Az előző részben áttekintettük a meditációhoz kapcsolódó fontosabb fogalmakat. Most, hogy az elmélettel már tisztában vagyunk, ideje megismerkedni a gyakorlattal! Ebben a részben próbálok segítséget adni ahhoz, hogyan készüljünk fel a meditációra, és milyen eszközök segíthetnek minket az elmélyülésben.
Előkészületek
Mikor meditáljunk? – Ahogy az előző alkalommal már említettem, hogy elalvás előtt és után eleve közelebb vagyunk az alfa állapothoz, ezért a legjobb, ha ekkorra időzítjük meditációinkat. Persze vegyük figyelembe, hogy ilyenkor fennáll a veszélye annak, hogy a meditáció bóbiskolásba fordul – ez megelőzhető úgy, ha ülő helyzetben, a szék vagy ágy szélére csúszva relaxálunk, illetve időzítőt is állíthatunk be.
Én az esti órákra szoktam időzíteni a meditációt, de nem közvetlenül elalvás előttre, mert sötétben az ágyban fekve szinte mindig elalszom meditáció közben. Ami persze nem hátrány, ha az ember gyorsan és könnyedén szeretne álomba szenderülni, de nekem általában nem ez a célom a meditációval.
Az eszközök, amik a segítségünkre lehetnek. – Az időzítőt már említettem. Ha lehetséges, válasszunk olyan időzítőt, amelynek hangja kellemes, halk, nem pedig harsány, mert sokkal egészségesebb, ha csak emlékeztetjük magunkat, hogy ideje befejezni a meditációt, de saját kényelmes ritmusunkban visszatérni az éber állapotba, mint ha egy éles hang azonnal kiránt minket az ellazult állapotból. Tehetünk fel zenét vagy a természet hangjait tartalmazó hanganyagot, de meditálhatunk csendben is. Ezen kívül léteznek alfa hang generátorok, amelyek az alfa hullámok rezgéséhez igazodnak hangjukkal.
Őszintén megvallom, hogy én relaxáltam már alfa hang generátorral, de nem éreztem különösebb különbséget. A meditációhoz én a természet hangjait vagy a halk meditatív zenét preferálom. Időzítőt akkor használok, ha hosszabb, tíz-húsz perces meditációt tervezek, a nagyjából öt perces meditációt segédeszköz nélkül is jól tudom időzíteni.
Helyezkedjünk el! – A meditációnk helyét lehetőleg úgy válasszuk meg, hogy ne zavarhassanak meg. Ha nincs megfelelő hely, ahova zavartalanul elvonulhatnánk, ne restelljük kihasználni azt a helyiséget, aminek az ajtaját mindig megunkra zárhatjuk és ahol nem háborgatnak minket: a mellékhelyiséget. A lehajtott WC deszkán ülve is tökéletes lehet a meditáció. Ami a testhelyzetet illeti, válasszunk olyan pozíciót, ami számunkra a legkényelmesebb – ez lehet ágyban fekvés, széken ülés, törökülés a földön, stb. A lényeg, hogy kényelmesen és stabilan helyezkedjünk el.
Én általában a kanapén ülve vagy az ágyban fekve meditálok, de nem egyszer használtam már a mosdót is erre a célra, különösen ha a munkahelyemen akartam elvonulni egy néhány perces relaxációra. Amikor meditálni tanultam, azt tanácsolták, hogy a lábunkat ne tegyük keresztbe, mert az akadályozza az energiák szabad áramlását, de be kell vallanom, hogy nekem úgy a legkényelmesebb, ha törökülésbe húzhatom a lábamat, így nem csinálok ebből gondot.
Nos, ennyit röviden az előkészületekről, legközelebb már tényleg meditálni fogunk! :)
Örülök ennek a láb keresztbetételes engedményednek, mert általában nekem is olyan pozíciók a legkényelmesebbek, amikről azt mondják, nem túl ideálisak. :P
A zenét majd kipróbálom otthon. Úgy még nem is kezdtem neki meditációnak, hogy bekapcsoltam valamit – gyanítom, hogy engem zavarna -, de hátha beválik. :)
Próbáltam már úgy ellazulni, hogy közben az járt a fejemben, hogy “ne tedd keresztbe a lábad, Timi, a Jóisten megáldjon, ülj már rendesen!…” – nem hiszem, hogy ez lenne a helyes módja a relaxációnak. :D Egyébként a lótusz-ülésben is keresztbe vannak az ember lábai, nem is értem egészen ezt a problémakört, de én azt vallom, hogy mivel az volna a cél, hogy neked jó legyen, akkor csináld úgy, ahogy neked jó.
Ami a zenét illeti. Nekem épp a napokban volt egy olyan meditációm, amikor nem nagyon tudtam kikapcsolni, mert nagyon fájt a hátam. Gondoltam, jó, de legalább próbálom azért az elmémet picit pihenni, mert pont azért meditáltam, mert nagyon fáradt voltam. És nem sokkal később azt vettem észre, hogy picit imbolygok a zene ritmusára. Gondoltam, ez egy érdekes tapasztalat lehet, elkezdtem elmerülni a zenében, hogy meglátjuk, mi lesz. Nem tudom, hogy néztem ki kívülről, tehát nem tudom, fizikailag mennyire mozgatott meg a dolog, de csukott szemmel nekem úgy tűnt, mintha eléggé ringatna a zene. Előbb a fejemet billegettem (illetve hagytam, hogy billegjen, ahogy jólesik neki, szóval nem tudatosan mozogtam, csak hagytam, hogy a testem reagáljon a zenére), aztán ez a dolog elkezdett lefelé terjedni, nyak, vállak, hát, derék, a végén még a csípőm meg a térdem is mocorgott picit, amennyire ugye a törökülés engedte. És képzeld, elmúlt a hátfájásom.
Na, ez a hátfájás-elmulasztó dolog szuper. :) Én meg akartam tegnap este meditálni, de belealudtam. :D
Ma viszont kipróbálom majd zenére, ha végeztem bokros teendőimmel.
Igen, az esti meditációkat már én sem végzem ágyban, kivéve, ha az a célom, hogy gyorsan elaludjak… mert úgyis ez a vége. :)
Visszajelzés: Fél éves a Kincsesfüzet « Kincsesfüzet