a sminkelés-tanulással.

    Nem akarok túl személyeskedő lenni, szóval ne válaszolj, ha nem szeretnél, de egy hosszú kapcsolatban tényleg (nem tudom, ti mióta vagytok együtt) ilyen fiatalon el lehet jutni arra a pontra, hogy a napi egy csókra is külön kell emlékeztetni magatokat? (Ez kicsit bunkón hangzik, de tényleg nem annak szánom.) Egyszerűen csak kíváncsi vagyok, mert nem nekem annyira hihetetlennek tűnik. Az első kapcsolatom három évig tartott, szóval rövidnek nem volt rövid (főleg 15-18 évesen), de azért annyira hosszú sem, hogy ilyen téren tapasztalom legyen. A mostani meg lassan két éve tart, és őszintén szólva egyáltalán nem tudom elképzelni azt az időszakot, hogy ne akarjam állandóan ölelgetni meg csókolgatni a kedvesem.:) Igaz, hogy nálunk a távolság miatt kicsit más a helyzet, átlag 6-8 hetente tudunk találkozni.

    Amúgy amit talán kapcsolati szempontból nekem is jó lenne bevezetni, hogy abbahagyjam az időnkénti kiborulásaimat, hogy ‘miért nem vagy ííííítttt, soha nem vagy íííítttt!’, mert az agyam ugyan tudja, hogy most úgysem lehet, és ő sem tud jönni, és ha itt lenne sem lenne jó, és én se tudok menni, és egyáltalán, találkozunk amint tudunk. A másik pedig, amikor időnként (most már ritkábban), ‘lebutatvadászozom’, ami tudom, hogy nagyon rosszul esik neki, de néha nem tudom megállni (és igazából még én sem döntöttem el pontosan, hogy mit is gondolok erről.)

    Úgy látszik, ez a nap a ‘hagyjunk hosszú kommenteket a Kincsesfüzeten’ nap, remélem, nem baj! :)

    • Nagyon helyes, tarts máskor is komment-napot, és a többieket is erre bíztatom! :)

      Semmi gond, nem vagy személyeskedő, nem bántó a kérdés. Mi nyolc éve vagyunk együtt elég intenzív kiképzésben. Ez azt jelenti, hogy az egyetemen ismerkedtünk meg és jöttünk össze ismeretségünk második hónapjában, ahol minden órára együtt jártunk, és a randik mellett sokat tanultunk is együtt. Másfél év után pedig egy évre össze is költöztünk, amikor a suli miatt egy évet el kellett töltenünk a fővárosban, itt együtt laktunk, együtt jártunk iskolába, együtt tanultunk, együtt töltöttük a szabadidőnket, együtt utaztunk, együtt ettünk, együtt vásároltunk, mindent, minden nap. Volt, aki mondta már, hogy kinyírták volna egymást a párjával, ha ennyi időt kell együtt tölteni… Ehhez képest egészen más a helyzet, mióta már “csak” együtt élünk, de nem egy helyen tanulunk illetve dolgozunk, persze mióta felnőttként építgetjük a közös életünket, a dolgok minősége is más. Csak azért írtam le ilyen részletesen, mert ha csak azt mondanám, hogy nyolc éve vagyunk együtt, az közel sem adna valós képet rólunk. Ha elkezdenénk osztani-szorozni, hogy mennyi időt tölt együtt egy átlagos pár és mennyit mi, lehet, hogy kiderülne, hogy statisztikailag már az ezüstlakodalmunkat is ünnepelhetnénk. :)

      Ennek ellenére nem úgy kell elképzelni, hogy élünk egymás mellett, mint két idegen vagy két öreg nyugdíjas, és úgy kell kínnal-keservvel rávenni magunkat, hogy mutassunk már egy kis intimitást egymás felé. Sokat ölelünk, bújunk, simizünk, puszizkodunk, mókázunk, hétköznap mondjuk, amikor néhány ébren töltött órában találkozunk csak és akkor is sok a dolog, kevesebbet. A romantikus, intim csók az, ami ritkább, ami nélkül elvagyunk, ebben persze benne van a személyes preferencia is, ezért került ez fel a fogadalmak listájára mondjuk a napi egy ölelés helyett.

  5. nekem igazából nem havi fogadalmaim vannak, hanem amolyan globális egy, mégpedig az, hogy háziasszonyi mivoltomban megpróbálok picit jobban kibontakozni :) ez mindenféle teendőre kiterjed, ami azt célozza, hogy alapvetően legyen rend otthon, ne egyen meg minket a kosz, legyen mit ennünk, ilyesmik. igen, khm, 28 éves vagyok, dehát valamikor el kell kezdeni…
    a flylady-s rutinokat kibővítve most összeállítottam magamnak egy olyan heti programot, hogy minden napra jut pici teendő, de azért nem annyi, hogy mellette ne tudjak már semmi mást csinálni munka után. ma szerda van, túl vagyok egy finom sk ebéden, nincs por a lakásban, és egész hétre vár minket a kész kaja a hűtőben.
    ez az első hét. drukkoljatok :)

    • Én huszonhét vagyok és én sem olyan régen kezdtem, a várt eredményig pedig még hosszú az út (bár már rengeteget haladtam), úgyhogy ne aggódj, sosem késő. :)
      Ha szabad kérdezni és van kedved mesélni, leírnád nagy vonalakban, milyenek a kibővített rutinjaid? Én a szinten tartással úgy-ahogy elvagyok hét közben, de nem mindenhol olyan a lakás állapota, hogy szinten tartással be lehessen érni… Tudom, hogy a napi 15 perc lomtalanítás, amit a FlyLady mond, segítene, de még a napi 1 dalnyi pakolást is elsunnyogom néha… Ha van kedved írni róla, nagyon köszönöm!

      • persze, szívesen leírom. nagyjából összeszedtem az általános lakás körüli teendőket, kibővítve a bevásárlással és a főzéssel (esküvőre készülünk, úgyhogy muszáj spórolós üzemmódba váltanunk kaja terén is), és ezeket felosztottam “kényelmes” adagokra a hét napjaira.
        hétfő: reggel megtervezem a heti menüt, és összeírom, hogy miket kell venni hozzá. ehhez hozzáveszem a dm-es bevásárlandó dolgokat, ez utóbbit el tudom intézni ebédszünetben a munkahelyem közelében. munkából hazafelé bevásárolok, otthon pedig főzök 1 féle kajából 4 adagot (ezt fogjuk enni a párommal kedden és csütörtökön, hétfőre pedig általában marad a hétvégi ebédből).
        kedd: megint főzés, szintén 4 adag szerda/péntekre. (lehet, hogy baromi igénytelen vagyok, de nekem egyszerűen ez fér bele így, hogy váltott napokon esszük 2x ugyanazt. különben egész héten főzhetnék…) főzésen kívül tollseprűvel végigszaladok a plafonon az egész lakásban pókhálótlanítani, plusz egy ronggyal portörlés. ez nekem max 15 perc, pedig nem pici a lakás. ha párom is otthon van, akkor a tollseprű az övé, mert ő magasabb :)
        szerda: mosás + fürdőszoba takarítás (kád, mosdókagyló, tükör + gyors mosógép- és polctörlés; ez sem több egy negyed óránál).
        csütörtök: megint mosás, ha még van mit; wc takarítás; porszívó+felmosás. ez a legtöbb feladat, viszont ezeket együtt csináljuk a párommal, mert csütörtökön ő is előbb végez.
        péntek: vasalás (és ha ezt tényleg meg fogom csinálni minden héten, akkor nem lesz óriás köbméteres kupac, mint legutóbb, csak 3-4 ing hetente; nagyon kevés dolgot vasalok egyébként, ágyneműket sem, csak amit muszáj); nyusziketrec takarítás (ezt amúgy a párom szokta, szóval már a hét közben is ki van takarítva, nem csak hetente 1x, de gondoltam, a pénteki teendőimbe simán belefér, hogy ilyenkor én csináljam); szemetesek ürítése.

        huhh, hát ez így jó hosszú lett, de csinálni szerintem sokkal gyorsabb. nem mondom, hogy minden csillog-villog, de gyakorlatilag a hétvégi nagytakarítások ezzel megszűnnek. persze hétvégén is lehet pakolászni, vagy ha van még mit mosni, vagy akármi, azt megcsinálni, de nem az van, hogy az egésznek egyszerre kell nekiesni (mint ahogyan eddig szokott lenni ez nálunk).

        a flylady-s rutinokból pedig a reggeli ágyazás, 2 perc hotspot és swish&swipe, illetve az esti mosogatás, amiket csinálok naponta (utóbbinál nálam nem a csillogáson van a hangsúly, hanem hogy ne maradjon benne koszos edény másnapra). és ha belefér, akkor a 15 perc lomtalanítást még.

        bocs a hosszas kommentért :) szép csütörtököt!

      • Köszi, hogy leírtad! Nem baj egyáltalán, ha hosszú. Tetszik, hogy a hét napjaihoz rendelted a dolgokat, szerintem nekem is jót tesz az ilyen rendszer. Össze fogom írni én is és elosztom, kipróbálom a módszered!
        Főzés-ügyben én aztán nem fogok semmit a szemedre vetni. Mi kifőzdéből eszünk, mert egyszerűen nem tudom (mármint nem akarom :P) rávenni magam a rendszeres főzésre, és így olcsóbban és egészségesebben jövünk ki, mint amikor gyorskajákon és por/mirelit cuccokon éltünk…
        Sok boldogságot nektek! Mi is idén házasodunk – a tiétek mikor lesz?

  6. juj de jó! :) nekünk júniusban lesz, és nektek? ha gondolod, akár megoszthatjuk egymással az előkészületeknél felmerült hasznos tippeket :) persze nem itt, hanem mondjuk emailben.

      • igen, képzeld, én sem gondoltam, hogy ez tényleg igaz, hogy majdhogynem egy évvel előbb kell elkezdeni a szervezést… de nekünk azért lesz júniusban, mert májusban már nem volt időpont az anyakönyvvezetőnél, júniusra is már csak néhány. pedig vidéken is lesz, szóval végképp nem értem.

  7. Visszajelzés: Légy szerelmes! – A februári boldogságtervem tapasztalatai #1 « Kincsesfüzet

  8. Visszajelzés: Légy szerelmes! – A februári boldogságtervem tapasztalatai #2 « Kincsesfüzet

  9. Visszajelzés: Itt a szeptember: búcsú és újrakezdés a blogon | Kincsesfüzet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s