A rendszeres hála-nap hasznát akkor érzi igazán az ember, amikor stressz gyötri, maga alatt van, szomorú… De hétfő van, meg kell rázni magunkat, és hálát adni a jó dolgokért.
Szóval, amiért hálás vagyok:
♥ egyre egészségesebb és rendszeresebb étkezés ♥ mosolygós bögre minden reggel ♥ színes körmök és Dió, aki nem szeret lemaradni a képekről ♥ az első hosszú hétvége, amikor Dió is velünk tartott – “tábori ágyikóján”, a polipjával ♥ séta a kastélyparkban, az úrfi nem a földön ücsörög ám, hanem elegánsan a padon ♥ végignézni, ahogy kinyílik egy virág ♥ egy őszinte beszélgetés ♥ egy feloldozó sírás ♥ az, hogy meg tudom nyugtatni magam, ha rettegve ébredek éjszaka ♥ tűzijáték ♥ a kutyák játéka ♥ az, ahogy Diónak nem kell más, mint hogy velünk lehessen ♥ Peti és az érzés, hogy család vagyunk ♥ Nick Vujicic ♥
Kincsesfüzet 
*ölelget*
Mi baj?
Dió annyira édi. :) Peti meg pláne, és örülök nektek, hogy jól vagytok, és egy család lesztek lassan.
Tárgyválasztási időszak…
Köszönjük. :) Most itt alszik kettőnk között összegombócolódva. Olyan jó érzés, amikor látszik, hogy ekkora biztonságot adunk neki.
Jó lesz az a suli. ;) Most még nem látszik, de jó lesz.
Édi Dióka. :) Üdv neki! (Már alig várom, hogy láthassam.)
Biztosan. Nem egyéni probléma, úgyhogy megoldják.
Már csak kettőt kell aludni, és dögönyözheted! ;)