Így blogolok én – 1. rész

Távolról sem vagyok rutinos vén rókának mondható bloggerként, különösen nem azt az időszakot tekintve, mióta bloggerként gondolok magamra. Hiszen már ötödik éve, 2008 óta vezetek ilyen-olyan blogokat, én-blogot, hobbi-blogot, rajongói blogot, de a Kincsesfüzet az első olyan blogom, aminek a vezetésébe, szervezésébe, népszerűsítésébe különösebb energiákat fektetek, mióta elkezdtem a blogolásra is mint írói tevékenységre gondolni.

Még csak nagyon-nagyon távolról integethetek a nagyoknak, de úgy érzem, elég ügyesen sikerült útjára indítanom a blogot. Az elmúlt fél évben csaknem 23000 alkalommal kattintottatok a Kincsesfüzet bejegyzéseire, és az utóbbi egy hónapot tekintve majdnem 500 egyéni látogató fordul meg nálam átlagosan hetente. Ezért úgy gondoltam, összeszedem az eddigi tapasztalataimat, és leírom, hogyan kezdtem neki a blogolásnak én.

Jack Canfield siker-tippjei

Mindenek előtt Jack Canfield két siker-alapelve segített az indulásban.

Az egyik, ami a “mit?” kérdésre segít választ találni: képzeld el, mi volna az, amivel kitöltenéd az idődet, ha bármit megtehetnél, és kezdd el azt csinálni a mostani életed keretei között. Úgyhogy elképzeltem, mihez kezdene az életével Nagy Timi, lottóötös nyertes, és arra jutottam, hogy tanfolyamról tanfolyamra járnék, mindenfélét kipróbálnék, ami a kreativitásomat foglalkoztatja vagy a lelki fejlődésemet segíti, önsegítő könyveket olvasnék, és írnék-írnék-írnék. Ezért eldöntöttem, hogy nyitok egy olyan “kincsesfüzetet”, ahova minden efféléről írhatok-írhatok-írhatok, ami érdekel, és ha tanfolyamok hadára nincs is most sem időbeli, sem anyagi keretem, de megszálltam a könyvtárt és az internetet, és még magasabb fokozatra kapcsoltam azt az önművelő, tudatos személyiségfejlesztő folyamatot, ami már néhány éve megindult az életemben.

A másik pedig, ami a “hogyan?” kérdésben ad egy kis kapaszkodót: keress valakit, aki már elérte azt, amit te elérni vágysz, és figyeld meg, ha tudod, kérdezd is meg, hogyan csinálja. Az én blogger példaképem elsősorban Via, az Urban:Eve életmód blog egyszemélyes stábja, aki négy év kitartó munka után elérte azt a (számomra) paradicsomi állapotot, hogy egy éve már főállásban foglalkozhat a blogjával. Az élethez való hozzáállását is nagyra becsülöm, szakmai szempontból pedig nagyon sokat tanultam abból, hogy figyeltem azt, ahogy ír, ahogy a bejegyzéseit szerkeszti, az olvasóival kommunikál, és összehangolja és a blog malmára a különböző közösségi médiumok használatát. Folyamatosan intézem hozzá a kérdéseket is, hozzászólásban és e-mailben is, és szüntelenül hálás vagyok neki, hogy olyan segítőkészen válaszol mindig, nagyon sokat tanulok tőle.

Az első döntések

A blog indításakor kellett hoznom néhány alapvető elvi, stratégiai és technikai kérdést.

Ilyen volt például az, hogy melyik blogszolgáltatót válasszam. A saját tapasztalataimon túl kikértem több olyan ismerősöm véleményét is, akik már blogoltak vagy blogolnak erre-arra, és így jutottam végül a WordPresshez, amit testreszabhatósága és széles eszköztára miatt ajánlottak, és eddigi kapcsolatunk alatt valóban nagyon megszerettem a használatát. Én jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki blogot szeretne indítani, de sok szempont befolyásolhatja a döntést, például hogy van-e olyan blogger közösség, akikhez tartozni akarsz és akikhez könnyebben csatlakozol, ha egy adott blogszolgáltatót választasz, vagy van-e olyan közvetlen ismerősöd, akinek a kisujjában van egy blogmotor és bármikor a segítségedre tud lenni, ha kérdésed van.

Át kellett gondolnom azt is, hogy milyen stílusban, tartalommal és gyakorisággal indítsam el a cikkeimet, hiszen ez egyfajta ígéret az olvasóim felé, amit hosszú távon is be kell tartanom, ha nem szeretném, hogy csalódjanak bennem és elpártoljanak tőlem. Természetesen ez nem zárja ki, hogy idővel formálódjon és fejlődjön a blog, de nem szerencsés, ha teszem azt egy naponta frissített lakberendezési blog hirtelen havonta néhányszor jelentkező bababloggá válik. Én kétnapi gyakoriságra “szerződtem” veletek, ami heti három-négy bejegyzést jelent (megengedve magamnak, hogy a tartalmas bejegyzések közé néha egy-egy inspiráló idézetet vagy képet vegyítsek), és ezt a gyakoriságot változatlanul sikerült tartanom a blog indítása óta.

A blog az életemben

Ahogy már ide idéztem Jack Canfield siker-tippjét: találd meg, mi az, amit főállásban szeretnél csinálni az ideális jövőben, és kezdd el csinálni most, a saját kereteid között. A saját kereteim jelenleg azt jelentik, hogy a teljes munkaidős állásom mellett főiskolán tanulok, háztartást vezetek, életben tartok egy vőlegényt és egy kiskutyát, és készülök az esküvőmre. Hogy hol fér el emellett az életemben egy blog? Az én időbeosztásomban tulajdonképpen egyelőre nem hozott túl nagy változást a blogolás, hiszen ahogy már meséltem, én mindig írtam, csak az írásaim tematikája és médiuma változott meg – történetek helyett most cikkeket írok, a virtuális asztalfiókom helyett a Kincsesfüzetbe.

De hogy hol fér el egyáltalán az írás az életemben mindamellett, amit egyébként csinálok? Nos, mint írtam már, ha valamire időt akarunk szánni, valamiről le kell mondanunk helyette. Valahogy úgy képzeljétek el, hogy amikor más elmegy egy péntek esti buliba, megnéz egy szombat esti mozit, esős estéken pulóvert köt vagy vasárnap délelőtt megsüt egy adag finom süteményt a családjának, akkor én írok. Amikor más a facebookot böngészi az ismerősi köre történései után vagy belenéz a napilapokba, akkor én a tumblr-t pörgetem inspiráló képekért. Amikor más elmélyed egy krimiben vagy egy történelmi regényben, akkor én motivációs irodalmat olvasok, hogy legyen miről írnom (és persze fejlesszem magam). És amikor felpolcolom a lábam és bevackolom magam a tévé elé, hogy megnézzek egy szórakoztató sorozatot, akkor is ott van a fél szemem az interneten, a hozzászólásaitokra válaszolok, vagy mások blogját olvasom és kommentálom.

Rengeteg dolog nem fér bele az életembe, ami máséba igen. A társasági életem nem túl pezsgő, nem járok szórakozni, kirándulni, moziba, színházba. A műveltségem soha nem lesz olyan szerteágazó, mint anyukámé volt, a baráti kapcsolataimat nem tudom olyan jól ápolni, mint az apukám vagy a húgom, és kétlem, hogy valaha is olyan páratlan házitündér lennék, mint a kedvesem anyukája. Én írok. Ez az én szenvedélyem, ebben lelem örömöm, ebben próbálok kiteljesedni és előbbre jutni.

A cikkem hamarosan folytatódni fog olyan konkrét tapasztalatokkal, tippekkel és megfigyelésekkel, amikkel bölcsebb lettem az elmúlt időszakban.

TOVÁBB A CIKK FOLYTATÁSÁHOZ

Reklámok

Így blogolok én – 1. rész” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: Így blogolok én – 2. rész « Kincsesfüzet

  2. Visszajelzés: Fél éves a Kincsesfüzet « Kincsesfüzet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s