Egyperces hétköznapi gyakorlatok

Néhány rövid gyakorlat, amit bármikor elvégezhetünk.

Tükör-gyakorlat

Szalay Ádám Sikerkód tanfolyamán hallottam egy olyan tükör-gyakorlatról, amelynek lényege, hogy minden este nézzünk szembe tükörképünkkel, dicsérjük meg magunkat az aznap elért sikerekért és fejezzük ki szeretetünket magunk iránt. Az effajta gyakorlat kezdetben nagy önfegyelmet igényel, mert nem könnyű még csak saját szemünkbe nézni sem, nem hogy kifejezni megbecsülésünket magunk iránt. De ha belejöttünk, valóban jó érzéseket kelt, és egész természetes gesztussá válik.

Az én tükör-gyakorlatom a következő. Valahányszor szembekerülsz egy tükörrel, azaz saját magaddal (fésülködés vagy fogmosás közben, egy kirakat előtt, stb.), mosolyogj, gondolatban (vagy ha teheted, hangosan) mondj magadnak egy bókot, egy dicséretet, pár bíztató szót. Csókot is dobhatsz vagy csábosan rákacsinthatsz a figurára a tükörben – biztosan nem veszi zokon. :)

Buszváró meditáció

Gretchen Rubin, a családanyából lett boldogságkutató vallotta be Boldogságterv című könyvében, hogy akárhogyan ajánlják is, a meditáció, a tíz-húsz-harminc percekre történő lelki elmélyülés neki egyszerűen nem jön be. Kitalálta azonban, hogy hogyan csempészhet apró lelki gyakorlatokat a mindennapi teendői közé a rövid holtidők (várakozás a megállóban, sorbanállás a pénztárnál, stb.) megragadásával és tudatos kitöltésével.

Végezz te is Gretchen szavaival élve “buszváró” (vagy vonatváró, sorbanálló, piros lámpánál várakozó, stb.) meditációt úgy, hogy egy pillanatra tudatosan kizökkented magad a hétköznapi tudatállapotodból, tudatába kerülsz a jelen pillanatnak úgy, hogy nem figyelsz másra, csak saját testedre, a téged közvetlenül érő ingerekre, szabadon áramló gondolataidra. Zökkenj vissza saját testedbe, ahogy Gretchen javasolja. Ha ezután van még egy kevés időd, koncentrálhatsz pozitív meterősítésekre vagy céljaidra.

Én a szokásos napi holtidős meditációimat munkába menet a vasúti átjárónál és egy feltűnően hosszú piros lámpánál, nap közben pedig a nyomtató mellett várakozva szoktam végezni.

Hálás hétfő #2

Amiért hálás vagyok:

♥ a vőlegényem házitündérkedéséért ♥ apa mákos réteséért ♥ a mustáros csirkéért ♥ a viharért ♥ az esőnapért ♥ a kalandos vasárnap estéért ♥ azért, hogy Dió olyan jólnevelt ♥ azért, hogy Dió annyi nevetést hoz az életünkbe ♥ a tudatért, hogy a munkatársaim megbíznak bennem, és bárki adna nekem kölcsön vakon pénzt ♥ a lustálkodásért ♥ a szépen burjánzó aloe veráért az asztalomon ♥ a cikkírós szombatért ♥ a zenéért ♥ a hímzett fehér ruhámért ♥

Tedd átláthatóvá magad – indíts blogot!

A minap az egyik kedves ismerősöm elhatározta: futóblogot indít, hogy nyomonkövethetővé tegye fejlődését, és arra ösztönözze az internetes ismerőseit, hogy motivációt küldjenek neki, így segítve célja elérését.

Erről rögtön a Szalay Ádám Sikerkód tanfolyamán hallottak jutottak eszembe: tedd átláthatóvá magad! Hozd nyilvánosságra céljaidat, tedd láthatóvá és ellenőrizhetővé őket, így motiválva magad, hogy küzdj értük. Hiszen sokkal könnyebb elmismásolni egy ígéretet, ha csak magunknak vallottuk be, mint ha sokan tudnak róla.

Átláthatóvá teheted magad úgy, hogy írsz a céljaidról a Facebook oldaladra, mesélsz róla a családodnak, a barátaidnak, a munkatársaidnak. De a blog indítása is remek ötlet, hiszen könnyű támogató-ellenőrző közösséget gyűjteni, a blog-forma lehetővé teszi, hogy az eredményeid átláthatóak és jól dokumentáltak legyenek, és akár még más számára is hasznos forrást tudsz kialakítani.

Tehát az ötlet: ha el akarsz érni egy célt, indíts hozzá blogot!

A pénz és a pisilő kutya – önkorlátozó hiedelmek

Készülőfélben van egy cikkem az önkorlátozó hiedelmekről – azokról a rossz beidegződésekről, amik úgy alakulnak ki, ha egy (jellemzően gyermekkorunkban) sokat hallott negatív fordulatot magunkra vetítünk és akaratlanul is beépítjük jellemünkbe. Például gyakran halljuk, hogy “hogy lehetsz ilyen ügyetlen?” – és megjegyezzük: “ügyetlen vagyok, minden kiesik a kezemből, nincs kézügyességem, esetlen vagyok”. Vagy “a férfiak már csak ilyenek” – “a tökéletes kapcsolat csak álom, nem baj, ha a párom durva velem/megcsal/nem tisztel/nem segít a házimunkában/stb., úgysem találnék jobb társat, olyat, aki minden igényemet kielégíti”.

Az önkorlátozó hiedelmek módszeres felszámolásáról írok majd később, viszont frissiben megosztom egy érdekes élményemet, ahogy váratlanul szembekerültem egy önkorlátozó hiedelmemmel. Ma a munkába tartva ugyanis észrevettem, hogy a pénztárcám otthon maradt. Rögtön levert a víz és borzasztó kellemetlenül kezdtem érezni magam. Apukám fel is ajánlotta, hogy vegyem ki a kesztyűtartóból a pénztárcáját és tegyek el valamennyi pénzt. Egyszerre jutott eszünkbe a mondás, amit gyerekkorom óta gyakran hallok: legyen nálad legalább annyi pénz, hogy le ne pisiljen a kutya.

No lám csak, gondoltam magamban, rajtacsíptem egy forrását annak, hogy olyan görcsösen ragaszkodom a pénzhez. Ezért úgy döntöttem, hiába próbálta apukám pisilő kutyás tréfákkal elütni a dolgot és rábeszélni a kölcsönpénzre, nem fogadom el. Érdekes volt figyelni, ahogy az az ideges kis belső hang lázongott még egy darabig, pánik-forgatókönyveket sorolva fel, mi baj érhet, ha egy fillér sincs nálam, majd a céltudatos belső párbeszédünk hatására elcsendesedett. (nem tudsz ételt venni! – hoztam otthonról – de ha nem lesz elég? – van a fiókomban vésztartalék – és ha elfogyott? – Kata mindig ad – de ha mégis kell pénz? – kérek kölcsön valakitől – Istenem, pont most kellett kiürítened a kihívás-kasszádat! – na és? mondom, hogy kérek kölcsön – de ha nagyobb dolgot kell vásárolnod? – ráér holnapig – …)

És valóban milyen mókás az Univerzum – úgy alakult, hogy tényleg szükségem volt rá, hogy kölcsönkérjek. Mégsem dőlt össze a világ. Ja, és egyetlen kutya sem pisilt le. Nekem pedig már csak azt kell megjegyeznem, hogy a tőkém nemcsak a pénztárcámban van, hanem például az emberi kapcsolataimban, mert megbízhatónak lenni a munkatársaim szemében annyit tesz, hogy nem indultam el üres pénztárcával akkor sem, ha egy fillér sincs nálam.

Megfogadom…

“Megfogadom, hogy reggel egy embernek örömet okozok, és délután segítek egy másiknak megszabadulni a bánattól. Megfogadom, hogy egyszerűen és józanul élek, beérem kevéssel és egészségben megtartom testem. Megfogadom, hogy elhagyok minden szorongást és nyugtalanságot, hogy ezáltal könnyű és szabad legyek.”
(Thich Nhat Hanh)

Adj hálát!

Miért fontos hálát adni?

  • mert így összegyűjthetjük azokat a dolgokat, amik örömmel töltenek el
  • mert erőt ad
  • mert javítja a kedélyt
  • mert segít megállni egy kicsit és visszazökkenni a jelenbe
  • mert vonzza a még több jó eseményt

Miért adhatunk hálát?

  • a jó dolgokért, amik történtek velünk
  • azokért a dolgokért, amik örömet okoztak
  • azokért, amikkel mi okoztunk örömet
  • azért, amit kaptunk
  • azért, amink van
  • azért, amit átéltünk
  • azért, amivel gazdagabbak lettünk
  • azért, amit tanultunk
  • azért, amit vagy akit szeretünk
  • … bármiért :)

Hogyan adjunk hálát?

  • Legyen hála-napunk! Kilike kézimunka blogjában találkoztam először a Hálás hétfő bejegyzésekkel, Viánál pedig lelkesen követem a Things I Love Thursday gyűjteményeket. Mindegy, melyik nap a hála-napunk, de jó, ha rendszeressé tudjuk tenni életünkben a hálaadást.
  • Adjunk hálát naponta! Tegyük napirendünk részévé a hálaadást. Akár reggeli kávénkkal, akár a szokásos déli pihenőnkkel, akár az esti meditációnkkal vagy az elalvás előtti elcsendesedésünkkel kötjük is össze, minden napunknak fényt ad, ha egy-két percet rászánunk arra, hogy megálljunk és számba vegyük a jó dolgokat, amik minket értek.
  • Legyen hála-kövünk! Hordjunk magunknál (a zsebünkben, a táskánkban, a nyakunban, vagy bármilyen kézreeső helyen) egy apró tárgyat, amit ha meglátunk vagy megérintünk, eszünkbe jut, hogy egy gondolattal hálát adjunk valamiért.
  • Kacsintsunk össze az univerzummal! Legyen egy jel (a napfény csillanása, egy szín, egy hang), amit ha észreveszünk bárhol, az asztalunknál ülve, az utcán, házimunka közben, a vonaton, akkor eszünkbe jut, hogy hálát adjunk valamiért.

A sárga cetli hatalma

Akár egy konkrét célra szeretnénk koncentrálni, akár csak általános hangulatunkon szeretnénk javítani, a motiváló  cetlik elhelyezése a lakásunk vagy munkahelyünk gyakran látott pontjain (íróasztal, tükör, hűtőszekrény, stb.) jó ötlet lehet.

Az én íróasztalomat ezek a gondolatok övezik:

  • “Because the ones who are crazy enough to think that they can change the world, are the ones who do.” (Steve Jobs) – Mert akik elég őrültek, hogy úgy gondolják, meg tudják változtatni a világot, azok változtatják meg a világot.
  • “The journey is the reward.” (Steve Jobs) – Maga az utazás a jutalom.
  • “I want to put a ding in the universe.” (Steve Jobs) – Jelet akarok küldeni az univerzumba.
  • “Az élet egyszerű.”
  • “Csak a szeretet az, ami működik.”
  • FlyLady program napi és heti teendők
  • Az áramlat-élmény jellemzői
  • “Igyál vizet!”

Pozitív gondolkodás Teréz anya módra

“Sosem vennék részt háborúellenes nagygyűlésen. Ha a békéért tüntettek, hívjatok csak nyugodtan!” (Teréz anya)

Gondoljuk meg, hányszor fogalmazzuk meg félelmeinket céljaink helyett, rossz érzéseinket vágyaink helyett. Figyeljük tudatosan gondolatainkat és szavainkat, és egy kis gyakorlással ugyanúgy meggyökeresíthetjük a pozitív fordulatokat szókincsünkben és gondolatvilágunkban, ahogy a negatív fordulatokhoz hozzászoktunk. Ez át fogja formálni belső képeinket, hatással lesz hangulatunkra és azokra a dolgokra is, amelyeket magunkhoz vonzunk és megteremtünk magunknak.