Egy kedves barátom küldte nekem ezt a dalt a gyászidőszakomban, ami mindig segített sírni.
De eltelt egy év. Egy év kevés ahhoz, hogy a sebek egészében begyógyuljanak, minden szép legyen és mosolygós.
De ha meghallom ezt a dalt, már nem buzog fel bennem a szomorúság és a fájdalom, hanem nyugalom tölt el, és érzem a dalnak azt az üzenetét, amibe akkoriban csak görcsösen kapaszkodni próbáltam.
Ez az én téli dalom.
December nem volt még ilyen nehéz,
Mert nem vagy ott, ahová tartozol:
A karjaim között.De én még hiszek a nyári napokban.
Az évszakok forognak,
És az élet megtalálja az útját.
Emlékezésben gazdag, nyugalmas telet kívánok mindenkinek!
WINTER SONG – SARA BAREILLES & INGRID MICAELSON
This is my winter song to you.
The storm is coming soon,
it rolls in from the sea.My voice a beacon in the night.
My words will be your light,
to carry you to me.Is love alive?
Is love alive?
Is love…They say that things just cannot grow
beneath the winter snow,
or so I have been told.They say we’re buried far,
just like a distant star
I simply cannot hold.Is love alive?
Is love alive?
Is love alive?This is my winter song.
December never felt so wrong,
cause you’re not where you belong;
inside my arms.I still believe in summer days.
The seasons always change
and life will find a way.Ill be your harvester of light
and send it out tonight
so we can start again.Is love alive?
Is love alive?
Is love alive?This is my winter song.
December never felt so wrong,
cause you’re not where you belong;
inside my arms.This is my winter song to you.
The storm is coming soon
it rolls in from the sea.My love a beacon in the night.
My words will be your light
to carry you to me.Is love alive?
Kincsesfüzet 
Kicsi Timi. Tegnap is mint mindig. Könnyhálón keresztül, hangtalanul nyüszítve befelé, agyamban kattogó kérdést (hogy látom-e még jövőre is) elnyomva, erőltettem szemem, de a vonat már elvitte. Hazaértem, ordított az üres szoba. Nyöszörögve köröztem egyedül a házban. Az ágy, sárga takaró összehajtva, alatta dugtam hozzá a hideg lábam melegedni, a földre letett, lehúzott ágynemű, a póló, amit itt hagyott nekem, mert azt mondtam, tök jó színe van. Nem tudom mit érezhetsz, és nem is akarom megtudni. A lányom lehetnél, de már most kezdem tanulni tőled a felállást. És ez a szám gyönyörű.
Ölellek, Kata! Legyen még nagyon sokáig veled!
És köszönöm. :)
Szerintem nem is kell elképzelned azt, amit érzek. Az egyik ember ezt a nehézséget éli meg, a másik azt. Felesleges még egymás bánatát is megpróbálnunk átélni. Inkább az örömöket, azon könnyebb is meg jobb is osztozni. :)
Visszajelzés: Fél éves a Kincsesfüzet « Kincsesfüzet