Ma írtam egy bőbeszédű sikerjelentést és köszönőlevelet Via blogján a FlyLady program kapcsán. Aztán eszembe jutott, hogy ez is egy tipikus példája az önkorlátozó hiedelmek átlépésének és a sikerre vivő, hasznos szokások elsajátításának, úgyhogy úgy gondoltam, itt is van helye.

Azok kedvéért, akik még sosem hallottak volna róla, elmondom, hogy a FlyLady program azoknak szól, akiknek a fejére nől a házimunka, mert nincs idejük és energiájuk, és nem tudják, hogy kevés befektetett munkával hogyan teremthetnek tiszta, rendezett otthont és tarthatják szinten a rendet. Nos, hogy korábban én is ilyen voltam, az nem is kifejezés. De Via és a FlyLady nagyon sokat segített ebben, és sikerült túllépnem azon a hiten, hogy én képtelen vagyok rendet tartani magam körül és sosem lesz büszkeségre okot adó, szép otthonom.

Via FlyLady programja nem egyszerű leírás, hanem a legeslegalsó lépcsőfokoktól induló türelmes tanulási folyamat, aminek során végig kedves motivációval, lelkesedéssel és sikerélményekkel látja el az embert. Már csak a pedagógiai módszer miatt is érdemes beleolvasni.

Tehát a levelem:

Kedves Via és mindenki!

Jövök én is sikerkedni. :)

Amivel kezdeném, az az, hogy (minden gúny nélkül mondom) én szívből csodálok mindenkit, aki segítség nélkül, “magától”, vagy otthon eltanulva ki tudta alakítani azt a módszert, amivel tipp-topp rend lesz körülötte. Én például egyáltalán nem így szocializálódtam. Nagyon szép családi életünk volt, de rend körülöttünk, na az soha. Nem csak hogy rend, de tisztaság sem. Porréteg mindenen, mosatlan edények halomban, minden ülő- és pakolófelület szinte láthatatlan a lomtól. Mindig csodáltam és irigyeltem azokat, akiknél rend volt. A késztetés bennem is megvolt, és időszakosan nekiduráltam magam, hogy vérrel-verejtékkel csillogó rendet vágjak magam körül, de aztán fogalmam sem volt róla, hogyan tartsam meg. Hiszen a takarítást és a rendrakást olyasminek ismertem, amit ritkán és nagy-nagy szenvedéssel végez az ember – Isten ments’, hogy ezt minden nap csinálnom kelljen! Időközben többé-kevésbé saját otthon építgetésébe is kezdtem (saját lakérszben, a szüleim házában), ami nagyjából olyan volt, mint amilyenben felnőttem: barátságos és vidám, de piszkos és rendetlen. Hiába volt igényem a rendezett, szép környezetre, egyszerűen nem ismertem a módját, hogyan kell megteremteni és megtartani. Nagyon szerencsések azok, akik maguktól rá tudnak jönni erre, vagy annyira evidens számukra, hogy nem is tudják, ez egy tanulható-tanulandó dolog.

Nekem pont jókor jött a FlyLady program, szépen beépül az önállósodási folyamatomba, aminek része volt az összeköltözés a kedvesemmel (aki azóta a vőlegényemmé lépett elő), a munkába állás, fokozatos leválás a szülői kasszáról és háztartásról, családalapítás tutorial-módban (kiskutyával :)). Mondhatom, hogy a felnőtté válásom egy mérföldköve ez is.

Ahogy fent már utaltam rá, nem kevés dolgom volt a napi rutinokkal sem, nemcsak a takarítást illetően, de például korábban az sem volt idegen tőlem, hogy egy hétvégi napon még az uszonnát is pizsamában költsem el, szénaboglya-frizurával. Így elég komótosan indultam a programmal, hónapokkal ezelőtt kezdtem a napi rutinok kiépítését, és ebben a hónapban jutottam el oda, hogy elmondhatom: eltöltöttem veletek egy becsületes zónázós hónapot. Nem mondom, hogy tipp-topp rend van, de látványos a haladás, sokkal rendezettebb, sokkal élhetőbb most a környezetem.

De ami ennél fontosabb, az az a mentalitásbeli váltás, amit elértem, az az “aha-élmény”, amit nem lehet másképp átélni, mint ha valaki megtapasztalja azt, hogy a dolgok másképp is tudnak működni, mint ahogy eddig hitte. Mint például amikor egy cinikus mosollyal vágtam neki annak, hogy na persze, majd a kanapémat, ami ki sem látszik a ruhadarabok alól, rendbehozza napi 2×2 perc szöszmötölés – és egy hét után minden eltűnt róla, ami nem oda való. Vagy amikor alkut kötöttem magammal, hogy ha mosogatás közben zenét hallgatok, akkor miután a végére érek, még az éppen szóló dal végéig teszek-veszek a konyhában – és néhány nap után rend lett a konyhapulton. Vagy amikor a húgom rácsodálkozott az ágyról és környékéről készült fotóra, ahol igazából semmi nem történt azon kívül, hogy naponta beágyaztunk és molyoltunk picit az éjjeli szekrényen, és felkiáltott: azta, mióta van nálatok ilyen rend?!

Éppen ezért amit én a program nagy értékének tartok magán a tartalmán túl, az a pedagógiai módszere. Mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy életemben most először hallottam, hogy a rend kulcsa a szintentartás és a mindennapi rutinszerű takarítás. Sőt a mosogatást tekintve például már korábban megtapasztaltam ezt az aha-élményt, amit a vőlegényem türelmes támogatásával sikerült napi rutinná tenni (tőle hallottam például először azt, hogy az is mosogatásnak számít, ha csak néhány tányért mosok tisztára és nem érek az egész kupac végére – nem csoda, hogy korábban olyan nehezen vettem rá magam, hiszen abban a hitben éltem, hogy akármi is történjék, addig én el nem mozdulok a mosogató mellől, míg minden edény el nem fogy…).

Azoknál, akik olyan program után kutatnak az interneten, ami olyan alapvető rutinokkal indít, hogy “minden reggel öltözz fel, fésülködj meg és vesd be az ágyat”, valószínűleg gyakran előfordul (ahogy nálam is), hogy a takarítással kapcsolatban mélyen meggyökeresedett tévhiteket kell alapvetően átkódolni rávezetéssel, megtapasztaltatással és motiválással. Az eredeti angol programnak nem néztem utána, így nem tudom, mennyi a puszta fordítás és mennyi a te lelked benne, Via, de az biztos, hogy nálam a siker kulcsa, ami lehetővé tette a módszer működésbe lépését és sikerült leterelnie a jól bejáratott vakvágányaimról, az a lépésről lépésre történő tapasztalati tanulás, a folyamatosan biztosított apró sikerélmények, a részletes, “hülyeálló” leírások (például sosem fényesítettem még mosogatót korábban – biztosan volt, aki magasra vonta a szemöldökét a hosszas kifejtéstől, de nekem szükségem volt rá, hogy végig fogd a kezem, hogy ne menjen el a kedvem tőle rögtön az elején), és a motiváció, a mérhetetlen kedvesség, lelkesedés és támogatás, ami a bejegyzésekből áradt.

Szóval az, hogy a lakásban még mindig nincs tökéletes rend, nem nagy dolog. Az, hogy a takarításra már nem gondolok mumusként, annál nagyobb. Megkockáztatom, hogy jobb ember lettem a FlyLady program által, hiszen megtanultam átlépni egy hatalmas korlátot az életemben, kiiktattam egy jelentős stresszforrást, mert abban a lakásban, ami korábban a szégyenfoltom volt, ma minden nap találok egy kis örömet, valamit, amire büszke lehetek.

Biztos van olyan, aki csak egy-két hasznos tippet talál a programban, és olyan is, aki nem is érti, minek kell beszélni erről. De bizton állíthatom, hogy vannak olyanok, akiknek áldás ez a program, nemcsak maga a módszer, hanem a folyamat is, ahogy végigvisz a tanuláson és segít lélekben, pszichében is túllépni azokon a rossz beidegződéseken, amik miatt az életünk olyan rendetlenné vált, amilyenné.

Én nagyon sok örömet és sikerélményt leltem benne, és másoknak is ezt kívánom, neked pedig köszönet és ölelés azért, Via, hogy ennyit dolgoztál és dolgozol vele!

Üdv:
Timi

(Eredetileg közzétéve itt: Nem hittem benne, de jelentem, a dolog működik!…)