Kihívások nyárra – Summer challenges

🇭🇺 Észrevettétek, hogy a dolgok néha mennyire egyszerre történnek? Nem mindig misztikus az egybeesés, de van, amikor a jelek annyira hirtelen érkeznek és annyira megszólítva érzed magad, hogy nem tudsz elmenni mellettük. Például ha a semmiből öt nap alatt egyszerre öt különböző forrás ajánl egy sorozatot, akkor rákeresek arra a sorozatra. Ha hét nap alatt hétszer akad meg a szemem különböző helyeken ugyanannak a könyvnek a címén, beleolvasok. És ha három nap alatt hárman is arra bíztatnak, hogy fogadjam el a kihívást és kövessem a kíváncsiságomat, nos… az kíváncsivá tesz. 🙂

Hello Kaland!

Via blogján a legnépszerűbb rovatok közé tartoztak a heti kihívások, amik arra bíztattak, hogy lépj ki egy kicsit a komfortzónádból, csinálj valami újat, rázd meg egy kicsit magad.

A kihívásokból született az Urban:Eve blog szellemiségét tükröző, igazi “Viás” Hello Kaland online tanfolyam, ami egy tudatos úton végigvezetve segít változtatni a hozzáállásodon: egy kicsit bátrabbá, vállalkozóbbá, tudatosabbá, kíváncsibbá válnod.

“Most arra kérlek, hogy képzeld el egy pillanatra, milyen lenne az az élet, amiben belső ellenállás nélkül ki mered próbálni a dolgokat, amiket elterveztél?” – Írja Via a Hello Kaland bemutatkozó oldalán. “Milyen lenne egy olyan élet, amiben mersz kíváncsi lenni? Amiben képes vagy engedni a maximalizmusodból? Amiben megengeded magadnak, hogy hibázz? Amiben van bátorságod élni?”

“A Hello Kaland egy 13 héten át heti 2 kihívásra épülő multimédiás online tréning, amiben segítek neked kimászni a komfortzónádból és eszközöket adok a külső-belső környezeted felfedezéséhez, hogy lépésről lépésre elindulhass egy olyan élet felé, amit nap mint nap kalandként élhetsz meg — akár jól érzed most magad a bőrödben, akár totál káosz minden körülötted.”

Hétfőig lehet jelentkezni az online tanfolyamra, és a három hónapos kaland kitart majd egész nyáron. Ha felkeltette az érdeklődéseteket vagy többet szeretnétek tudni, feltétlen kukkantsatok el a tanfolyam honlapjára!

GISHWES – Greatest International Scavenger Hunt the World Has Ever Seen

A húgom nagy Odaát rajongó lett az elmúlt hónapokban, és persze talán már tudjátok rólam, hogy én is nagyon könnyen behúzható vagyok bármilyen fandomba :), így nem csoda, hogy az instagram feedem megtelt Odaátos színészekkel.

Így találkoztam Misha Collins éves kincsvadászatával, ami egy nagyszabású, nemzetközi csapatjáték, ami emlékek és élmények gyűjtésére hív, és a mókás vagy épp bizarr feladatok mellett kedvességre, jótékonyságra, jócselekedetekre is indít, így például olyan vicces Guiness rekordok mellett, mint a legtöbb mókás kalapban pózoló ember vagy a hulahop karikán átugró leghosszabb emberlánc, olyan világrekordokat is elhódított, mint a legtöbb ölelésről készült online fotóalbum vagy a legtöbb apró kedvességre sarkalló verseny.

Aki szeretne idén csatlakozni ehhez a bolondos kincsvadászathoz, további információkért kukkantson el a GISHWES (Greatest International Scavenger Hunt the World Has Ever Seen) honlapjára.

Több mint egy könyv

Keri Smith munkáival először Dórinál találkoztam, akit például gyönyörű fotósorozatok elkészítésére motivált Keri Smith egy könyve. A How to be an Explorer of the World arra indít (és ad teljesítendő kihívásokat), hogy nézz más szemmel arra a világra, a szűk környezetedre, amiben élsz, míg a Nyírd ki ezt a naplót például arra hív, hogy tekints a könyvre szent tárgy helyett alkotóműhelyként, és szó szerint nyírd ki, tépázd meg, gyötörd meg a könyvet, miközben az alkotás örömét átélve a romjaiból létrehozol valami újat.

Keri Smith egy könyve tehát mindig több, mint egy könyv, és a Több mint egy könyv ezt már a címében is bátran hirdeti. 🙂

IMG_4624

A Több mint egy könyv (This is Not a Book) egy kihívásgyűjtemény, ami részben a Nyírd ki ezt a naplóthoz hasonlóan arra kér, hogy tépj ki, vágj ki, firkálj össze, hasznosíts újra oldalakat a könyvből, részben pedig arra hív, hogy nézz túl a napló oldalain és csinálj valami mókásat – vagy épp nézz befelé és beszélgess el önmagaddal.

Mi lehet ez a könyv?

“Egy báb. Egy tiltakozás. Egy forradalom. Egy műszaki berendezés. Egy válasz egy kérdésre. Egy vita. Egy mikrokozmosz. Egy fejtörő. Egy tudományos kísérlet. Egy parancs. Egy figyelemelterelés. Egy hamis nyom. Egy fortély. Egy megváltozott nézőpont. Egy ideológia. Egy emlékmű. Egy mém. Egy környék. Egy idővonal. Egy látványosság. Egy ajándék. (…)”

És még sok más.

IMG_4635

A könyv több mint száz kihívást tartalmaz, így még ha minden napunkat kalandosan szeretnénk is élni, akkor is bőven kitart erre a nyárra.

Az én nyári kalandom ez a könyv lesz – ha szeretnétek követni a kalandjaimat, instagramra egészen biztosan kiposztolom őket, de lehet, hogy a blogon is fogtok még látni gyűjteményt a kihívásokra adott válaszaimból.

Ha ti is meg szeretnétek osztani a kalandjaitokat, használjátok a #többmintegykönyv címkét, a határontúli kalandorok élményeit pedig a #thisisnotabook címke alatt böngészhetitek.

Ti milyen kihívásokat választotok erre a nyárra, hogy tegyetek egy kis utazást a komfortzónátok szigetén túlra?

[ENGLISH VERSION]

🇬🇧 Do you know the feeling, when there are suddenly a lot of signs in your lives, pointing in a certain direction? Don’t think of anything magical (actually, I think of these signs more of inner signals – ways of my brain trying to tell me something), but when I here five times in five days about a TV series, I look into it. When the title of a book catches my eyes seven times in seven days, I sure want to read more about it. And when three times in three days there is someone who calls me to accept the challenge and follow my curiosity, it sure makes me curious. 🙂

Here are the mentioned three challenges that can help you to step out of your comfort zone and shake up your summer.

Summer adventures with Via

One of my favorite Hungarian bloggers, Via launches her life-improving online course of summertime challenges.

Bad news, it’s in Hungarian only, but good news, if you like her worldview of changing your life in simple, little, everyday ways, she also has an English blog and you can also follow her everyday adventures on her bilingual instagram account.

GISHWES – Greatest International Scavenger Hunt the World Has Ever Seen

Since my sister became a big Supernatural fan, my feeds naturally filled up with Supernatural content – this is how I got to know more of sweet Misha Collins, including his big annual scavenger hunt. The event is open internationally for teams and individuals (sorted into teams with other soon-to-be-friends) and part of its challenges are crazy, fun and bizarre, but other challenges are sweet, kind and hearthwarming.

If you want to be the part of such summer adventure, let’s check gishwes.com .

This is Not a Book by Keri Smith

The books of Keri Smith are actually never just books. For example, How to Be an Explorer of the World is a non-usual tourist guide for your surrounding world, while Wreck This Journal is an artists’ workshop where you can explore and exercise your creativity.

This is Not a Book is something similar: it is a collection of challenges made for pushing you out of your comfort zone.

IMG_4624

As I was gifted with this book, my summer challenges will include prompts from This is Not a Book. You can follow my adventures on my instagram, and of course you can the adventures of others under the hashtag #thisisnotabook.

What will be your summer adventures out of your comfort zone?

Gratulálunk a nyertesnek!

A Fiókkal közös játék a zsebnaplóért a Leuchtturm1917 különleges szülinapi sorozatából tegnap lezárult, ma pedig kisorsoltuk a szerencsés nyertest. Köszönöm mindenkinek, aki játszott! A nyertessel felvettük a kapcsolatot, itt is gratulálok V. Juditnak! 🙂

fiok_kf

Aki nem nyert, de szívesen lenne egy Leuchtturm1917 napló tulajdonosa, ne felejtsen el bekukkantani a Fiókba – a nyitvatartást már úgyis tudjátok. 😉

Egy különleges napló – JÁTÉKKAL! – Leuchtturm1917: the birthday edition

🇭🇺 Gretchen Rubin a Boldogságterv c. könyvében azt javasolja, hogy mindig tartsunk egy üres polcot az otthonunkban – egy üres polc (valahol, bárhol a házban – nem kell, hogy bárki más tudjon róla, lehet a mi kis titkunk) megadja egy hétköznapi luxus élményét: hogy van egy kis tartalék terünk, hogy megengedhetjük az üres tér luxusát.

Nos, üres polcom nincs – viszont számomra hasonló luxusélményt ad egy tartalék napló a polcon, amire még nincs szükség, de… olyan jó, hogy van!

Ezért nagyon hálás voltam, amikor a Fiók papírbolt megajándékozott egy naplóval – méghozzá nem is akármilyennel: a Leuchtturm1917 szülinapi metallic sorozatából. A Leuchtturm1917 idén ünnepli a századik születésnapját, ennek apropóján adta ki ezt a csodás sorozatot.

Találkoztam már ezzel a naplóval az interneten (be kell vallanom: minden nyereményjátékba bedobom magam, ahol ezt a különlegességet meg lehet nyerni 😀 – az instagram követőim már rajtakaphattak), de mondhatom, élőben még szebb, mint a képeken!

IMG_4133

Úgyhogy le is poroltam a jó öreg fényképezőmet és csináltam is egy fotósorozatot erről a gyönyörűségről – ami egyébként néhány apróbb dizájnváltás mellett (új stílusú index és oldalszámozás, a stílusos metálfényű borítóhoz igazodó archiváló címkék) hozza a megszokott kiváló Leuchtturm1917 minőséget.

Aki hozzám hasonlóan rajong a Leuchtturm1917 jegyzetfüzet sorozata iránt, annak a polcáról egészen biztosan nem hiányozhat ez a különlegesség.

Induljon a játék!

Akik egyetértenek, azoknak van egy jó hírem: a Fióknál voltak olyan szuperek, hogy felajánlottak még egy jegyzetfüzetet: egy A6-os méretű pontozott arany Leuchtturm1917-et a szülinapi sorozatból hozzá illő penlooppal.

Aki szeretne ennek a különleges zsebnaplónak a tulajdonosa lenni, csak annyi a teendője, hogy május 14. éjfélig elküldi a timi.kincsesfuzet@gmail.com címre “Fiók játék” tárggyal a választ az alábbi kérdésre:

HÉTVÉGÉN MIKOR LEHET VÁSÁROLNI A FIÓKBAN?

(A választ a fiok.net oldalon megtaláljátok. A bolt nyitvatartásának azért is érdemes utánanézni, mert a jegyzetfüzet a Fiók üzletben lesz átvehető.)

1

🇬🇧 As Gretchen Rubin said in her book The Happiness Project: if you keep an empty shelf somewhere in your place, it will give you a sense of luxury. I feel somewhat the same when there is an empty journal sitting on my not-so-empty shelf, with no urgent need or purpose. It just feels so good to know that it’s there, patiently waiting. The promise, the opportunity.

I was gifted with this feeling of luxury by the kind folks at the Fiók Shop who recently sent me a journal from the amazing metallic line of Leuchtturm1917. LT celebrates its 100th birthday this year with this awesome and unique notebook.

I pulled out my good old camera and made a bunch of pictures about this beauty – so I can admire her while she is still waiting on my shelf to find her purpose of life. 🙂 (You can browse the pictures above. :))

Braindump – Borítsd ki a szemetet!

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

🇭🇺 Van, hogy egyszerre érzed üresnek és túl telinek a fejed – éreztetek már így? Elég általános állapot nálam mostanában.

Elizabeth Gilbert: Big Magic c. könyvében (amiről nem, nem feledkeztem el, tudom, hogy tartozom egy ajánlóval) több történetet is megoszt azzal kapcsolatban, hogy ha megrekedünk, csak annyi a dolgunk, hogy nyitvahagyjuk az ajtót a múzsának – ne várjuk, hogy kopogtasson, inkább dolgozzunk tovább szorgalmasan, ihletetten vagy sem.

Olyan ez, mint kinyitni a csapokat egy csőtörés után. Először nem jön belőlük semmi, majd köpködve és akadozva megered egy kis koszos, büdös, zavaros víz, majd ha elég sokáig várunk, kifolyik a csövön valami olyasmi is, ami már hasonlít ivóvízre.

Akár írásról, akár csak az ép eszemről, az érzéseimről, a gondolataimról van szó, nekem szinte mindig segít (nem mindig tesz nagy csodát, de legalább egy kicsit mindig segít), ha “kinyitom a csapokat” és engedem, hogy kifolyjon rajta, ami akad, legyen az szutykos, zavaros csatornalötty vagy tiszta víz.

Braindump – Az agyad szemétdombja

A bullet journalosok körében találkoztam a “braindump” fogalmával, ami egyébként vicces módon nem is “bullet”-es, listás fogalom – a “dump” szemétlerakót jelent, és a braindump egyszerűen annyit tesz, hogy fogj egy papírt és egy tollat, és önts ki az agyadból minden szemetet.

Batch-completing some #PlanWithMeChallenge prompts: writing, my daily ritual, appreciation. 🇬🇧 One year ago, freshly fired, stunned, in hunt for a part-time administration job, in fear of my upcoming final exam in college, fighting with doubt and depressing feelings, I dreamed about this exact life I'm having right now. Guess who doesn't appreciate this enough? 👉😂👈 Last night I made a braindump, trying to think with the mind of my one-year-ago self, just see things with a fresh eye instead of complaining, and sketch an "ideal day" schedule, at least for a start. 🇭🇺 Egy éve ilyenkor, friss munkanélküliként, letörten, egy részmunkaidős adminisztrátori munka után kutatva, stresszben a közelgő államvizsgától, pontosan olyan életről álmodoztam, mint amiben ma élek. Na és ki az, aki nem értékeli mindezt eléggé? 👉😂👈 Úgyhogy tegnap este kiöntöttem a fejemben kavargó gondolatokat a naplóm lapjaira, megpróbáltam friss szemmel, egészen pontosan az egy évvel ezelőtti Timi szemeivel nézni a dolgokat, és nyűglődés helyett felskiccelni egy "ideális napot", amihez végre-végre-végre tényleg minden adott.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Ez persze működhet lista formában is, de nekem jobban megy, ha folyékonyan, mondatokban, mondattöredékekben, szót szó után dobálva, mindenféle rendszer nélkül csak hagyom, hogy kifolyjon minden, bármi, ami épp a fejemben van – néha egyébként nem is tudok róla, mi az, amíg ki nem nyitom a csapokat. Néha csak azt érzem, hogy feszít, zubog, és nagyon gyorsan meg kell nyitnom egy szelepet. (Ahogy a férjem szokta mondani: “engedd ki, mielőtt beléd büdösödik”.)

Morning pages – A reggeli szellőztetés

Julia Cameron: A művész útja c. könyvében osztja meg a reggeli jegyzetelés módszerét. A reggeli oldalaknak tulajdonképpen két fontos szabálya van: 1 – reggeli, és 2 – oldalak. Azaz mindenképpen azt javasolja, hogy napindítóként és valódi papírra jegyzetelve végezzük ezt a gyakorlatot. Ezen kívül nem sok szabály van – javaslata szerint minden napot 3 oldalnyi “braindump” papírra vetésével indítsunk – nem kell, hogy ez művészi, emelkedett, bármilyen üzenetet hordozó gondolatok legyenek. Bármit, ami helyet foglal az elmédben, vess papírra – javasolja.

Hogy mi közük az olyan mondatoknak, mint az “ideje lecserélni az ágyneműt” vagy hogy “vissza kell hívnom a húgomat a találkozó kapcsán”? Ahogy David Allen is felhívja rá a figyelmet az Intézz el mindent c. könyvében: nem tudsz magasabb szinten funkcionálni addig, amíg az életed alsó szintjén káosz van és hasraesel mindenféle befejezetlen dologban és piszlicsáré aggodalomban, amit szanaszét hagytál.

A reggeli jegyzetelés tehát erre ad egy konkrét módszert: minden reggel szellőztesd ki a fejed – vess papírra nem több és nem kevesebb mint három oldalnyi gondolatot abból, ami a fejedben zötyög.

Mindennapos írás

Korábban már írtam itt a blogon arról, hogy miért érte meg számomra meghonosítani a mindennapos írás rutinját: mert megtanultam, hogy a rutin és a kreativitás, a móka, az ihlet egyáltalán nem egymásnak ellentmondó fogalmak. Igen, az ihlet néha magától is kopogtat – ez olyan, mint amikor a rosszul elzárt csapból váratlanul kicseppen egy tiszta, tökéletes vízcsepp –, de legtöbbször ki kell nyitni a csapot és türelmesen folyatni a zavaros, büdös löttyöt, mielőtt elkezd tisztulni a kép.

Ezt a rutint persze sem kialakítani, sem fenntartani nem könnyű, és be kell vallanom, én nem vagyok egy Elizabeth Gilbert, aki, ahogy a Big Magicben írja, a házassági esküjét is hamarabb szegte meg, mint azt a fogadalmat, hogy minden nap legalább fél órát írással tölt, bármi történik. Számomra most már évek óta a NaNoWriMo, a novemberi regényíró kihívás az, ami mindig képes visszaadni a napi írós rutinomat. (Idén nem akartam, hogy novemberig kelljen váratnom a múzsát, úgyhogy beneveztem az áprilisi Camp NaNoWriMo évközi kihívásba is – talán már rájöttetek, hogy ennek köszönhető ennek a cikknek a megszületése is. :))

Novemberben megosztottam egy kis “bakiparádét” is, ami tökéletesen tökéletlen bizonyíték arra, hogy ez sem más, mint egy “braindump”, az agyam szemétdombja egy dokumentumban, amiben néha megcsillan egy-egy apró érték. Ezt a sok szemetet persze két okból is megéri papírra/dokumentumba dobálni: nemcsak amiatt a néhány csillogó kis üveggolyó miatt, amik mégis előkerülnek valahogy a szemét közül, hanem mert egyszerűen jólesik, hogy ennyivel is tisztább a fejem.

Elhajított papírrepülők

Ahogy írtam, ebben a hónapban beneveztem a Camp NaNoWriMóra is, ami a novemberi regényíró kihívás évközi, (még) kevésbé szigorú kistestvére: míg novemberben a cél 50000 szónyi regény kézirat összeállítása, a tavaszi és a nyári táborok alatt mind a szószám célt, mind a projekt jellegét magunknak határozzuk meg. (Persze novemberben sem zárnak ki senkit ezért a versenyből – én szinte minden évben “rebel”-ként, lázadóként indulok.) Emellett adtam egy próbát a reggeli oldalaknak is (amiben szintén csalok, mert az évek megtanítottak, hogy nincs az a reggeli rutin a fogmosáson kívül, amit képes lennék meggyökeresíteni… – így én inkább az esti oldalakkal próbálkozom), de mivel épp igyekszem felépülni egy több hónapos “egyszerre üres és túlfeszített” válságból, azon kaptam magam, hogy féltékenyen nézegetem az esti braindumpjaimat: nem igazságtalanság ezt a sok szót a Camp NaNo projektemtől elvenni?! Hiszen olyan lassan gyűlnek a(z egyébként zömében szemétre való) szavak abban a dokumentumban!

Aztán eszembe jutott ez a történet, amit Elizabeth Gilbert a Big Magicben oszt meg:

“Tom Waits vegül ráérzett arra, hogyan kezelje a kreativitását dráma és szorongás nélkül. Állítása szerint ennek a könnyedségnek a nagy része abból fakad, hogy látja a gyerekeit felnőni, és rácsodálkozott arra, hogy az ő kreatív önkifejezésük nem ismeri a korlátokat. Szembetűnő volt számára, hogy a gyerekei felhatalmazást éreztek arra, hogy szüntelenül dalokat fabrikáljanak. Amint végeztek velük, félrehajították őket, „mint az apró origamifigurákat vagy papírrepülőket”. Aztán máris a következő dalt énekelték, ami valami égi csatornán át érkezett. Láthatólag sosem aggódtak amiatt, hogy az ötletek áradata egyszer csak elapad. (…) Ahogy Waits figyelte, milyen játszi könnyedséggel alkotnak a gyermekei, váratlanul meglepő felismerést tett: az egész valójában nem is olyan nagy kunszt.”

Őszintén megmondom, még mindig egyszerre kínos és mókás figyelni magamat, ahogy próbálom meggyőzni magamat, mint egy rossz kutyát, hogy engedd el, engedd el, engedd már el azt az átkozott papírrepülőt. (Mintha minimum egy űrsikló tervrajzáról beszélnénk – pedig garantálhatom, hogy egy óvodás maszatos papírrepülőjében több érték van, mint a reggeli oldalaimban és a Camp doksimban együttvéve. :D)

Minden alkalommal, amikor hagyom, hogy a mindennapos írás, a mindennapos braindump rutinja (nevezzük akárhogy és kapjon akárhol helyet a napi rutinunkban) kikopjon az életemből, olyan érzés visszahozni, ahogy egy elgémberedett végtagot próbál újra működésre bírni az ember kínzó tűszúrásoktól kísérve.

De megéri, nemcsak azért, mert jó érzés befejezni egy cikket és feltölteni a blogra, hanem mert egyszerűen jobban, könnyebbnek érzem minden alkalommal, amikor kiszellőztetem egy kicsit a fejem, amikor kiszórom a szemetet a fejemből, amikor kinyitom a csapokat. Ezért szerettem volna veletek megosztani ezt a három “braindump” technikát.

Ti alkalmazzátok a “braindump” technikáját a mindennapjaitokban?

[ENGLISH VERSION]

🇬🇧 Do you know the feeling when your head is empty and painfully full at the same time? I felt this a lot lately, and this paralyzing feeling is the dying place of creativity – which is a dying place of many good stuff in life.

Time after time there is an article here on the blog around this topic, what is a good sigh of that I have to talk to myself about this topic over and over again. 😀 This is one of those times again.

I read the Big Magic book by Elizabeth Gilbert last year, in that she talked a lot about how you cannot just sit and wait for inspiration to come and knock on your door. You have to leave the door open: you have to work, you have to keep going, you have to keep producing shit, and then you have the chance to surprisingly produce something not-so-shitty on some point.

This reminds me of the times when the water company turnes off water because of maintence, and after that, you have to open the faucet and just wait. First nothing, then the faucet starts to split awful, stinking, muddy water, and then, slowly, it becomes clean.

Time after time I have to force myself to open the faucet again.

Braindump

I met the word “braindump” for first in the bullet journal community. It’s funny, because it isn’t, at least not necessary a “bullet” method – it doesn’t requires to make a list. The point of braindumping is to unload the garbage from your head on a dump page of your journal. It is garbage, it doesn’t have to look pretty or organized – just empty your head.

Batch-completing some #PlanWithMeChallenge prompts: writing, my daily ritual, appreciation. 🇬🇧 One year ago, freshly fired, stunned, in hunt for a part-time administration job, in fear of my upcoming final exam in college, fighting with doubt and depressing feelings, I dreamed about this exact life I'm having right now. Guess who doesn't appreciate this enough? 👉😂👈 Last night I made a braindump, trying to think with the mind of my one-year-ago self, just see things with a fresh eye instead of complaining, and sketch an "ideal day" schedule, at least for a start. 🇭🇺 Egy éve ilyenkor, friss munkanélküliként, letörten, egy részmunkaidős adminisztrátori munka után kutatva, stresszben a közelgő államvizsgától, pontosan olyan életről álmodoztam, mint amiben ma élek. Na és ki az, aki nem értékeli mindezt eléggé? 👉😂👈 Úgyhogy tegnap este kiöntöttem a fejemben kavargó gondolatokat a naplóm lapjaira, megpróbáltam friss szemmel, egészen pontosan az egy évvel ezelőtti Timi szemeivel nézni a dolgokat, és nyűglődés helyett felskiccelni egy "ideális napot", amihez végre-végre-végre tényleg minden adott.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

You can, however, do it in a list format, but for me it’s easier to do in a fluent way, without organizing it into a list. I write sentences, fragments, words, whatever. Just keep the flow rushing out of the pipe. (The fun thing is, often I don’t know what’s in my head, I just feel it’s buzzing and I have to open the faucet, before, as my husband puts it, it turns vapid inside me.)

Morning pages

In her book The Artist’s Way, Julia Cameron suggests a bit (but really just a little bit) more specific braindump exercise. As she puts it, the two important elements of the morning pages exercise is that it happens in the morning an on pages (on paper) with a longhand writing. She suggests to start every day with writing 3 pages of fluent braindump. No matter the topic or the style – if what comes in your mind is that you have to change the bed sheets and call your sister today, write about that. She says the same as David Allen in his book Getting Things Done: you have to clear your head on the ground level first, to create space for the more creative thoughts.

I have to admit, I started this exercise as evening pages instead of morning pages, because during the years I learned that brushing my teeth is the only one morning routine I am able to do every single day, any other expansion died out of my morning routine, sooner or later… However, the important lesson from Julia Cameron is to empty your head regularly, do a braindump every day (every morning), “before it turns vapid inside you”.

Everyday writing

My favorite way of the regular braindumps is what I simply call everyday writing. For me, the National Novel Writing Month (NaNoWriMo) challenge was the one that taught me to sit down and write for at least 25 minutes a day, no matter if I have nothing to say, no matter if I just produce shit. (And the most important, I learned that it neither kills the magic, nor the fun, when I make the process of seeking inspiration a routine.)

However, I’m not Elizabeth Gilbert, who confessed in Big Magic that unlike her wedding vow, she never broke her vow to write at least 30 minutes every day, no matter what. I break this routine over and over again (and then I have to talk to myself about it over and over again), and it can be hard and painful to force myself back to the routine. The yearly challenge in November always helps, but this time I didn’t want to wait until next November, so this month I jumped in the midyear challenge of Camp NaNoWriMo. (As you can see, it helps. :))

What I do during these monthly writing challenges is basically this: I open an empty document on my iPad, and I start a braindump. I write every day, I write nonsense bullshit, I whine, I complain, I talk to myself, no matter what, I just keep the wordcount going. Most of the time it’s just garbage – sometimes I find something not-so-shitty in it.

But just like with any braindump, the best part surprisingly isn’t to find those little gems. It’s great, of course, but the best is that, whatever, I feel better, lighter every time when I just open the faucet, when I unload the garbage, when I empty my head. It helps me keep going, it helps me shake off the numbness.

No matter the format or where it gets place in your daily routine, it can feel so good to do regular braindumps.

Do you use any braindump technique?

Mit érzel? Az agymanók megmondják! – How do you feel? Basic emotions chart with Inside Out

🇭🇺 Az időjárás mandala ötletét már megosztottam veletek, de a havi mandaláknak egy másik népszerű felhasználása is létezik: a hangulat mandala. A működési elv ugyanaz: a hangulatunk változásait egy színskála segítségével örökítjük meg egy mandalán, és a hónap végére egy egyszerre szemet gyönyörködtetően dekoratív és praktikusan informatív gyűjteményt kapunk.

A hangulat mandalákkal először Karánál találkoztam, aki az ötletet Fionától kölcsönözte.

Én is eljátszottam már a hangulat mandala, vagy valami más hangulat-figyelő ötletével, az utóbbi néhány hét pedig kifejezetten nyaggatni látszott a dolog szükségességével – a gond legfőképp az volt, hogy nem annyira találtam a közös hangot Kara hangulat-skálájával (boldog, hálás, produktív, stresszes, izgatott, nyugodt, szomorú, mérges – ezek voltak az általa felsorolt érzelmi kategóriák).

Aztán eszembe jutott Szirmai Gergő egy ajánlása: az Agymanók című animációs film. Más kritikáknak is utánaolvasva megerősítést nyertem, hogy ez a történet, ami egy kislány fejében játszódik és az alapérzelmeket megtestesítő agymanók kalandjait mutatja be, amint megpróbálják kis gazdájukat egymással küzdve elnavigálni egy új élethelyzetben, elég pontos képet ad az ember érzelmi világáról. Olyannyira, hogy gyerekpszichológusok is használni kezdték a film elemeit, hogy segítsenek a gyermekeknek jobban kifejezni az érzelmeiket – mindazt, ami a fejükben játszódik.

Ezért én is megnéztem az Agymanókat – felnőtt szemmel is szórakoztató és értékes mese –, és kis segítséggel (itt és itt ) készítettem egy segédletet az alapérzelmekről, azok megjelenési formáiról, kombinációiról.

Ez persze csak a kezdet, ezután következik csak a nehezebb rész: az adatgyűjtés, a mindennapos odafigyelés, hogy feljegyezzem, milyen érzelmek dominálták az elmúlt napomat. De addig is, hátha ti is hasznosnak tartjátok, megosztom veletek is az alapérzelmek rendszerét, úgy, ahogy az agymanók súgják.

🇬🇧 #InsideOut emotions for mood tracking. 🇭🇺 #Agymanók hangulatok.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on


ÖRÖM – derűs, érdeklődő, játékos, magabiztos, szeretetteljes, érző, bátor, reménykedő
BÁNAT – szomorú, unott, álmos, boldogtalan, mellőzött, bűntodatos, magányos
HARAG – dühös, féltékeny, havart, haragos, bosszús, zárkózott, frusztrált, szkeptikus
UNDOR – elborzadr, elégedetlen, habozó, lázadozó, undorodó, ítélkező
FÉLELEM – megalázott, elutasított, értéktelen, bizonytalan, aggódó, rémült


🇬🇧 In an earlier article, I shared with you the idea of the temperature mandalas. But there are an another popular type of the monthly mandalas: the mood mandalas. Their logic is the same: with a color code, you log the changes of your daily mood, and at the and of the month, you have a decorative but also informative chart about the state of your emotional life.

First I met the mood mandalas on the instagram of Kara Benz (Boho Berry), who borrowed the idea from Fiona.

I liked the idea of the mood mandala, and I have to admit, tha last few weeks reminded me many times of the necessity of the idea… But Kara’s emotional key (happy, grateful, productive, stressed, excited, relaxed, sad, angry are on her list) didn’t quite seem to fit my needs.

Then I remembered the positive reviews of the Inside Out children’s movie: I saw several mood trackers based on it in the Bullet Journal Junkies facebook group, and also found interesting, how even child psychologists can use the elements of the movie to help children gaining access to their emotions – to what’s happening inside their heads.

So I watched the movie this week and based on these two charts, I made my own reference sheet of basic and combined emotions. It’s just a start of course, it comes alive if I start to really pay attention and track the changes of my mood, but I thought I just share this spread idea with you – maybe you’ll find it useful too?

🇬🇧 #InsideOut emotions for mood tracking. 🇭🇺 #Agymanók hangulatok.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

(The text is in Hungarian – for the content let’s check these two charts, I just translated and copied them in my bullet journal for later reference.)

Hálás hétfő #236

🇭🇺 Amiért hálás vagyok:

♥ az év első epreiért – még elég kockázatos üzlet, de megérte 🙂 ♥ a nőnapi meglepetésekért és a nőnapi olvasmányokért ♥ a #BadassWomenChallenge-ért ♥ Dióért, aki mindig jó társaság ♥ Petiért, aki mindig segít és mindig dráma-mentes ♥ az új kis naplómért ♥ újra elővenni a Big Magicet (és telespammelni mindenki feedjét az idézetekkel :)) ♥ azért, hogy a tavasz adott már egy-két sneak-peeket abból, amire készül (még ha ma például pont mínusz fokokban indultam is el itthonról…) ♥ Boho Berry nyomtathatóiért – a “hálás vagyok” oldal hamarosan a bullet journalomban figyel majd ♥

Ti miért vagytok hálásak?

🇬🇧 I am grateful for:

♥ the first strawberries of the year – they are risky, but worth the risk 🙂 ♥ both the sweets and the thoughtful reads on women’s day ♥ for the #BadassWomenChallenge ♥ for my little dog, Dió, who is always a great company ♥ for my husband, Peti, who always offers drama-free support and solutions ♥ my new little journal ♥ re-browsing Elizabeth Gilbert’s Big Magic and continue collecting quotes on moly.hu (the Hungarian Goodreads) ♥ little sneak-peeks of spring (even tho the temperature was below zero today when I left the house…) ♥ Boho Berry’s printables – I was not content with my monthly memories page in my collections bullet journal, so her gratitude page will replace it ♥

What are you grateful for?

Hálás hétfő #235

🇭🇺 Amiért hálás vagyok:

♥ újra blog, újra hálás hétfő ♥ Dióért ♥ … és hogy holnap megszabadulunk attól a borzalmas bundától 🙂 ♥ a reményteli hírekért ♥ azért, hogy Petivel csapat vagyunk ♥ a napsütésért, a meleg napokért ♥ hogy nem kell dideregni a buszmegállóban ♥ az olvasmányokért ♥

Ti miért vagytok hálásak?

🇬🇧 I am grateful for:

♥ blogging again, writing gratitude list again ♥ my little dog, Dió ♥ … and that tomorrow we will finally get rid of his horrible fur 😛 ♥ hopeful news after the bad ones ♥ being a team with my husband ♥ the warm and sunshiny days ♥ … and that I don’t have to be cold while waiting for the bus ♥ reading ♥

What are you grateful for?

Bullet journal mostanság #1 – Bullet journal lately #1

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

🇭🇺 Aki követ instagramon, az tudja, hogy még a hiatusom alatt is lelkesen nyüzsögtem bullet journal témában. A képaláírásaim néha már-már önálló bejegyzés hosszba nyúlnak. Hogy ne vesszen kárba ez a beszédesség, gondoltam, időnként készítek itt egy válogatást a bullet journalos friss képeimből, az instagramomat pedig igyekszem egy kis plusz energiával ismét kétnyelvűvé tenni, hogy ott se legyek igazságtalan a magyar közösséggel szemben sem.

Böngésszétek szeretettel a frisseket!

[ENGLISH VERSION]

🇬🇧 Even during my hiatus, I shared long posts about my bullet journal on Instagram. To do not waste this potential, I thought of sharing a collection of my bujo themed posts here time after time. Also trying to synchronize the language patterns – while my blog was Hungarian only, my Instagram turned to be English only… From now on, I try to share in both languages on both platform.

So let’s browse my bujo posts from lately!

Batch-completing some #PlanWithMeChallenge prompts: writing, my daily ritual, appreciation. 🇬🇧 One year ago, freshly fired, stunned, in hunt for a part-time administration job, in fear of my upcoming final exam in college, fighting with doubt and depressing feelings, I dreamed about this exact life I'm having right now. Guess who doesn't appreciate this enough? 👉😂👈 Last night I made a braindump, trying to think with the mind of my one-year-ago self, just see things with a fresh eye instead of complaining, and sketch an "ideal day" schedule, at least for a start. 🇭🇺 Egy éve ilyenkor, friss munkanélküliként, letörten, egy részmunkaidős adminisztrátori munka után kutatva, stresszben a közelgő államvizsgától, pontosan olyan életről álmodoztam, mint amiben ma élek. Na és ki az, aki nem értékeli mindezt eléggé? 👉😂👈 Úgyhogy tegnap este kiöntöttem a fejemben kavargó gondolatokat a naplóm lapjaira, megpróbáltam friss szemmel, egészen pontosan az egy évvel ezelőtti Timi szemeivel nézni a dolgokat, és nyűglődés helyett felskiccelni egy "ideális napot", amihez végre-végre-végre tényleg minden adott.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

#PlanWithMeChallenge : useful & unique. 🇬🇧 Still enjoying the #tetristracker on my #weeklyspread, totally stolen from @yukikosakamura. I have to admit, I loved my weekly spreads, they were so simple and practical, but turned a bit boring for me… I'm so happy to shake it up with something still simple and practical, but cool looking, and keeping my weekly #timelog at hand. 🇭🇺 Szerettem az egyszerű és praktikus heti oldalaimat, de egy idő után… hát eluntam őket, mit lehet mit mondani. Kapóra jött viszont, hogy @yukikosakamura tetris tracker ötletét ezer éve el akartam lopni, a pomodoro figyelőmet pedig kombinálni a ledolgozott óráimmal, és amúgy is zavart, hogy havi nézetben nincs eléggé szem előtt. Úgyhogy a dolgok összeálltak, a heti tervező maradt többé-kevésbé a megszokott formájában, de feldobva egy praktikus és mégis mókás kiegészítővel.

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

#PlanWithMeChallenge : colors. 🇬🇧 My everyday bujo is pretty plain. Even my secondary color is grey. 😂 But I'm happy to add an extra touch of color and memories by sticking in pictures. (@thejournalfactory, here you go! Here are some of the pictures in their places.) They are extra tiny anyway, half of the with of an A6 page. 😜 🇭🇺 Színek terén nem vagyok egy színes egyéniség (ha. ha. ha.), még kiegészítő színként is a szürkét használom. 😜 De @thejournalfactory adott egy jó ötletet, és azóta képekkel színesítem az oldalaimat (lőjön már le valaki a szóvicceimmel…). A6-os oldalon extra picikék, alig nagyobbak egy igazolványképnél, de így is jól megörökítik a mindennapokat. 😉

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

#PlanWithMeChallenge : worth trying / experimenting. 🇬🇧 New book, new style! Future log never was my strong suit – I never was in desperate need for a good future log tho. I don't have much to manage. My mixed future log / monthly log / calendex was practical, but I don't like that I don't see text entries on my monthly view. Space saving is still a crucial point for me tho, since I bujo in a pocket-sized notebook, so I still don't want to use future log, monthly log, weekly log and daily log too. My plan is for the new book is to do one-spread monthly logs with text entries, instead of the calendex style, and for my few future events beyond the month, I'll simply use post-it notes in the back of my journal. Let's see how it works! 🇭🇺 Új napló, új stílus. A jövőtervezőmmel mindig gondban vagyok – bár az is igaz, hogy nem vagyok rászorítva, hogy egy olajozottan működő gépezet legyen, nincs olyan sok jövőbeli eseményem, aminek helyet kell szorítani. Amit eddig használtam, a kombinált jövőtervező, havi tervező és calendex, praktikus volt, de mégis zavart, hogy nem tudok szöveges bejegyzéseket írni a havi tervezőbe. Külön havi- és jövőtervezőt használni viszont továbbra sem akartam, mert különösen a heti tervezővel együtt, redundánsnak tartok ennyi tervezőt megrajzolni, pláne ilyen keves tervezni valóra… Úgyhogy a terv most ez: visszatérek az eredeti bujo koncepció havi tervezőjéhez, "jövőtervezőként" pedig egyszerű post-it cetliket fogok használni a napló hátuljában. Meglátjuk, hogy válik be. 😉 PS: van igény a kétnyelvű bejegyzésekre? #BulletJournalMonthlyLog

A post shared by Timi (@timi_kincsesfuzet) on

Ajánló: Vous interjú a bullet journalról | Hiatus ends & Bullet Journal interview

[SCROLL DOWNS FOR ENGLISH VERSION]

Egyre többször dugja ki a fejét a felhők mögül a nap, a köhögésem is kikopott, láblógázásból is jutott bőven – azt hiszem, ideje visszatérnem a munkához! 😉

Addig is, amíg nem hozom az első cikket a Nagy Influenza Hiatus után, olvassátok el ezt az interjút, amit Eszter készített velem a Vous.hu-ra a bullet journal kapcsán.

img_2493

I’m happy to report that the flu is gone, the first sunshiny days of spring arrived (may they stay!), so I officially come back after my hiatus.

Until the first post-hiatus article arrives, let’s check this interview with me (in Hungarian only) on Vous.hu about bullet journaling.

Hiatus

[SCROLL DOWN FOR ENGLISH VERSION]

Ahogy észrevettétek, az elmúlt majd’ két hétben egy kis kényszerű távolléten voltam, alaposan földhöz vágott egy jó kis influenza… (Remélem, senkit nem fertőztem meg a workshopon 🙂 – aznap még épségben hazaértem, másnap már lázasan támolyogtam haza a munkahelyemről…)

Ha már így alakult, egy kicsit meghosszabbítom a hiatust, szánok egy kis időt a testi-lelki-(rutinbeli-alkotói) feltöltődésre. A blog így bizonytalan ideig még zárva marad, de ígérem, újult erővel visszatérek! 🙂 Addig sem tűnök el a föld színéről, kövessetek instagramon!

img_2430

[ENGLISH VERSION]

Hey guys, as you maybe noticed, I’ve been on a non-planned hiatus in the last two weeks or so – I had a more or less serious flu and was useless most of the time.

But I decided to make this hiatus officially a bit longer and give myself time to recharge my batteries – in body, mind, routines, creativity and all. So my blog stays closed for a while, until I’ll be back with renewed energies! Take care, and until then, you can follow me on instagram!