Így blogolok én – 2. rész

Nemrég elkezdtem összeírni a kezdeti tapasztalataimat a blogolással kapcsolatban, most folytatom, igyekezve konkrétumokat gyűjteni, amik a hasznomra voltak és nektek is a hasznotokra lehetnek.

Tippek és trükkök

Triviális dolognak tűnik, mióta rájöttem, de micsoda felfedezés volt, mikor kitaláltam, hogy minden bejegyzéshez kell egy képet csatolnom. Hiába írok érdekes, hasznos dolgokat, sokkal tetszetősebb, dinamikusabb hatása van a blognak, ha minden gondolathoz kapcsolódik egy illusztráció is, ami megragadja az olvasóim figyelmét. Mióta tumblr-en vezetem az inspirációs naplómat, sikerül egyre jobban ráéreznem arra a képi világra is, ami illik hozzám.

Szintén triviálisnak tűnik, de azért leírom, hogy az egyik legkézenfekvőbb marketingfogás, ha az ember mások blogján kommentelve nem felejti el beállítani a neve mellé a honlapja linkjét is. Ez nem hat tolakodásnak vagy szándékos önreklámnak, különösen ha az ember arra használja a hozzászólást, amire való, a saját őszinte véleménye kifejtésére, nem pedig ingyen reklámfelületnek. Viszont ha valakit kíváncsivá teszek azzal, hogy értelmesen nyilatkozom, szimpatikus dolgokat írok, akkor nem kell nyomoznia, ki vagyok és hol találhat rám. (Tudom, hogy többen így jutottatok el hozzám, külön ölelés nektek.)

A hozzászólások biztonsági feltételeinek beállítása is egy olyan fontos dolog volt, amit időközben tanultam meg, és olvasói kérésre enyhítettem a feltételeken. Ahhoz ragaszkodom, hogy minden első hozzászóló első kommentjét személyesen hagyjam jóvá (sikerült már néhány robotot lefülelnem), de érdemes volt hallgatnom az olvasói véleményre és igazodnom az igényekhez, mert így meghoztam a kedveteket a hozzászóláshoz. (Ugye?)

A másik hozzászólás-ösztönző trükköt Viánál tanultam, aki gyakran zárja bejegyzéseit azzal a konstruktív kérdéssel, hogy “És ti…?”.

Hasznos holmik

Ahogy a cikkem előző részében említettem, a WordPresst azért szerettem meg nagyon, mert sok eszközt ad a kezembe, amik megkönnyítik számomra a blogolást.

Az egyik legnagyobb kincsnek az előre ütemezett bejegyzéseket tartom. Így az elkészült írásaimat nem kell itt-ott őrizgetnem, mielőtt közzé tehetem őket, hanem kész formájukban feltöltöm őket a WordPressre, és beállítom, hogy milyen időpontban szeretném majd nyilvánosságra hozni. Ez azért is jó, mert hetekre előre látom, milyen bejegyzések következnek majd, amiket szabadon rendezgethetek. Írtam arról is, hogy fontosnak tartom, hogy a cikkeket megbízható, egyenletes gyakorisággal publikáljam, ezért egy-egy zűrösebb időszak előtt, mint például amilyen a novemberem is volt, kifejezetten megnyugtató tisztán látni, mi az a dátum, ameddig megél a blogom abból, amit előkészítettem.

A másik személyes kedvencem a statisztika. A WordPress rendkívül részletes napi statisztikával lát el, amire általában rá is pillantok napjában egyszer-kétszer. Ebből nemcsak az derül ki számomra, hogy hány egyéni látogatóm és összesen hány oldalletöltésem volt aznap, hanem az is, hogy milyen oldalakról, milyen országokból, milyen keresőszavakkal találnak rám az olvasóim, hogy milyen cikkeket és címkéket olvasnak nagy előszeretettel, és hogy milyen hivatkozásokra kattintanak tovább a bejegyzéseimből. Ez nagyon jó visszajelzést ad arról, hogy az oldalon belüli és kívüli aktivitásaim közül melyek a leghasznosabbak a számomra, mivel érdemes foglalkoznom.

Ami még sokat jelent a számomra, hogy a WordPress mobil alkalmazásaival is ugyanolyan teljes értékűen lehet használni a blogot, mint a böngészős felületen keresztül. Ez azért különösen fontos nekem, mert elvétve kerülök asztali számítógép közelébe (a munkahelyemet leszámítva, ahol értelemszerűen nem igazán blogolok), hanem leginkább az iPademről érem el az internetet, de így is teljes értékűen tudom használni a blogot.

Ugyan nem a WordPresshez tartozik, de hasznos segítségem még az Awesome Note alkalmazás a telefonomon, amit a blog szempontjából jegyzetfüzetnek használok, ide firkantom fel a futó ötleteimet a bloggal kapcsolatban, amikből később elkezdek cikket írni. Korábban erre is a WordPress alkalmazást használtam, de a túl sok félbemaradt vázlat szétzilálta a cikkjeim sorát és nehezebben láttam át a bejegyzéseket, ezért úgy döntöttem, az ötleteknek külön helyet biztosítok. Erre persze bármilyen jegyzetfüzet alkalmas, én azért döntöttem a telefonom, és azon belül is az Awesome Note mellett, mert mindig nálam vannak és aktívan használom őket, így az ötleteim is könnyen lejegyezhetőek bárhol, bármikor, és mindig szem előtt maradnak, hogy ne kallódjanak el.

A blogon túl

Az, ami a blog határain túl történik és összefügg a bloggal, kétarcú dolog. Ahogy a flúgos nyomozó, Mr. Monk mondaná, egy áldás és átok, áldás és átok. Minél több helyen van jelen az ember, annál többen találnak rá, és egyéb praktikumokkal is járnak, de annál több munkát is kell belefektetni a szerteágazó háló rendben tartásába. Ezért nagy fejtörést okozott a számomra, hogy milyen közösségi színtereken jelenjek meg még a Kincsesfüzettel, és hogy pontosan mire használjam ezeket az oldalakat.

Mivel mindig érdekelt a fotózás, és azt már a kezdetekkor eldöntöttem, hogy a saját kis boldogság-misszióm részévé teszem, hogy a mindennapjaimat pozitív szemléletben fotódokumentálni fogom, ezzel is ráirányítva a saját tekintetemet mindarra, ami a környezetemben kedves és szép, ezért regisztráltam az Instagramon, ahol timi_kincsesfuzet néven tudtok követni.

Szerettem volna, hogy a fotóim közvetlenül és folyamatosan megjelenjenek a blogon, valahol az oldalsávban, de sajnos erre az együttműködésre nem tudtam rábírni a WordPresst és az Instagramot. Felfedeztem viszont, hogy az Instagram minden különösebb befektetett plusz munka nélkül (ami számomra nagyon fontos szempont), automatikusan tud képeket publikálni Twitteren, a WordPress pedig szintén automatikusan meg tudja jeleníteni a Twitter bejegyzéseimet az oldalsávban, ahogy azt szerettem volna. Ezért regisztráltam Twitteren is, ahol @nagytimi85-ként vagyok megtalálható, de az aprócska Twitter bejegyzéseim, amit (főleg az Instagramon keresztül) megpróbálok egyfajta mindennapos hála-naplónak használni, megjelennek itt a blogom oldalsó sávjában is beágyazva.

Ahogy mondtam, az Instagram olyasmi volt, amit mindenképpen használni szerettem volna, a Twitter pedig nem igényel plusz befektetést, ezért nem bántam, hogy jött. Az első fejtörést a Tumblr jelentette számomra. Jól hangzott, hogy legyen egy inspirációs naplóm, de tartottam tőle, hiszen tudom, hogy a Tumblr az egyik legnagyobb időevő feketelyuk az internetes színterek közül. Végül az egyik legjobb döntésnek bizonyult az, hogy Tumblr oldalt indítottam kincsesfuzet néven, mivel hamar rájöttem, hogy többre tudom használni, mint inspiráló képek lapozgatására. A Tumblr segítségével nagyon könnyű összegyűjteni a nekem tetsző képeket, mindössze néhány kattintás, mégis minden képnél pontosan visszakövethető marad a forrása. Így lett egy mindig kéznél lévő illusztráció-táram, amit csak fel kell lapoznom, akárhányszor készül egy új bejegyzésem, és általában néhány oldalt visszapörgetve találok benne olyan képet, ami a cikk témájához és a blog hangulatához is illik. Nem kell többet keresőszavakon töprengenem és a Google-t bújni illusztrációért, ahogy azt kezdetben tettem, mégis sokkal harmonikusabban illusztrált lett a blogom, és a képeim forrása is könnyen visszakereshető marad.

Hasonlóan nagy fejtörést okozott a Facebook oldal indítása is, hiszen ebbe sem akartam plusz energiákat fektetni, a blogra szánt szabadidőmet a tartalom írásával szeretném tölteni. A Kincsesfüzet facebook oldalának elindítását sokáig halogattam, végül mégis mellette döntöttem, hiszen ez a legnépesebb közösségi színtér az interneten, ahol nagyon könnyedén terjednek az információk. Miután a regisztráció mellett döntöttem, el kellett döntenem, mire fogom használni az oldalt: csak a saját bejegyzéseimet szeretném ott megosztani, vagy mások inspiráló gondolatait is? Az előbbi mellett határoztam, elsősorban azért, mert tudtam, hogy a Facebook a másik potenciális időnyelő, de a Tumblr-rel ellentétben ebben egyelőre nem láttam közvetlen hasznot. Így a Facebookot is csak a WordPress adta automatikus megosztási felületként használom, és örömmel figyelem, ahogy egyre több emberhez jut el így a Kincsesfüzet híre, általam kifürkészhetetlen utakon, hiszen az oldal legtöbb követője nem tartozik az ismerőseim közé.

Ezek természetesen nem aranyszabályok, csak az én tapasztalataim. Bármelyik fenti médiumot lehet sokkal aktívabban használni, mint ahogy én teszem, egy komoly odaadással szerkesztett Facebook vagy Tumblr oldal például önmagában is tud olyan erősen lenni, mint egy blog. A fontos szerintem az, hogy igyekezzünk tisztában lenni vele, mivel mi a célunk, hogy mi használjuk a rendelkezésünkre álló eszközöket, ne pedig azok használjanak minket, osszák be a mi időnket.

Távlatok

Hogy milyen távlati lehetőségek rejlenek a blogban, azt még én sem látom igazán, azt pedig, hogy hogyan fog segíteni engem abban, hogy elérjem gyermekkori álmomat, azt, hogy az írásból éljek, végképp nem tudom. Jelen pillanatban talán elég is azt tudnom, hogy mindez lehetséges, és ha ezzel a hittel megyek tovább előre, a lehetőségek idővel előállnak.

Akárhogy is, egy blog ereje az olvasóiban van, úgyhogy az elsődleges feladatomnak a bloggal kapcsolatban azt tartom, hogy változatlanul tudjam nyújtani azt a színvonalat, amit megszoktatok, és hosszú távon is olyan értéket adjak, amit érdemes olvasni, remélve, hogy azzal a szimpatikus, emelkedő tendenciával gyarapszik majd az olvasóim tábora, ahogyan eddig is.

Vagy ahogy Via tumblr oldalán megfogalmazta, amikor egy kezdő blogger a tanácsát kérte a sikere titkáról: írj. Írj akkor is, amikor a kutya sem olvas – mert lesznek ilyen időszakok -, és ne hagyd abba akkor sem, amikor mások abbahagynák. És akkor a végén, amikor talpon maradtál, azt fogják majd mondani, hogy persze, neki sikerült, mert neki szerencséje volt.

Nektek mik a tapasztalataitok a blogolással kapcsolatban?

Reklámok

Így blogolok én – 2. rész” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Jó, hogy ezeket leírod, érdekes olvasni.
    Talán egy kicsit OFF kérdés, de már az első tumblr-említésednél eszembe jutott: miben más ez a tumblr mint a Pinterest?

    • Szia!
      Feladtad nekem a leckét, mivel számomra az alapvető különbség, hogy a Tumblr-t ismerem, a Pinterestet pedig nem… Megpróbálom zanzásítva leírni, milyen a Tumblr, és ha van kedved, segíts levonni a tanulságokat, hogy én is okosabb legyek! 🙂
      Én képek gyűjtésére használom, de meg lehet még osztani szöveges bejegyzéseket, idézeteket, videókat, hangfelvételeket és beszélgetéseket. Ezen kívül lehet még feltenni egymásnak kérdéseket névvel vagy anonim módon, követek olyan blogot is, ami a képek megosztása mellett elég komoly lelkisegély-tevékenységet is folytat. Lehet feltölteni dolgokat és lehet rebloggolni másoktól. A blogok megjelenését lehet változtatni, de az alapvető felépítésben nincs sok variálási lehetőség (mint például itt a WordPressen), igazából egy főoldalból áll, ahova a frissen rebloggolt dolgok kerülnek. A bejegyzéseket lehet címkézni, ezt én nem alkalmazom. Ha az ember frissen tölt fel valamit (nem pedig rebloggol), külön mező van a forrás megjelölésére, hogy ha más oldalról hozta a dolgot, akkor azt jelölni lehessen, és ez az információ megmarad a rebloggoláskor is. Egy bejegyzés “története” is ugyanúgy megmarad, tehát mindig látszik a forrás, és ha valaki hozzáfűz egy szöveget egy képhez (vagy bármihez), azt viszi tovább a rebloggolás, ami izgalmas párbeszédekre ad lehetőséget. Egy ember több blogot is létrehozhat (ha például több külön témában szeretné gyűjteni a dolgait), és könnyedén lehet kiválasztani, hogy egy tartalmat itt vagy ott szeretnél megosztani. Másokat követni úgy lehet, hogy a blogjukat egy “follow” gombbal hozzáadjuk a követett listához, és ezután a bejegyzéseik megjelennek a dashboard-on, a belépő képernyőn.
      A gyakorlatban ez nálam úgy néz ki, hogy megnyitom a tumblr-t (tumblr.com), ahol sorban megjelennek a bejegyzései azoknak az embereknek, akiket figyelek. Elkezdek görgetni lefelé, és ha látok valami szépet, megnyomom a “reblog” gombot. Ezután ha akarom, még piszkálhatom a bejegyzést: szöveget fűzhetek hozzá, címkézhetem, beállíthatom, melyik blogomban szeretném megjelentetni és mikor. Én nem szoktam piszkálni, blogom pedig csak egy van, viszont szinte mindig sorba teszem, ami azt jelenti, hogy nem azonnal jelenik meg, hanem beállíthatom, hogy naponta hány új képet publikáljon a sorban lévők közül – így nem zúdítom rá magam tömegesen senkire, viszont ha napokig, hetekig nincs kedvem vagy időm foglalkozni vele, akkor sem lesz kihalt az oldal.
      Nos, elsőre ennyit tudtam összeszedni a Tumblr-rel kapcsolatban, remélem, azért tudtam segíteni, de kérdezz is még nyugodtan. Te milyen fő különbségeket látsz?

      • 🙂
        Köszönöm válaszod! Hasznos volt, bár azt hiszem a két alkalmazás eléggé hasonló, bár pont fordítva vagyok úgy mint Te: Pinterestet ismerem, tumbrlt (még) nem.
        Azért leírom, milyen amit ismerek pinterest: olyan, mint egy online tábla ahova képeket, képes mondásokat, idézeteket tűzöl fel -több albumot lehet kreálni és ott tematikusan gyűjteni a számodra fontosakat. Lehet másokat követni. Lehet cikkeket is kitűzni, csak az a lényeg, hogy a cikket tartalmazó oldalon legyen legalább egy kép mert ezzel lehet pinnelni. És pont ez a jó benne: le lehet tölteni a navigátor vonalra (hogyisvanez magyarul?) a “pin it” gombot és akkor ha bármit látsz a neten, ami tetszik csak megnyomod, kiválasztod melyik képpel szeretnéd elmenteni (ha több kép is van az adott oldalon) és kész is, az albumodban menti és ha rákattintasz az albumban a képre, az az eredeti oldalra vezet vissza, nem kell linkeket külön mentegetni. (Tényleg, lehet videót is menteni) Lehet like-olni és kommentelni is a pineket (másokét elsősorban) és itt is van follow -egy albumra vagy mindegyikre amikkel a másik rendelkezik.

      • No, elcsábultam, tegnap este beszippantott a Pinterest. 😛 Még csak tanulgatom, de tetszik. Arra jutottam, hogy illusztráció-tárnak továbbra is a tumblr jobb, mert ott egy helyre dobálok mindent, így tudom, mit kell fellapoznom, ha illusztrációt keresek, és nem esek abba a gödörbe, amit a keresőszavakkal is játszottam, mikor még nem volt tumblr-em. Az illusztrációim ugyanis nem triviálisak, például néha állatokkal illusztrálok (a szundikáló kutyáknak, cicának nehezen állok ellen…), de nem hiszem, hogy keresgélnék képet egy fáradtságról szóló cikknek külön egy állatos, egy emberes, egy babás, egy lakberendezős táblán, legalábbis nem gyorsítana a munkámon. Viszont a Pinterest nagyon jó tematikus gyűjtésre, úgyhogy ha van valami konkrét célom vagy érdeklődési köröm, amihez képeket gyűjtenék, azt ott sokkal jobb. Már csináltam magamnak esküvős táblát, divat-táblát, lakásosat, meg azon kívül külön dolgozósarkosat, mivel a jövőben szeretnék itthon dolgozni, és egy kuckósat, mert nagyon vágyom rá, hogy legyen egy elvonulós kuckóm, így az külön megérdemel egy táblát.
        Köszönöm, hogy ajánlottad! Majd ha kiforr picit, hogy hogyan tudom használni hosszabb távon, akkor írni fogok a tapasztalataimról.

      • Örülök, hogy tetszik 🙂
        Cserebere alapon én meg regisztráltam tumblr-en és próbálgatom milyen. Nehezen igazodok ki egyelőre, de a Kincsesfüzetet már bejelöltem followra 🙂

      • Én úgy szereztem az elején követni való blogokat, hogy nekem is volt egy-két “kályha”, akiktől elindultam (például Via, az ő tumblr-je http://urbaneve.tumblr.com/), és ha valami nagyon szépet rebloggoltak, akkor megnéztem azt, hogy ők kitől vették, belepörgettem az oldalba, és ha összességében is tetszett, akkor szintén beraktam őket követésbe. Így jöttek össze azok a blogok szépen sorban, akiket most követek. Most pedig már nem is igazán kutatok, hogy kit követhetnék még, mert ha belépek, a dashboard-om, a kezdőképernyőm, ahol feljönnek sorban a követett blogok által rebloggolt képek, már bőségesen elegendő szórakozást ad.

        A másik lehetőség még, hogy tag-ekre, címkékre keress (a dashboard-on jobb felső sarokban van egy kis mező “tags” felirattal), így is lehet még jópofa blogokat találni.

  2. Az utolsó bejegyzés a kedvencem az egész cikken belül ❤ Már hiányzik az írás, a chatelés pedig nem pótolja azt az érzést, amikor kiteszed a szöveg végére az utolsó lezáró pontot 🙂

  3. Nagyon vártam már ezt a második részt, ami jó hosszú lett, de nem tudtam abbahagyni az olvasását. Sok hasznos dolgot leírtál ebben is. Tulajdonképpen a Google Bloggere is egy jó program, bár Én is próbálgattam a WordPresst, de az angol nyelve miatt nehezen boldogultam vele. Órákig próbálkoztam, de nem találtam magyar nyelvet, és mivel mindent magamban tanulok, így ciki volt még ezt is mástól megkérdezni. Csak azt ne mond, hogy van magyar nyelve a WordPressnek  ?
    Szóval maradt a Google, aminek a használatát folyamatosan tanulom (más bloggerektől segítséget kérve). Az önmarketingre magamtól jöttem rá, mert megfigyeltem Én is, hogy tényleg hirtelen megnő a látogatók száma például egy-egy Viás bejegyzésnél, ha becsatolom a blogom linkjét, de azt még nem tudtam, hogy be lehet a hozzászólási névhez is állítani a bloglinket. Most a Tieden letesztelem 
    Nagyon jó, hogy egyszerűsítetted a hozzászólásokat, mert az elején nekem is több megjegyzésem elúszott Tőled, aztán többször feladtam a próbálkozást. De most már ez nem gond. Egyébként minden megjegyzést külön wordben írok meg – ezt is, és a végén másolom be a hozzászólási ablakba, mert annyiszor írtam már újra, és újra, hogy ez így praktikusnak bizonyul. A rövidebbeket pedig az elküldés előtt Ctrl+C, aztán ha nem sikerül, újra Ctrl+V. Így biztonságosabb, és időt spórolok meg magamnak vele.
    Jó, hogy megosztottad a tapasztalataidat.

  4. És sikerült! A nevem alatt bejön a Rural Women!!!
    Ezek nagyon egyszerű dolgok a fiatalok számára, de nekem már ez is sikerélmény. Úgyhogy senki ne nevessen ki ezért, mert mindent most tanulok.
    De jó!!!!
    (És most kipróbálom a másik blogomat is 🙂
    Bocs Timi, hogy felhasználom a blogodat erre, de tudom, hogy Te örülsz az Én örömömnek és nem problémázol rajta. Ugye?

    • Persze, semmi gond, örülök, hogy működik! 🙂 Igazából blogja válogatja, hogy mikor, hol, hogyan lehet megadni a honlapunk címét, de ha van ilyen mező, akkor töltsük ki lelkesen. 🙂 Viánál amúgy a vezérlőpultra kell rámenni belépés után, ott adatlap, és ott lehet megadni a honlap címét. 😉
      Van magyar nyelvű felülete a WordPressnek, de már nem tudnám utólag megmondani, hol állítottam be, szerintem a regisztráció során kérdezte meg az országomat, de nem vagyok benne biztos.
      Örülök, hogy tetszett a cikk, és tudtam hasznos dolgokat mondani! Köszi, hogy írtál!

  5. Ügyes vagy, hogy így összegyűjtögeted az okosságaidat. 🙂 Sajnos nekem az itt lévő oldalak fele ismeretlen – még, muhaha 😀 -, és vizsgaidőszakban nincs is nagyon időm kísérletezni velük, de meg fogom nézegetni őket közelebbről. Addig is, hajrá a következő cikkhez! 😉

  6. Visszajelzés: 25000 kattintás, az 5 éves terv és 5 dolgozósarok « Kincsesfüzet

  7. Visszajelzés: Fél éves a Kincsesfüzet « Kincsesfüzet

  8. Köszi, hogy ezt így összeszedted, én még csak most kezdtem írogatni, és elég nehezen tudom például az időt beosztani. Az elmetérképes módszeredet biztos kipróbálom erre is, ma már használtam a munkahelyen, csudaszép rajzok sikeredtek 🙂 Annyi minden ötlet van a fejemben, úgy érzem, sosem érek el oda, hogy legyen időm mindet megírni!
    Regisztráltam én is tumblr-re meg pinterestre is, egyelőre csak össze-vissza be van dobálva minden, egy kicsit majd ott is finomítok. De arra nem jöttem rá, hogy tudnám összekötni a wordpress-szel. Instagramot használsz?

    • Örülök, hogy bejött! 🙂
      Nos, az összekötés trükkös dolog… Instagramot használok, azt összekötöttem a twitterrel, a twittert pedig össze lehet kötni a wordpresszel úgy, hogy megjelennek itt a tweetjeim.
      A többihez nincs igzán közvetlen járat, a menürendszerben állítottam be a linkeket.

      • A tumblr-t már sikerült összeköttetésbe hoznom, mindent publikál ott, amit a blogon írok! Viszont arra jöttem rá, hogy a témához, amit használok, nincs pinterest lehetőség (megnéztem egy másikat és ott van, a customize alatt tudnám beállítani). És Viánál is beállítottam a segítségeddel, hogy megjelenjen az oldalam 🙂 Ezer köszönet érte! A tumblr-be is és a pinterestbe is beleszerettem, előbbit a hihetetlen mennyiségű inspiráció- és képéhségem szerettem meg, míg utóbbit a rendszerező énem kívánja nagyon.
        Tetszik az új képed, Dió is kis édes!

  9. Visszajelzés: Motiváló gondolatok Pinteresten | Kincsesfüzet

  10. Visszajelzés: Így blogolok én – 1. rész | Kincsesfüzet

  11. Visszajelzés: Tumblr és Pinterest gyorstalpaló Viánál | Kincsesfüzet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s