Már korábban ráakadtam a Levendulalány hihetetlenül ötletes, szemet-szívet gyönyörködtető, inspiráló kreatív blogjára, és néha böngészem, nagy örömmel.
Most ismét elkeveredtem hozzá, és egyszerűen beleszerettem a koszorúiba.
Hamarosan itt az ünnepi készülődés ideje, amikor a lelkünk, és vele együtt a lakásunk, kertünk, portánk is díszbe öltözik. Van, aki elítéli a külsőségek hangsúlyozását – én is így vagyok vele, ha belül üresség tátong, amit csilli-villi dolgokkal akarunk leplezni, hogy mutasson az, ami nincs.
Ellenben, ahogy már a kézimunkával kapcsolatban is utaltam rá, az alkotás, a díszítés, a csinosítás egy remek módja annak, hogy lélekben is elmerüljünk, felkészüljünk, ráhangolódjunk a közelgő ünnepre.
Ezért arra gondoltam – és mert egyszerűen olyan gyönyörűek, hogy nem tudok elmenni mellettük -, hogy nektek is megmutatom a Levendulalány szépséges alkotásait. Ezek készítési folyamatát is megtaláljátok a blogján, rengeteg más kreatív ötlettel együtt. Remélem, meghozom vele a kedveteket a tartalmas, kellemes, kívül-belül szép ünnepi készülődéshez.
A képek forrása: A Levendulalány koszorúi
Kincsesfüzet 
Betettem a követős blogok közé :)
Láttam reggel az e-mailjeim között, hogy van új bejegyzésed, és bár mozgalmas nap áll mögöttem, de már vártam, hogy most, este elolvassam.
Átfutottam Levendulalány blogját, és csatlakozom Athe-hez, nekem is bekerült a követős blogok közé. Ahogy néztem a bejegyzéseket, óvónői időszakom jutott eszembe (10 évig voltam), és ha még most is az lennék, biztosan sok ötletet merítenék Levendulalány blogjából. Gyűjthetnénk a gyerekekkel a félpáras gyerekkesztyűket, színes kis zoknikat, a kinőtt gyermekharisnyákat, és sok-sok apróságot készíthetnénk velük együtt. Most is látom a kis arcokat, az elmélyült közös munkában, és a kész játékokkal való fantáziajátékok mosolyában. Szép időszak volt.
Most a rokongyerekeknek, és persze saját magunknak fogom hasznosítani az ötleteit. Köszi, hogy megmutattad ezt a blogot!