Arra gondoltam, ha már boldogságtervvel indítom az évet, Gretchen Rubin “megvilágosodását” idézem ide napindító és évindító gondolatnak.

“Egy áprilisi reggelen, ami ugyanolyan volt, mint a többi, hirtelen ráeszméltem: az a veszély fenyeget, hogy elpazarlom az életem. Kibámultam az autóbusz eső áztatta ablakán, és szinte láttam, hogy elsuhannak mellettem az évek. (…) Két alakot pillantottam meg a foltos ablaküvegen keresztül, épp átkeltek az úton – egy korombeli nő egyszerre próbálta tartani az esernyőjét, megnézni a mobilját és előrelökdösni a babakocsit, amiben egy sárga esőköpenyes gyerek ült. Belém hasított a felismerés: ez én vagyok, gondoltam, itt tartok. (…) Ez az életem – és soha nem foglalkoztam vele. (…) Ilyen gondolatok cikáztak át az agyamon, és azon a zsúfolt buszon ülve két dologban immár bizonyos voltam: nem vagyok olyan boldog, mint amilyen lehetnék, és az életem nem változik, ha én nem változtatok rajta. És abban a pillanatban, ennek a felismerésnek a hatására úgy döntöttem, adok magamnak egy évet arra, hogy boldogabb legyek.” (Gretchen Rubin – Boldogságterv)

Az új év kezdetét hajlamosak vagyunk fordulópontnak tekinteni, de semmi baj nincs azzal, ha nem több, mint egy átlagos kedd, egy picivel több mosatlan edénnyel és porszívózni való konfettivel, mint általában. Az embert, úgy tűnik, nem mindig nagy pillanatokban kapja el a sorsfordító megvilágosodás, hanem akár egy zsúfolt buszon, mint Gretchent, vagy mondjuk a nyomtatók felé tartó folyosón, mint engem. Ebben az a jó, hogy nem kell bánkódni azon, ha az újév napja nem hoz semmi forradalmi dolgot – de nem is kell megvárni a forradalmi dolgokkal a következő jeles napot.
Ha van újévi fogadalmad, hajrá, vágj bele! De ha majd egy átlagos, esős hétköznapon csíp el a megvilágosodás, ne halogasd, hanem akkor vágj bele úgy, mintha az volna a legendás újév napja, mert így teszed még többé: egy új korszak első napjává.