Az én boldogságtervem – január

Közeleg a hónap vége, ideje összefoglalnom a januári boldogságtervem tapasztalatait.

Mindenek előtt az első feljegyzendő tapasztalatom, hogy talán a havi egy bejelentkezésnél gyakrabban, talán hetente kellene írnom a boldogságtervem kisebb-nagyobb tapasztalatait, ébresztett gondolatait. Mi a véleményetek erről? Szívesen olvasnátok heti összefoglalót, vagy inkább terhelnélek titeket vele?

A januári témám a rendteremtés volt, a fogadalmaim pedig a következők:

  • Légy rutinos! – A FlyLady napi rutinok betartása a rendezettebb hétköznapokért és a rendezettebb lakásért.
  • Csak egy dal! – Napi egy dalnyi takarítás.
  • Ki a házból! – Valódi lomtalanítás a dolgok ide-oda tologatása helyett.
  • Élvezd a szabadnapokat! – Maximálisan kiélveni azokat a napokat, amikor felmentést adok magamnak a rendezettség alól.

Ahhoz, hogy betarthatóvá formáljam a napi rutinokat, engedményeket kellett tennem. A FlyLady program szerint minden nap tizenöt percet kellene lomtalanítanom, vagy takarítanom a lakás egy adott zónájában. A vizsgaidőszak kellős közepén (és félek, úgy általában véve is) hétköznaponként ez teljességgel kilátástalan cél a számomra. De a FlyLady program fontos tanácsa az is, amit minden háziasszonynak a konyhája falára kellene vésetnie: a tökéletlen jobb, mint a semmi. Így kompromisszumot kötöttem, és heti legalább egy alkalomban szabtam meg a lomtalanítás mértékét napi egy alkalom helyett. A napi rutinok oltárán is kellett áldozatot hoznom, ez pedig a reggeli internetezés elhagyása volt, ami helyett sikerült beiktatnom és rendszeressé tennem a napjaimban a reggelizést, a reggeli nyugodt (és így látványosabb) szépítkezést, sőt még egy kis reggeli tea melletti internetezés is megmaradhatott.

A reggeli rutinoknál nagy szolgálatot tett nekem az a triviálisnak tűnő szabály: először tedd meg, amit meg kell tenni, és csak aztán tedd azt, amit szeretnél. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy míg korábban fél órát is képes voltam az ágyban, pizsamában kucorogni az internet előtt, majd szaladgálni, hogy időben elkészüljek az induláshoz és elrohanjak otthonról. Ehelyett most először rendbeszedem magam, indulásra készen, majd megreggelizem, és csak a fennmaradó időben molyolok az interneten. Sőt, így még arra is jut időm minden reggel, hogy egy kicsit visszabújjak dorombolni a kedvesem mellé, aki akkor ébred, amikor én már indulok, és újabban végre nem kétségbeesett ajtócsapkodásra és kapkodó indulásra ébred.

Januárban nagy szolgálatot tett nekem a határidőnaplóm, amelybe minden hétvégére feljegyeztem az egy-egy mini-lomtalanítást a zónákban, valamint a kis cetlik, amelyeket két olyan helyen helyeztem el, ahol biztosan látom őket: a fürdőszobai tükör mellett és a mosogató fölött szemmagasságban. Ezekre a cetlikre rögzítettem a napi rutinjaimat, és így sokkal könnyebb volt szem előtt tartanom őket, szó szerint is.

Ami a lomtalanítást illeti, volt, hogy úgy éreztem, felesleges nekilátnom. Ez két okból történhetett meg: túl nagy volt a feladat, vagy túl kicsi(nek véltem). De megfogalmaztam egy nagyon fontos tapasztalatot: olyan nincs, hogy nem lehet lomtalanítani. A zónázós takarítás lényege, hogy minden zónára havonta egyszer kerül sor, és egyszerűen kizárt, hogy egy hónap alatt ne gyűlne fel annyi felesleges holmi bárhol, amire nem érdemes rászánni negyed órát. De a tökéletesség iránti igény feladása ugyanekkora falat: ha nem is lesz látványos eredménye, mert tizenöt percnél klasszisokkal több idő lenne szükséges a rendteremtéshez, akkor is érdemes nekilátni.

Őszintén bevallom, hogy a szombámban egy takarító brigádot is el tudnék foglalkoztatni, de már az is felemelő, hogy egyetlen polccal dűlőre tudtam jutni. A másik véglet a belső tér volt, ahol alig van bútor és alig van holmi (gondoltam én, amíg azért csak rá nem vettem magam, hogy nekiálljak annak a semminek), és mire a tizenöt perces időzítőm csipogott, egy szemetes zsákot dugig töltöttem a szemétre való holmikkal.

Ez egy újabb fontos dologra irányította rá a figyelmemet, ezek pedig a fekete foltok. Ezek azok a dolgok, amik ott vannak, mindig ott voltak, és mintegy láthatatlanok a számunkra. Soha nem felejtem el, amikor sok évvel ezelőtt a nagymamám “tiszta szobáját” az utolsó szögig kipakoltuk, hogy kifesthessük, és az első ecsetvonás előtt vettük csak észre, hogy a kongóan üres szoba falán ott felejtettünk egy cirádás, erdei tájképet ábrázoló hőmérőt. Egyszerűen annyira megszoktuk, hogy ott van, hogy még akkor sem vettük észre, amikor egy üres szoba hófehér falán virított egymagában. Szerintem minden lakásban (urambocsá’ minden életben) vannak ilyen fekete foltok, és meg kell tanulnunk más szemmel, független szemlélőként nézni rá, hogy felfedezzük, mitől kell megválnunk.

Néhány jótanács, amiket felelevenítettem, vagy ebben a hónapban akadtam rájuk, és segíthetnek a lomtalanításban:

  • Rögtön január 1-jén egy lomtalanítós Miért ne? ötlettel segített Via: Iratkozz le 5 hírlevélről, szelektálj ki 5 szakadt bugyit, és dobj ki 5 lejárt/romlott ételt a hűtőből. Ez kicsit emlékeztetett a Sikerkód tanfolyamon hallott “öt csapás” elméletre, mely szerint ha minden nap öt apró csapást mérsz egy hatalmas fára, a fa előbb-utóbb ki fog dőlni, azaz ha minden nap öt apró lépést teszel a célod felé, előbb-utóbb el fogod érni. Via 5+5+5-ös mini-lomtalanítása inkább egyszeri kaland volt, de jó példája annak, hogy néhány apró lépés is mekkora sikerélményt tud adni.
  • Szintén Szalay Ádám Sikerkód tanfolyamán hallottam azt a lomtalanítási ötletet, hogy ha valami érkezik a lakásba, két dolognak távoznia kell. (Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ehhez tartani tudtam magam, de hátha valakinek hasznára lesz a gondolat.)
  • Hogy mi kerüljön lomtalanításra és mi nem, arra rengeteg szabály létezik, ami nem is csoda, hiszen ez gyakran nehéz döntés. Ilyen lehet a következő kérdések feltétele: ha költöznél, magaddal vinnéd? ha leégne a házad, vennél újat? ha elveszítenéd, sírnál miatta, fájna érte a szíved? Ezek a kérdések segíthetnek eldönteni, mi az, amire tényleg szükségünk van vagy amihez valóban ragaszkodunk, és mit tartogatunk hiába.

A szabadnapok kiélvezése nem véletlenül került fel kihívásként a listámra, ez számomra nehéz dió. De a vizsgák előtt sikerült szabad estéket kiszabnom magamnak lelkiismeret-furdalás nélküli pihenésre, a vizsgaidőszakom lezárultával pedig azzal jutalmaztam magam, hogy teljességgel haszontalan dolgokra szórtam el egy kis időt.

Nos, ennyit a januári boldogságtervemről.

De mivel a boldogságterv célja nyilvánvalóan az, hogy boldogabb legyen tőle az ember, fel kell tennem a kérdést: boldogabb lettem-e, illetve egy boldogabb élet felé nyíltak-e meg az útjaim azokkal az apró dolgokkal, amiket januárban tettem? A rutinoknak köszönhetően egészségesebben élek, mert minden nap reggelizem és elegendő folyadékot iszok (legalábbis jó irányba haladok efelé), jobban érzem magam a bőrömben, mert több időm jut arra, hogy törődjek a külsőmmel, és a környezet, amiben élek, napról napra, apránként egyre rendezettebbé válik. Ismét jó tapasztalatokat szereztem a napi rutinokat illetően, és azon leszek, hogy megtartsam őket hosszú távon is, mert jó irányba vezetnek.

Számotokra miben hozott előrelépést a január?

Reklámok

Az én boldogságtervem – január” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia!

    A Flyladyből a heti gyorstakarítást tartom be, általában hétfőnként “végignyalom” a lákást. Illetve reggel úgy megyek le a földszintre, hogy fenn összepakoltam és este úgy megyek fel, hogy lenn nem maradt elől semmi.

    A január miben hozott előbbre lépést? Úgy néz ki, kimásztam egyedül a gödörből, mert eddig mindig mástól vártam a megoldást. Rengeteget lelkiztem, és rájöttem, hogy csakis az akaraterőmmel van a gond. Észrevétlenül rászoktam újra az esti olvasásra, ha csak pár oldal erejéig is olvasom A vonzás hatalmát, nagyon jóóóó !
    Jó ötletnek tűnik, amit írtál, hogy először tedd meg, amit kell és csak utána, amit szeretnél, erre fogok figyelni februárban.

    Van valami ötleted, hogy lehet fejleszteni az akaraterőnket? Annyi mindenen kell változtatnom. Egészségesen enni, kevesebbet költeni, keveset netezni, tanulni, tanulni és tanulni…

    Legyen szép napod!
    Tündi

    • Ismerek olyat, akinek a zéró tolerancia jön be – eldönt valamit, és száz százalékosan tartja magát hozzá, amihez az a büszkeség ad erőt, hogy maradéktalanul véghez visz valamit, amiben más biztosan csalna (például fogyókúra). Engem az efféle maximalizmus inkább hátrébb visz, mint előre, de nagyon csodálom azt is, aki ilyen. Nekem az jött be, hogy szem előtt tartsam a célt és az apróbb sikerélményekből merítsek erőt (például a cél az, hogy tiszta, rendezett lakásban éljek, de már az is hatalmas lendületet ad, hogy naponta átélem, milyen jó érzés, amikor le tudok ülni a kanapéra, minden este üres a mosogató, és nem pecsétes a fürdőszobatükör, amibe reggelente nézek), és alább adjak a maximalizmusból. Bármilyen jó érzés is elnyúlni egy tiszta kanapén, van olyan nap, ami egyszerűen nem való másra, mint hogy bedőljek az ágyba egy könyvvel vagy az internettel a kezemben, de az nem ad több erőt a másnapi újrakezdéshez, ha pihenés helyett azon rágódok, hogy milyen rossz vagyok, mert hagytam kicsúszni a kezeim közül a dolgokat.

  2. Timi, nagyon ügyesen csinálod! (:

    Szerintem a változtatásokat a saját személyiségünkre szabottan és apró lépésekben kell véghez vinni. Nem lehet megváltani a világot egy nagytakarítással, egy gyümölcsnappal vagy azzal, hogy vizsga előtti napon hajnalig tanulok. (: Az újév első napján az emberek mindenfélét meg fogadnak, de vajon január végére eljutnak-e odáig, hogy elértek valamit? Egyszerűbb azt mondani, hogy majd holnap, majd hétvégén, majd tavasszal, mint azt, hogy ma, most, azonnal. Tervezgetni és álmodozni is egyszerűbb, mint konkrétan végiggondolni mit is szeretnék valójában, reális-e a célom és mindezt HOGYAN érhetem el? Ugye?

  3. Én szívesen olvasnák akár minden héten bejegyzést erről!

    Nekem januárban a (nagyon) alap szépségápolási rutin bevezetése volt a cél. Hogy igenis ne csak mindenféle, amiéppenelölvan-szappannal mossam meg az arcom, hanem vegyem elő az arctisztítóm, hogy használjak rendszeresen fogselymet, ilyesmik. És ne halasztgassam folyton a hajmosást, nem olyan borzasztó és nem tart órákig (ez tanult minta, anyukámnak valami gyerekkori hajmosós traumája lehetett, mert ő sem szeret, és otthon mindig az volt, hogy ‘ó, ma még ne moss hajat, semmi baja’ vagy ‘ilyen későn akarsz hajat mosni?!’, és ezekben könnyű belesüllyedni.) És ezek apró dolgok, de tényleg sokat számítanak, most sokkal jobb.

    Mivel nálunk januárban kezdődik a vizsgaidőszak, nem akartam egyszerre sok újat behozni most. Ami talán még az, hogy minden nap bevetem az ágyat, ez sem volt rendszeres. És a MagneB6, először nem vagyok idegbeteg és nem stresszelem-bőgöm végig a napokat. Szuper. 🙂

    Amit jó lenne nekem is átvennem, az a reggeli nem-netezés. Itt vagyok még pizsiben, de muszáj végigfuttatnom a Readerem.. Jó, mondjuk most nem kell menjek sehova, de amikor igen, akkor is eltöltöm az időt, és épp fel tudok öltözni, meg fésülködni. Szeretném elsajátítani a sminkelés alapjait, meg egyáltalán, jó lenne nyugodt reggelizéssel is indítani, és arra is idő kell. Csak én gyűlölöm a reggeleket, annyira kilátástalannak tűnik minden (ezért vagyok én pl. képtelen vizsga előtt korán kelni, és még ismételni, mint sokan). Talán az ágyból kiugrás, ablaknyitás, fejkidugás hatásos lenne, legalábbis eddig ez tűnt a leghatékonyabbnak.. Vagy hogy kimegyek vécére, arcot-kezet mosni, és arra valamennyire magamhoz térek. Neked van valami trükköd erre, vagy csupán akaraterő kérdése nálad?

    • Természetesen nekem is vannak trükkjeim önmagam kicselezésére. 🙂 Nekem az jött be, hogy kéz alá és szem elé készítem a dolgokat. Este kikészítem a ruhákat másnapra, amiket fel is nyalábolok és ki is viszek magammal a fürdőszobába, amikor kibotorkálok mosakodni. Mivel nálunk a kedvesem még alszik a szobában, amíg én készülődök, ezért nagy a csábítás a pizsamában lófrálásra, ha ezek nincsenek kéznél és vissza kellene mennem a sötétben tapogatózni értük. Én egy hideg vizes arcmosással indítok, engem az ébreszt. A reggeli szépítkezést az támogatja, hogy a mosdókagyló környékére halmoztam az arcápoló és sminkes dolgaimat, szem előtt is van és kéznél is. A reggeli kellékeit is ki szoktam készíteni magamnak előző este, a vízforralót feltöltöm vízzel, hogy csak el kelljen indítani, kirakom a bögrét filterrel, eldöntöm, mit akarok reggelizni, és van, hogy még kis cetlit is hagyok magamnak, hogy ezt reggelizz, ezt vidd ebédre, mosolyogj. 🙂 És mindezt persze átitatja az akaraterő, amit edzeni kell, mert különösen nekem nagyon kéznél van az internet, hiszen táblagépem van, és nap mint nap (mindig egyre kevesebb keservvel) meg kell küzdenem azért, hogy nem, nem, nem kukkantok fel a netre egészen addig, amíg a reggelimmel és a teámmal együtt, csinosan és útra készen oda nem kucorodtam a reggelizős sarkomba. Tündihez hasonlóan neked is azt tudom mondani, hogy engem az apróbb sikerélmények segítenek a magammal való alkudozásban. “Jó, jó, rá akarsz pillantani az e-mailjeidre, de emlékszel, milyen jó érzés volt tegnap, amikor a sminked passzolt a ruhádhoz? Na ugye. Egy gyors smink igazán belefér előtte!” Így szoktam győzködni magam.

    • Zsófi, a reggeli felkelésről jut eszembe, hogy én is nagyon nehezen keltem régebben, most már jobb, mert rájöttem, hogy úgy kell a madárcsicsergős ébresztő hallatán kimászni az ágyból, hogy még véletlenül se kezdjek el előtte gondolkodni, mert akkor veszett ügy és visszaalszok. Szóval faltól-falig támolygás szakszerű kivitelezése után beesek a fürdőszobába, ahol első dolgom, hogy a kisrádiót bekapcsoljam, vagy a hangszórós mp3 lejátszón inspiráló zenéket indítsak, hogy ez elterelje a figyelmemet a reggel rendszeresen rám támadó negatív gondolatokról. És akkor már jöhet a mosakodás, stb, ami még jobban felébreszt, közben a zenétől már vigyorgok is és máris jobban indul a nap. És elég halk is, tehát senkit nem ébreszt fel, főleg, hogy egyedül élek 🙂 Nekem ez sokat segít és felpörget, annyira, hogy mostanában már 10 perc üresjáratom is van, míg jönnek értem.

  4. Én mindenképp örülnék ha írnál hetente, nekem is nagy motiváció lenne. Ezekről most jól lemaradtam költözés, új munka, új életbe való belerázódás miatt, de a februáriakat már szeretném csinálni! Az a baj, hogy még decemberben Pesten lejártam a lábam, de sehol nem találtam meg a könyvet és letölteni se tudtam. Úgyhogy örülnék ha írnál egy előzetest a februári feladatokról!

      • Szia Kameleon,

        engem érdekelne a könyv, mert külföldön élek, és itt nem tudom beszerezni. Adsz elérhetőséget?

    • Nagyon örülök, ha csatlakozol, de tudd, hogy ezek nem általános érvényű, előíró feladatok. Mindenkinek saját boldogságterve van, hiszen mindenkit más tesz boldoggá, és mindenkinek máshol van szüksége egy kis odafigyelésre a hétköznapokban. Amiről én itt beszámolok, az az én saját kis boldogságtervem. Persze örülök neki, ha sikerül ihletet merítenetek belőle, ahogy nyilván én is hasznosítok dolgokat Gretchen Rubin boldogságtervéből. De elsősorban magadnak kell átgondolnod, milyen területekre szeretnél koncentrálni és mik azok az apró, hétköznapi dolgok, amiktől boldogabbnak éreznéd magad azon a területen. Az én februári témám a párkapcsolatom lesz, de lehet, hogy te szívesebben foglalkoznál most épp
      a karriereddel, az egészségeddel, a tanulással, a barátaiddal, a kalandokkal, vagy pont a rendteremtés lenne neked most fontos a költözés után, ahogy én az ünnepek után éreztem szükségét. Ez egy teljesen személyre szabott, szabad dolog, jelölj ki nyugodtan olyan területet, ami épp most foglalkoztat, és tégy olyan apró fogadalmakat, amiknek a mindennapi szem előtt tartása szerinted boldogabbá tenne!

      • Abszolút igazad van Timi, értem én, csak én egy tipikusan szabályokhoz, előírásokhoz ragaszkodó, abszolút a reálosan gondolkodó mérnök vagyok és nekem valahogy nem úgy működik az agyam ahogy neked (vagy ahogy a többi normális embernek) Nekem mindent a számba kell rágni…. (lásd Fylady) És fogalmam sincs mi tenne boldoggá, mert utoljára olyan általános iskola alsótagozata körül voltam boldog..

      • Megpróbálhatod a másik oldalról megközelíteni: mi az, ami bosszúságot, kényelmetlenséget, szomorúságot okoz?
        De ha tudod hasznosítani az én fogadalmaimat, annak is örülök, csak felelősséget nem vállalok értük, mert ez nem egy olyan jól kidolgozott program, mint a FlyLady, hanem az én személyes fogadalmaim.

  5. Én is szívesen olvasnék hetente beszámolót erről- motivál a saját boldogságtervem betartásához (amihez január közepén kezdtem hozzá, de azért már sikerült pár területen fejlődnöm, és végre úgy érzem, jó irányba haladok, vagy legalább haladok valamerre), meg egyébként is érdekes 🙂

    Ami sikerült januárban: (többnyire) időben feküdni és kipihentebben kelni, rendszeresen mozogni (heti nulla helyett 5-6 alkalom, csak maradjon meg hosszú távon is…), nagyobb rendet tartani magam körül, lomtalanítani (bár nem az egész albérletet, de pl. a ruháim között, nagyon jó érzés volt), leszokni a halogatásról (valamennyire).
    Ami nem: a napi rutin kialakítása nagyon nehezen megy, bár a felkelés-torna-reggeli-időben fekvés ad neki egy keretet, de a köztes időt hiába terveztem meg, mindig elcsúszok valamin.

      • Elkezdtem a 30 Day Shred-et (http://www.youtube.com/watch?v=1Pc-NizMgg8), és jó esetben ez az első dolog, amit reggelente megcsinálok, így rögtön azzal indul a nap, hogy a mozgás kipipálva, és több is az energiám.
        Volt már olyan is, hogy este 10-kor álltam neki, az is nagyon jólesett (de sokkal nehezebben tudtam rávenni magam… úgyhogy hosszú távon marad a reggel). Nálam a fix időpont+rövid, de intenzív torna működik.

    • Hajrá a mozgáshoz, nekem is kell majd egészség-hónapot csinálnom valamikor, de várok a jobb időre. 🙂 A napi rutinokhoz én részekre bontottam a napom (reggel, nap közben a munkahelyen, nap közben itthon, este), ahhoz csoportosítottam a rutinokat, és cetliken szem előtt tartottam. Így napjában többször ránézek, és jobb eséllyel eszembe jut, mit kell még megtennem.

  6. Timi, annyi mindenről írtál, hogy nagyon hosszú lenne rá a HSZ-em, lásd az eddigi HSZ-eket. De időhiányában inkább nem bonyolódok bele, esetleg majd este visszatérek.
    Jó volna a heti beszámoló, Én szívesem olvasnám sűrűbben a történéseidet.

  7. Nekem az volt a célom, hogy hatékonyabban tanuljak és jól teljesítsek. Még várnak rám kihívások és korántsem teljesítettem 100%-on, de megugrottam olyan magas léceket, amire nem gondoltam volna, hogy képes vagyok. pl. fél délután és egy éjszaka alatt felkészültem a közgáz vizsgámra és ötös lett! A hibáimból meg tanultam és még jobb stratégiát tervezek a következő félévre, de azt hiszem így is elégedett lehetek magammal. Takarítani/rendet rakni is többet sikerült. Rájöttem, hogy nem olyan nehéz rendben tartani az íróasztalomat ha naponta-kétnaponta rászánok 10 percet. 🙂 A februári céljaimon még gondolkozom.

    • Száz százalékot csak annak kell teljesíteni, aki mondjuk köztársasági ösztöndíjra hajt. Már a sima ösztöndíjhoz sem kell mindig száz százalék, egy diplomához pedig még csak távolról sem. 😉

      • Költségtérítéses képzésen vagyok s át szerettem volna kerülni államira. Meg amúgy is, ha megírok egy vizsgát az legyen jó. 😀 Mindegy így is úgy is hasznos volt ez az időszak, sokat tanultam magamról, meg lassan tanulni is megtanulok. 😀 Komolyan mondom már gimiben bevezetném a tanulási technikák oktatását. De értem mit szerettél volna mondani és köszönöm a biztatást. 🙂

  8. Én is támogatom a gyakori beszámolókat.
    Nekem januárban szintén a rutinok és az otthoni rendteremtés volt a cél, és nagyon jól ment. Igaz, bevallom, hogy a rutinjaim egy része már előtte is ment, szóval csak jobban oda kellett figyelnem és egy-két új dolgot megszilárdítani.
    Februárban én a munkámra akarok fókuszálni, az ottani “rutinokra” (email-használat, időbeosztás, stb.), ez már nehezebb dió lesz.

  9. Sziasztok! Ide még soha nem írtam, hát most elérkezett az idő. Én is szívesen olvasnék hetente a boldogságterv-tapasztalatokról! Én is olvastam a könyvet (hónapokig figyeltem árgus szemekkel a netet, hogy valahonnan levadásszam), és én is írtam magamnak tervet. Igaz, kicsit ömlesztve, de próbáltam kiválogatni a sokból a legégetőbb feladatokat. Mivel reggelente fél 5-kor kelek, az este 9 órai lefekvés ideális lenne, mert különben beborulok az irodában. Már egész sokszor sikerül tartani magam ehhez és érzem a hatását. A másik, amit megvalósítottam, a heti 3 trx edzés, amin én vagyok leginkább meglepődve, mert iszonyúan lusta vagyok egyébként. És a reggeli beágyazás nálam is, meg az esti mosogatás. Ez már elég sikerélmény nekem egy hónapra. A netezést kellene még lekorlátoznom sürgősen, mert képes vagyok egész délután a gép előtt görnyedni. A takarítós dolgokba is szeretnék rendszert vinni, de ezekkel sajnos még mindig elcsúszok, nincs kedvem, stb. Na de majd… 🙂

    • Üdv a kommentelők között! Ügyes voltál akkor te is januárban! A netezést próbáld időzítővel, és/vagy jutalomként: ezt meg ezt megcsinálom, és utána jöhet a net!

    • A netezés nekem is ugyanilyen probléma… de februárra az egyik tervem, hogy valahogy visszaveszek belőle. Ha neked sikerül, majd írj, hogy hogy csináltad 🙂

  10. Jajj ez nagyon jó! Nekem mindenképpen inspiráló lenne gyakrabban olvasni ilyen bejegyzéseket 🙂
    A netezéssel én is meg vagyok lőve, jó lenne sokkal kevesebbet, plusz a sportot kellene még beillesztenem a napirendembe, egyszer más sikerült, de amióta ilyen hideg van és mindig beteg lettem a futások után, abbahagytam. Szóval újra kell kezdeni!
    Szerencsére/vagy hát kinek hogy/ enyhén kényszeresen nem tudok lefeküdni koszos edényekkel teli mosogatóval, valahogy olyan érzés, mintha nem mostam volna fogat, vagy nem indulok el beágyazás nélkül otthonról, mert egyszerűen annyira zavar 😀
    Nálunk otthon mindig nagy rendetlenség volt, (három gyerek, meg dolgozó szülők), és én nagyon utáltam, így amióta külön élek a barátommal, mániákusan imádok pakolni, és élvezem, hogy minden ott van, ahol én hagytam 🙂

  11. Visszajelzés: Itt a szeptember: búcsú és újrakezdés a blogon | Kincsesfüzet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s