Néhány rövid gyakorlat, amit bármikor elvégezhetünk.

Tükör-gyakorlat

Szalay Ádám Sikerkód tanfolyamán hallottam egy olyan tükör-gyakorlatról, amelynek lényege, hogy minden este nézzünk szembe tükörképünkkel, dicsérjük meg magunkat az aznap elért sikerekért és fejezzük ki szeretetünket magunk iránt. Az effajta gyakorlat kezdetben nagy önfegyelmet igényel, mert nem könnyű még csak saját szemünkbe nézni sem, nem hogy kifejezni megbecsülésünket magunk iránt. De ha belejöttünk, valóban jó érzéseket kelt, és egész természetes gesztussá válik.

Az én tükör-gyakorlatom a következő. Valahányszor szembekerülsz egy tükörrel, azaz saját magaddal (fésülködés vagy fogmosás közben, egy kirakat előtt, stb.), mosolyogj, gondolatban (vagy ha teheted, hangosan) mondj magadnak egy bókot, egy dicséretet, pár bíztató szót. Csókot is dobhatsz vagy csábosan rákacsinthatsz a figurára a tükörben – biztosan nem veszi zokon. 🙂

Buszváró meditáció

Gretchen Rubin, a családanyából lett boldogságkutató vallotta be Boldogságterv című könyvében, hogy akárhogyan ajánlják is, a meditáció, a tíz-húsz-harminc percekre történő lelki elmélyülés neki egyszerűen nem jön be. Kitalálta azonban, hogy hogyan csempészhet apró lelki gyakorlatokat a mindennapi teendői közé a rövid holtidők (várakozás a megállóban, sorbanállás a pénztárnál, stb.) megragadásával és tudatos kitöltésével.

Végezz te is Gretchen szavaival élve “buszváró” (vagy vonatváró, sorbanálló, piros lámpánál várakozó, stb.) meditációt úgy, hogy egy pillanatra tudatosan kizökkented magad a hétköznapi tudatállapotodból, tudatába kerülsz a jelen pillanatnak úgy, hogy nem figyelsz másra, csak saját testedre, a téged közvetlenül érő ingerekre, szabadon áramló gondolataidra. Zökkenj vissza saját testedbe, ahogy Gretchen javasolja. Ha ezután van még egy kevés időd, koncentrálhatsz pozitív meterősítésekre vagy céljaidra.

Én a szokásos napi holtidős meditációimat munkába menet a vasúti átjárónál és egy feltűnően hosszú piros lámpánál, nap közben pedig a nyomtató mellett várakozva szoktam végezni.