Írj véleményt! – Könnyebben, mint eddig

Egy kedves, hallgatag olvasóm jogos kérésére átállítottam a hozzászólások biztonsági követelményét. Így már nem szükséges regisztrált WordPress, Facebook vagy Twitter felhasználónak lenned (vagy ezt az orromra kötnöd :)), a neved és az e-mail címed megadásával hagyhatsz véleményt nálam.

Minden véleményt szívesen látok – és remélem, így szívesebben is írjátok majd!

Reklámok

Írj véleményt! – Könnyebben, mint eddig” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Van egy jó román szólásmondás: “mi-e rusine de rusinea lui” ami valahogy így fordítható: “szégyellem a szégyenét”, magyar megfelelőjét nem találom, viszont megoldási javaslatokról írhatnál nekem/nekünk. Szituációs megoldási javaslatokról. Például olyankor jut eszembe ez a mondás, mikor szeretetből, tiszteletből, megértésből fakadóan – valami miatt nem szólok, nem jelzek. Vagy félénkségből? Jól neveltetésemből kifolyólag? De hol a határ? Kicsi Timi, a feladat adott. Puszi.

    • Isten hozott a kommentelők között! 🙂
      Ez a “nekem kellemetlen” esete? Amikor inkább elfordítjuk a fejünket zavarunkban, mert nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk a helyzethez?
      Hm. Komoly téma. Majd igyekszem dűlőre jutni vele. 🙂
      Egyébként segít, ha találunk valakit, aki “beavat” minket, van tapasztalata hasonló helyzetben – hogyan viszonyulj egy sérülthöz, egy hajléktalanhoz, egy beteghez, egy gyászolóhoz, stb. Nem biztos, hogy a helyzete tényleg annyira kínos, mint gondoljuk kívülről – valószínűleg egy sereg olyan dolog természetes már a számára (megszokta, megbékélt vele, megtanult vele együtt élni), ami csak akkor válik kínossá, ha mi figyelmet fordítunk rá ahelyett, hogy ugyanolyan természetességgel kezelnénk, mint ő.
      Egy tanárom mesélte, hogy amikor kerekesszékes kollégája lett, ő egyszerűen odament hozzá és megkérdezte: ne haragudj, nem dolgoztam még mozgássérült emberrel, mondd el, hogyan segíthetek neked. És akkor az érintett elmondta, hogy miben nem szorul segítségre, de mi az, ami jólesik – például fel tud menni egyedül egy rámpán, de ha valaki van szíves megnyomni a lift gombját, amit nem ér el, ha a felső emeletre megy, azért nagyon hálás.
      Szerintem ezekkel az apró dolgokkal jó tisztába jönni, és akkor egy csomó akadály elhárul, ami csak a tévhitekből épült.
      Meg gondolom senki nem szereti, ha emlékeztetik a “deficitjére”, legyen az bármilyen jellegű, jobb a helyzeteket természetesen, nyíltan kezelni. Peti anyukája szokta azt mondani, hogy sajnálkozással a padlás is tele van, nem arra van szükség a bajban.
      Igazából nagy hátrányban vagyunk, mert minket nem tanítottak meg viszonyulni ezekhez a helyzetekhez, kezelni a másságot, bármiféle másságot.
      Építhetünk viszont arra, amit megtanítottak kezelni. Jól tudjuk mondjuk kezelni az időseket, ennek jó gyökerei vannak a kultúránkban. Ugyan igényelnek egy kis odafigyelést, türelmet, segítséget, de alapvetően nem okoz gondot viszonyulnunk hozzájuk, teljes értékű embernek tekintjük őket. Ugyanígy kellene tekintenünk mindenkire, aki valamiért más.
      Mit szólsz?

  2. Húh, köszönöm. De nem pont erre gondoltam. Konkrét példa: meddig bírjam ki szó nélkül, hogy ne szóljak 🙂 az engem (fogjuk rá, lehet) jóindulattal kioktatni akarónak: ezt én már régen nem így…vagy: ez így elavult, fapados, ezt nem így kell, hanem így…vagy; beszélgetsz valakivel, és meredten nézed az orrát, mert odaragadt valami, és lóg…odanyúlsz az orrodhoz, zavarban vagy…szólsz neki? mi a határ? főnöködnek szólnál? vagy; valaki büszkén, dicsekedve újságol számára újdonságnak számító hatalmas felfedezést, neked egyértelműen marhaság, már rég uncsi és tudsz jobbat. Szólsz? Kipukkasztod a lufiját? Most hirtelen a saját főnökömre gondoltam. És rájöttem, hogy sohasem szólok…Na jó. Nagyon ritkán, talán…

  3. Szia! Én abszolút támogatom, hogy nem kell regisztrálni. (épp ezen tűnődtem mostanában, hogy regisztráljak-e hozzá(d) szólni) Mert eltérő szolgáltató esetén egy újabb macera hangot adni regisztrálós oldalon más szimpatikus embereknek. Regisztrálás, megerősítő mail, újabb nick név, jelszó… Így viszont néhány klikk és kész! 🙂

  4. Óóóóóó, ez a lehető legjobb hír a mai napon 🙂 A múltkor már próbáltam neked írni, aztán megoldottam máshol (emlékeim szerint van egy wordpress-es felhasználói fiókom, de elfelejtettem a jelszavam, vagy a nevem :D), de ez így lesz pöpec 🙂
    A cikkeidet pedig imádom 🙂

  5. Visszajelzés: Így blogolok én – 2. rész « Kincsesfüzet

  6. Visszajelzés: Fél éves a Kincsesfüzet « Kincsesfüzet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s