Stephen King: Az írásról

Ahogy ígértem, a hópihe-metódushoz hasonlóan hozok további cikkeket a kreatív írás témakörében.

Még évekkel ezelőtt Ditta ajánlására elolvastam az általam nagyrabecsült regényíró, Stephen King könyvét, amely Az írásról címet viseli. Ebben a tőle megszokott egyszerű, őszinte, gyakran nyers stílusban ír, ezúttal saját életéről és magáról az írásról.

King kiemeli élete néhány eseményét, amikről úgy érzi, mintegy mérföldkőként kísérték végig munkásságát, kezdve gyerekkori élményeitől (“Akinek egy százkilós bébiszitter fingik az arcába, miközben azt kiáltja, Pú!, az nemigen ijed meg a The Village Voice kritikájától.”) édesanyja haldoklásán, családi életén, alkohol- és drogproblémáin át egészen a csaknem végzetes autó balesetig, ami lehetőséget és motivációt adott neki, hogy megírja ezt a könyvet.

Nem kínál tankönyvet az írópalánták számára, mégis ellát sok hasznos tanáccsal, de elsősorban saját munkásságából, a saját bőrén megtapasztaltakból kiindulva. Kevés feladattal, viszont sok, a saját és mások műveiből vett példával színesíti könyvét, és mindvégig fenntart egyfajta anekdotázó, személyes hangnemet, ami különösen élvezetes olvasmánnyá teszi könyvét.

Hozzá hasonlóan talán én is egy kicsit csapongó leszek, és mindössze néhány érdekes gondolatot emelek ki a könyvéből. Ezekben ír arról az autonómiáról, ami szükséges feltétele a művészetnek, a munka fegyelméről, a motivációról és más momentumokról.

Egy-két gyöngyszem a könyvből

“Ezzel kezdődik: told az íróasztalodat a sarokba, és valahányszor leülsz írni, emlékezz rá, hogy miért nem a szoba közepén áll. Az élet nem a művészet támogatására szolgál. Másképp működik.”

“A nyelv nem mindig köt nyakkendőt, tán a cipőjét se fűzi be.”

“Ha valaki író akar lenni, mindenekelőtt két dolgot kell tennie; olvasson sokat, és írjon sokat.”

“Finom társaságban neveletlenségnek számít evés közben olvasni, de ha az ember sikeres író szeretne lenni, a neveletlenség az utolsó előtti a szempontok között. Az utolsó a finom társaság, az elvárásaival. Ha olyan becsületesen akar írni, ahogy csak tud, akkor amúgy is meg vannak számlálva napjai a finom társaságokban.”

“Csaknem mindenki emlékszik, hogyan veszítette el a szüzességét, és a legtöbb író arra is emlékszik, amikor letett egy könyvet, és azt gondolta: Ennél én többre lennék képes. A fenébe is, ennél én jobbat tudok írni!”

“Meg sem próbálom meggyőzni önöket, hogy sohasem foglalkozom a cselekménnyel, mint ahogy arról sem igyekszem meggyőzni önöket, hogy sohasem hazudok, de mindkettőt olyan ritkán teszem, amennyire lehetséges. Két okból nem bízom a cselekményben: először is, mert a saját életünk nagyobbrészt különösebb cselekmény nélkül zajlik […]; másodszor, mert […] én tulajdonképpen abban hiszek, hogy a történetek magukat írják.”

Néhány kimazsolázott hasznos tanács

Olvassunk sokat. Rossz könyveket is. A jó könyvektől lehet stílust ellesni, szókincset gyarapítani. De a rossz könyvek azok, amik önbizalmat adnak, és megtanítanak, hogy mit NE csináljunk.

Legyen szigorú munkarendünk. King tanácsa szerint kezdő íróként napi 1000 szó és heti 1 pihenőnap legyen a cél.

A történetírás alapegysége nem a mondat, hanem a bekezdés. A bekezdés ad ütemet a történetnek.

A téma nem nagy ügy. A téma csak az érdeklődés iránya, és gyakran a legegyszerűbb kérdésekből fakad, amik megfogalmazhatók úgy, hogy “mi lenne, ha…?”.

A történetnek három fontos része van: az elbeszélés, a leírás és a párbeszéd. Nekünk csak ki kell találnunk egy helyzetet, abban elhelyezni a szereplőket, majd figyelni, hogy miképp cselekszenek, végül leírni mindezt, ügyelve rá, hogy őszinték maradjunk, és udvariasságból vagy szégyenlősségből se kendőzzünk el semmit.

Mindig legalább két vázlatot készítsünk egy történetről. Az első vázlatot zárt ajtók mögött írjuk, a másodikat az első olvasóinkkal való konzultálás után.

A szimbolika sem nagy ügy. Ha van, jó, ha nincs, az sem gond. Általában ösztönösen jelenik meg, és néha mi magunk is csak az első változat újraolvasásakor fedezzük fel. Ekkor kell csak elkezdeni foglalkozni vele és felhasználni a történetben.

Újraírási képlet: második vázlat = első vázlat – 10%. “A jogos húzás hatása azonnali és gyakran meglepő – valóságos irodalmi Viagra!”

Egy szituációs írásgyakorlat a könyvből

1. lépés – Végy egy hétköznapinak vagy gyakorinak mondható, drámai szituációt rejtő eseménysort. Pl.: a féltékeny férj bántalmazza feleségét, ezért börtönbe kerül. Ezután a feleség egyedül neveli kislányukat. A férj megszökik a börtönből, és egy délután, amikor a feleség otthon van, de a lányuk nem (pl. épp egy születésnapi zsúron vesz részt), a férj betör az otthonukba, és a feleség szembekerül vele.

2. lépés – Keress a történetben olyan kulcselemet, amit ha az ellenkezőjére fordítasz, rögtön különlegesebbé válik a történt. Például a feleség legyen az, aki megszökik a börtönből (vagy elmegyógyintézetből), és ő kezdi el üldözni a férjét.

3. lépés – Mindezt csak gondolatban vázold fel előzményként, nem ezt kell leírnod. Hanem keress egy pillanatot, egy szituációt, ami kellő dinamikát rejt ahhoz, hogy elindítson egy cselekménysort. Pl.: a férfi egyedül ül otthon a nappaliban, amikor a feleség betör a házba és fenyegetni kezdi.

4. lépés – Indulj el ebből a szituációból. Ne akarj különösebb cselekményt alkotni, egyszerűen csak figyeld, mit tesznek a szereplőid abban a helyzetben, amibe elhelyezted őket. Írj erről 5-6 oldalt!

Advertisements

Stephen King: Az írásról” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: Novemberi regényíró kihívás (1. rész) « Kincsesfüzet

  2. Visszajelzés: Fél éves a Kincsesfüzet « Kincsesfüzet

  3. Visszajelzés: Hogyan írjak regényt? – Munkamódszert keresek | Kincsesfüzet

  4. Szerintem nem kell megszabni az időt, hogy mikor írj és mennyit. Egyszerűen,ha rád tör az ichlet, akkor írd le. Persze nem repül a sült galamb a szádba,mert sokat kell dolgozni vele. De ha úgy veszed, hogy ez egy kihívás, és azt mondod,hogy most írok eg könyvet , akkor nagyon jók erre ezek a tippek. Hasznosak!

    • Köszi!
      Mióta a cikket megírtam, sokat változtak az írói szokásaim. Akkor még nem volt rendszeres napi írós időm, most már van. Úgyhogy most már tapasztalatból is mondhatom: megéri! Amikor az ihlet jön, írni kell, ez tény. De amikor nem jön?… Ha minden nap nekilátok írni, akár van ihlet, akár nincs, akár van téma, akár nincs, akkor a végére érek olyan feladatoknak is, amik csak babramunkát jelentenek, és néha váratlan (és meglepően értékes) ötletek keverednek ki azokból a belső monológokból is, amik úgy kezdődnek, hogy “oké, semmi ötletem nincs, de napi tizenöt percet írnom kell, szóval amíg le nem jár az időzítő, beszéljünk arról, hogy…”. Arról nem is beszélve, hogy így nincs olyan, hogy “írói görcs”, “írói blokk”. Ha csak értékeset, ihletettet akar írni az ember, hamar eljut egy olyan állapotba, hogy uramisten, nem tudok mit írni, tegnap sem tudtam mit írni, uramisten, mi lesz így a karrieremmel?!… De ha van napi írós idő, akkor minden nap fel tudok mutatni valamilyen eredményt – nem mindig egyforma minőségben, de mindig van sikerélményem.

  5. Visszajelzés: Soha többet írói válság! | Kincsesfüzet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s