Almafa és Linktree – ugyanitt: művész mecénást keres

Nemrég a szomszédunk almafájának egy ága hatalmas reccsenéssel leszakadt.

Ami a fákat illeti, sokat elmélkedtem az elmúlt hónapokban a fákat nézve – a nagy diófát az udvarunkon, anyósom gyümölcsfáit és díszfáit, a borostyánnal befutott fákat az Fertő parton a busz ablakából, a csenevész nyárfákat a láperdőben hazafelé sétálva.

Ami ezt az almafát illeti… Néha akkor sem hoznak gyümölcsöt, ha mindent megteszünk, beleadjuk a legjobb munkánkat. Néha igen. Néha akkor is leroskadnak az ágaik a gyümölcsök alatt, ha nem is törődtünk velük.

Néha egy ág csak elszárad. Néha lesodorja egy nagy vihar, néha még ottmarad emlékeztetőként, hogy nem minden hajtás sikeres. Néha azért szakad le egy ág, mert ennyi termést egyszerűen nem lehet elbírni.

Az elmúlt évben nagyon ágas-bogasra nőttem. Hát létrehoztam egy fát a Linktree-n. Minden bizonnyal növekedni fog majd. Lesznek ágak, amik egy ideig nem hoznak gyümölcsöt, okyan ágak is, amik elszáradnak, lesznek új hajtások.

De ez a jövő – most így néz ki a linkfám:

https://linktr.ee/timi_kincsesfuzet

DAD9F6A1-25C0-461A-8ABA-9E867E9EA0FD

És aki szemfüles, láthatja, hogy szerepel a listán egy “Become my patron!” (“Légy a mecénásom!”) gomb is a listán. Bizony!

Megadom magamnak a lehetőséget, hogy tovább növekedjek – ha van kedvetek, segítsetek ebben!

https://www.patreon.com/user?u=13080410

432CBC76-89A5-4FCE-A7FE-355849A8FDCD

 

Reklámok

Hálás hétfő #241

Ömmm, hát egy kicsit elmaradtam a hálás hétfőkkel. /o\

Viszont nem voltam rest Molyon, és a naplóírós kihívás mellé bedobtam magam egy nyári hálalistás kihívásba is.

Így onnan átemelve elhozok nektek 100 dolgot, amiért hálás voltam ezen a nyáron! ❤️

Snapseed

1. Újralátni az amszterdami barátnőmet
2. Hajókázás az amszterdami csatornákon
3. Múzeumban barangolni és gyerekkorom szörnyű kötelező múzeumozásai után végre élvezni a képtár nézegetést
4. Hálával teljesen pityeregni a barátnőm vállán a Van Gogh Múzeumban, mert Vincent egy régi levele a szívembe talált: szorongással élni hatalmas kihívás, de gyógyírt jelenthet egy igaz barát társasága
5. Életemben először repülni (és élvezni!)
6. Látni a felhőket az égből
7. Szembesülni vele, hogy egy évvel ezelőtt még csak álmodtam egy olyan baráti társaságról, ami most megvan az életemben
8. István a királyra nosztalgiázni
9. A lélek botanikáját olvasva mozaikozni össze Elizabeth Gilbert alkotói filozófiáját és történetét
10. Találtam egy szív alakú kavicsot
11. Oldalhajtásokat hozott a gyilkos kaktuszom (anyuci szeme fénye)
12. Unikornis tortát láttam az Anya Kicsi Kincse cukrászdában
13. A Produktív Unikornisok csapat, akik a kocsmakvíz szezonon kívül is produktívak és unikornisok
14. Nagy ölelés Annától
15. Egy “te is hiányzol nekünk” Petrától
16. Egy “ez cuki” Noémitől
17. Esti békakoncert és ahogy Peti arca szeretettel felragyog – “hallod a békáinkat, kicsim?”
18. Régi fotókat nézegetni Petiről és Dióról
19. Camp Nano kick-offolni chaten
20. Utó-szülinapozás az unikornisokkal
21. Squishy toys! Kaptam egy halom stresszűző simiállatkát!
22. + megosztani az örömöt. :)
23. Szupergyorsan kaptam időpontot tetoválásra (és így nem kellett sokáig izgulnom ‘:D)
24. Megcsináltattam életem első tetoválását!
25. Petrával kacsákat néztünk
26. Gyümölcsöző találkozók a pszichológusommal
27. Sok-sok virágot hozott a bordó mályvám, amit tavaly ültettünk a sógorommal
28. Előadásra készülni
29. Tanúként fontoskodni
30. Ditta bizalma
31. Dióval az ablakban kucorogva nézni, ahogy tejködként kavarog a vihar
32. A jól megérdemelt látvány, hogy szupercsinos rend lett a kisszobámban
33. Foci VB-n szurkolni a lánybúcsús csapattal
34. Dió békésen hagyta magát kifésülni
35. Kelta ünnep Noémivel, Didemmel és Lóránddal
36. Karddal harcos jóga pózolás Didemmel
37. Erdei séta Noémivel
38. Újra kvízeztünk
39. Átaludt vasárnap délelőtt
40. Elaludni Petin keresztbe (és arra ébredni, hogy babusgatva próbál áttenni a térfelemre :D)
41. Fülkarikák
42. Könyvek, könyvek, könyveket vettem (használtan molyoztam :))
43. Peti illatával, testmelegével, közelségével feltöltődni
44. Ingyen cuccok!
45. Egy nehéz nap végén hatalmas ölelés Annától, …
46. … pacsi Petrától, …
47. … és hogy Petra egy jó darabon elsétált velem, hogy hallgassa a nyümmögésemet.
48. Új hajszín – véletlen bár, és elsőre elég vadnak tűnt, de végül is tetszik. :D
49. Ajándék hajcsatok! :)
50. Újralátni Dittát, szokásos nagy ölelés a Keleti peronján
51. Frei kávééééé
52. Ditta szerint olyan a hajam, mintha egy zöld kismadár fészket rakott volna bele :D
53. Kontyban hordani a hajam
54. Kuckózás, sutyorgás és készülődés Dittával
55. Dittáék otthona, a tündérlak
56. Új embereket ismerni meg
57. Gunnar családja – annyira cukorborsók <3
58. Holdfogyatkozás – ugyan semmit nem láttam belőle a felhőktől, de már a tudat is, hogy épp egy once in a lifetime eseményt nem látok XD
59. Behajtogatni egy csomó esküvői brosúrát és ültetőkártyát, és ezzel letörleszteni Ditta felé a tartozásomat, amit a saját esküvőm előtt halmoztam fel azzal, hogy mennyi tortacsipkét kellett felragasztania a DIY dekorációimra :D
60. Ditta anyukájával mesterkedni-boszorkánykodni, és egy aprócska csomagba belerakni minden szeretetünket a lány iránt
61. Tartalmas beszélgetések
62. FÉRJHEZ ADTAM DITTÁT!!!
63. Egy gyönyörű beszéd a szeretetről (templomi esküvő)
64. Egy új ötlet
65. A hatalmas szeretet-cunami, amit kaptam, miután egy kicsit felb*sztam magam és aztán összeomlottam az esküvői program alakulása miatt (ismét: Gunnar családja egy cukorborsó kis csapat)
66. Nadine ötletéért, hogy dobjuk medencébe a menyasszonyt
67. Medencében ugrálni hajnalig Dittával, Gunnarral, Nadine-nal, Jucussal, Haralddal, Rudolffal (és két random csávóval, akiket nem jegyeztem meg :D)
68. Nem aludni és megnézni a napkeltét a Rosinante fölött
69. Jonathan cukisága
70. „La pozitiva kaj vera afero de la tago.” – Gunnar az esküvő óta minden nap valami bíztató pozitív üzit küld nekem, amiben az érdemeimet méltatja. :)
71. Sutyiban és sebtiben olvasni, majd alig feltűnően kölcsönkönyvet kunyerálni.
72. Elköltöztettük Petrát
73. Kaptam ajándék napozós bikinit
74. Tiszta, csillagos égbolt
75. Láttam hullócsillagot
76. Láttam a Tejutat
77. Megmutattam Petinek a Marsot (“Hű de vörös!”)
78. Dió, ahogy cukin kommunikatív anélkül, hogy egy hangot is kiadna
79. Esti oldalak
80. Ötletkártyák
81. Kirándulááás Petivel
82. Átsétálni egy párakapu alatt, mmmm!
83. Az ajándék napozós bikinimben tenni-venni (gazolás, paradicsomszedés, teregetés, ilyen nőcis dolgok :))
84. Rájöttem, hogy két fülbevalót is be tudok tenni egyszerre, így együtt tudom hordani a gyöngyös-lógós és a bedugós-láncos-fülkarikás füliket. És nagyon menőnek érzem magam tőlük.
85. Egy arconcsapósan őszinte beszélgetés Lucával. Ekkora bizalmat kapni kincs!
86. A cica, aki esténként átkísér az erdőn
87. Salem, Luca cicája, aki essssssszméletlen játékos, egek, az a cica!!!
88. Soproni meggyes radler, mmm. A szegény ember (és az alkoholmentesen élők) Morte Subite-ja. :D
89. Egy hatalmas sztori Nojától. Ezek az egybeesések! :D
90. Házassági évforduló! <3 Öt éve feszítek Kocsisnéként, 13 és fél éve együtt.
91. Esküvői fotókat böngészni
92. Tanulni és újradefiniálni a szeretetet, a hűséget és a hasonló fontos dolgokat
93. Új mélységeit találtam a szorongásomnak – egy újabb eltemetett kamra, ahová most már besüthet a nap
94. Jógázni a napkeltében a teraszon
95. Örököltünk egy ütött-kopott régi polcot, így elkezdhetjük rendbetenni a kamránkat
96. CUT videók – vicces és emberi
97. Mandalákat rajzolni – elkezdtem felzárkóztatni a naplómat, amit… khm… április óta nem frissítettem
98. Chatelni Dittával
99. Productive Unicorns Pléhliszt – a közös lejátszási listánk Spotify-on
100. A 100 dolog, ami boldoggá tett nyáron kihívás ^^

Mit csináltam az elmúlt évben?

A pénteki sörözésünk alkalmával az egyik gyakornokunk nekem szegezte a nagy kérdést: “Ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol akkor, amikor csak négy órában dolgozol?”

Az agyam lázasan járni kezdett. Megpróbált bizonyítékokat keríteni arra, hogy VALAMIVEL azért szoktam foglalkozni az évnek abban a 6-8 hónapjában, amikor nem dolgozom teljes munkaidőben. Mivel elég kevés produktumot tudtam felköhögni, végül csak kinyögtem, hogy “őszintén – leginkább lógok”.

Ami nem igaz.

És még ha a sarokba szorított egóm, ami csak akkor érzi magát validálva, ha egy sor készterméket fel tud mutatni, nem is tudott egyenes választ adni, utólag kicsit leültem elmélkedni a kérdés fölött. És mivel amúgy is írni akartam ide is arról, hogy pontosan milyen dolgokkal is töltöttem az elmúlt évet – mert hogy blogolással nem, az elég nyilvánvaló :) -, ezért ide is elhoztam az elmélkedésem eredményét.

EASE & OPEN

Ahogy tudjátok, már második éve, hogy Susannah Conway évvégi sorozata segítségével év szavát választok. Ez tavaly az EASE (könnyedség) volt, az idei szavam pedig az OPEN (nyíltság, nyitottság, nyitni).

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge : planning burnout 🇬🇧 Honestly? This whole year was a big planning burnout for me. 😂 Last year around this time I chose my word for the year: EASE. I thought it will be a reward year when I finally can go forward for my dreams and goals with ease. Lol, silly me! 🙈 I found myself in mud instead and I was forced to realize that if it’s not my surroundings that keep me from living at ease, than the burden is in me. I spent the whole year looking inwards and looking back, hence I spent very little time to look forward, to plan. I don’t have my word for 2018 yet and not sure how far am I from processing this muddy stuff in there, but I hope eventually I can start looking forward again. 🇭🇺 Őszintén? Ez az egész év egy nagy burnout volt, ami a tervezést illeti. 😅 Nagyjából egy éve ilyenkor kiválasztottam az év témáját (vagy az választott engem), a könnyedséget. Úgy gondoltam, ez majd egy fincsi kis jutalom-év lesz, amikor végre úgy tudom szervezni az életem, hogy könnyedén indulhassak el a céljaim és az álmaim felé. Hahhhah, én kis naiv! 😂 Mert mi van akkor, ha az ember rájön, hogy minden külső feltétel adott, de valami még mindig visszatartja? Akkor az a valami bizony belül van. Az évemet ezért befelé figyeléssel és visszafelé kémleléssel töltöttem. Nem tudom, mennyire vagyok messze a céltól, de azért remélem, hogy idővel eljön az a pont is, amikor újra el tudok kezdeni előrenézni és terveket szőni. Úgy legyen! 🙏

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

A tavalyi évem elég cinikusan sült el (hasznosan, de cinikusan – senki nem mondhatja, hogy az életnek nincs humora). Ugyanis úgy vágtam neki az évnek, hogy VÉGRE, több év előkészület után végre megteremtettem magamnak (Peti támogatásával) azt az életvitelt, amiben végre nem kell az állandó hajszoltság, kimerültség, sarokba szorítottság, elveszettség érzésével élnem! Amikor minden időm és lehetőségem megvan rá, hogy könnyeden éljek! – És mit találtam abban a sok szabadidőmben? Még több hajszoltságot, kimerültséget, reményvesztettséget, kétségbeesést. Más szóval: depressziót és szorongást.

Jó, hát, szó mi szó, jobb volt erre rádöbbenni, mint még évekig vagy évtizedekig a munkára vagy bármi másra fogni. Attól még persze nem volt könnyű – még mindig nem könnyű – szembenézni velük. De a felismerés, még ha eleinte még több félelemhez és fájdalomhoz vezetett is, egy nagyon fontos és szükséges úton indított el.

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge : my word 🇬🇧 Last year I thought it would be a fun experiment to choose a word for the year 2017 with @susannahconway’s method. Then my word (EASE) brought me on so many unexpected adventures (in rollercoaster-kind-of unexpected ways, but still, very much on point 😂), that after last year’s “well, why not?”, this year I was “oh hell yes, I NEED one!”. So I went through the process again (check her page, susannahconway.com/word if you are interested in the details) and it seems the word of 2018 for me will be OPEN. I hope it will be a kinder year to me, but whatever it brings, I will try to stay open for it (ha-ha 😅). 🙌 🇭🇺 Előző év végén választottam először év szavát (EASE), akkor még csak ilyen “hm, ez mókás, miért ne?” módon. Aztán ez az ártalmatlan könnyed kis szó egy olyan hullámvasútra ültetett fel, amit nem nagyon vártam és nem nagyon kértem 😂, de kétségtelenül nagy szükségem volt rá. És mindent összevéve, a legváratlanabb és legironikusabb módokon bár, de annyira telitalálat volt, hogy egy év elteltével már úgy futottam neki újra, hogy “ez nekem KELL!”. Úgyhogy már tűkön ülve vártam @susannahconway év végi hírleveleit (akit érdekel a dolog, a susannahconway.com/word oldalon tud feliratkozni), és miután menetrendszerűen a karácsonyfa alatt elfogott a töprengő hangulat, kiválasztottam a 2018-as év szavát is: OPEN. Azért annyit remélek, hogy ez a szó már kevésbé gyomorszájon vágó módokon fog meglepni és kedvesebb lesz hozzám, de akárhogy is, nyitott szívvel várom. (Ha-ha, értitek, NYITOTT szívvel. 😅)

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Az idei év aztán már reményteljesebben kezdődött. Az idei évem szava az OPEN. Nem csak azért esett erre a szóra a választásom, mert 2018-ban egy nemzetközi esküvőn való tanúskodás, és a vele járó nemzetközi esküvő- és lánybúcsú szervezési feladatok álltak előttem, amik sok-sok-SOK nyitottságot igényeltek. Hanem kreatív, szociális, spirituális, és minden szempontból szerettem volna nyitottabb lenni. A produktumokra való fókuszálás helyett (nem említettem épp valami ilyesmit?…) a nyitott csatornaként üzemelést, az új emberekre, helyzetekre és élményekre való nyitottságot, és a spirituális tapasztalatok felé nyitást is szerettem volna megélni.

Susannah Conway szerint azért jó konkrét fogadalom helyett egy szót választani az évre, mert egy szó, bár megadja az irányt, de váratlan módokon tud meglepni. És gyerekek, ez az év meglepett!

21CBE0F1-0568-4EBC-850A-3DA681A6E14D

Mit csináltam az elmúlt egy évben?

Bár a Kincsesfüzeten nem voltam épp aktív, de alternatív platformokra bőven írtam (Moly, Amino)
Pszichológushoz jártam terápiára (ez egy azóta is tartó kaland)
Dolgoztam a depressziómon és a szorongásomon, ennek (oké, és legyünk korrektek: a gyógyszeres terápiának) köszönhetően sokkal naposabban látom az életem
Elkezdtem egy spirituális utazást (vagy az eddigi spirituális tapogatózásom egy új fejezetét, érzésem szerint kicsit több világossággal)
Újpogányként címkéztem fel magam, kutatásokat és kísérletezéseket folytattam, spirituális gyakorlatokat vezettem be az életemben, amik a terápiákkal kézenfogva nagyon sok könnyebbséget hoztak az életembe
Lomtalanítottam a kisszobámat és berendeztem kreatív kuckónak
Megengedtem magamnak, hogy játsszak: kirakóztam és kavicsokat gyűjtöttem
Bezöldítettem a lakást, szobanövényeket gondoztam
Olvastam, jegyzeteltem, tanultam, új és új módokkal kísérleteztem, hogy rendszerezzem a tudásomat
Esti oldalakat vezettem, azaz bevezettem (hónapokon át tartottam, és azóta is igyekszem több-kevesebb rendszerességgel tartani) a mindennapos jegyzetelés szokását, ami egy nagyon hatékony elme-lomtalanító gyakorlat
Új instagram fiókot indítottam, eredetileg csak a naplós képeknek, de azóta sok más is megtalálta ott az otthonát
Barátokat szereztem, részt vettem egy új kis tribe kialakításában és a csapattudatunk megerősítésében – és persze egy csomót mulattam
Sok ember előtt nyíltam meg és sokan nyíltak meg előttem
Kétszer is elutaztam Amszterdamba
Új dolgokat próbáltam ki, mint a véradás, a festés, a falmászás vagy a kocsmakvíz
Támogatni tudtam számomra fontos embereket viharos helyzetekben úgy, hogy nem vesztettem el a saját horgonyomat
Dittával és a sógornőivel segítettünk megszervezni és lebonyolítani egy nemzetközi esküvőt, és előtte megszerveztünk egy nemzetközi lánybúcsút Amszterdamban
Zöldre festtettem a hajam
Tetoválást csináltattam
Úgy általában egyre komfortosabbnak és kifejezőbbnek érzem magam a bőrömben

És biztos van még, ami nem került fel a listára. Szóval bőven volt mit tennem, még ha nincs is sok “kiállítási darab”, amit felmutathatok.

Kíváncsian éltem

Még elcsuklik a hangom és nehezen mondom ki: amikor épp nem a túlélésért taposok, akkor egyszerűen kíváncsian élek – ez a cél és ez elég.

Elizabeth Gilbert szavaira igyekszem emlékezni:

A szenvedély néha riasztóan távolinak tűnhet – messzi lángtorony, amely csupán a zsenik és a kiválasztott kevesek számára hozzáférhető. A kíváncsiság ennél szelídebb, barátságosabb, demokratikusabb entitás. A tétje mindig sokkal alacsonyabb, mint a szenvedélyé. (…)
A kíváncsiság valójában csupán egyetlen egyszerű kérdést tesz fel neked. Van bármi, ami érdekel?
Bármi?
Egy hangyányit is?
Függetlenül attól, hogy mennyire hétköznapi vagy apró dolog?
A válasznak nem kell lángra lobbantania az életedet, nem kell arra ösztökélnie, hogy felmondj a munkahelyeden, áttérj egy másik hitre vagy világgá menj, csak meg kell ragadnia a figyelmedet egy pillanatra. Ha ilyenkor meg tudsz állni egy pillanatra és be tudsz azonosítani valami aprócska kis érdeklődést valami iránt, akkor a kíváncsiság még arra kér, hogy fordítsd el a fejed egy centivel, és vizsgáld meg azt a dolgot kicsit közelebbről.
Tedd meg.
Ez egy jel. Lehet, hogy nem tűnik semmi különösnek, de egy jel. Kövesd ezt a jelet. Bízz benne. Fedezd fel, hová vezet a kíváncsiságod. (…)
Az is lehet, hogy nem vezet sehova.
Megeshet, hogy az egész életedet azzal töltöd, hogy a kíváncsiságodat követed, és a végén nem tudsz mit felmutatni – leszámítva egy dolgot: azt a kielégítő tudatot, hogy a kíváncsiság nemes emberi erényének szentelted az egész létezésedet.
És ez több mint elég ahhoz, hogy bárki is kijelenthesse, gazdag és csodás életet élt.

 

Kitartani – 6 éves a Kincsesfüzet!

 

Peti: – Nézd, hogyan mosolyogsz azon a selfie-n, drágám! És azon is! Mostanában minden képeden ragyogsz. Régebben azért látszott a selfie-jeiden, hogy nagyon meg kellett magad erőltetned egy mosolyért. Úgy örülök neked! Nagyon jó téged újra ilyennek látni.
Én: – Köszönöm, és… Szóval köszönöm, hogy kitartottál mellettem akkor is, amikor nehéz volt.
Peti: – Most viccelsz? Egyrészt ez a dolgom. Másrészt meg mikor tartson ki az ember, ha nem akkor, amikor nehéz? Amikor jól mennek a dolgok, ahhoz nem kell kitartás, akkor csak élvezni kell az életet. Kitartani egymás mellett akkor kell, amikor döcögősebb a helyzet.

Egyrészt hatalmas ölelés Petinek azért, amilyen, és hatalmas ölelés mindenkinek, aki az elmúlt egy-másfél-két évben mellettem volt, türelmes volt velem és segített átevickélni ezen az időszakon.

Másrészt pedig Elizabeth Gilbert jutott eszembe. A Big Magic című könyvében azt írta, hogy tinilány korában, amikor mások popsztárokba szerelmesek vagy épp nászéjszakáig tartó szüzességet fogadnak, ő a kreativitásával kötött örök jegyességet. Megfogadta a kreativitásának, hogy vele marad jóban-rosszban, hogy szeretni és támogatni fogja, hogy sosem várja majd el a kreativitásától, hogy az tartsa el őt, hanem mindig ő fogja eltartani azt, hogy sosem hagyja el és mindig kitart mellette.

View this post on Instagram

Dear Ones: I’ve been hiding away in my tiny writing room for most of this spring, working on my new novel. I love this room, which is just the right size for me — only a little bit bigger than my beloved old desk. (In fact, I built the room around the desk, so that it can never be removed. Kind of like Odysseus’s bed.) In the boxes are thousands of index cards, filled with research for my book — all about the theater world in New York City in the 1940s. Somewhere within those boxes, there is a story. My job is to find it and tell it. There on the right is my favorite lamp, which looks like a sail. (It reminds me to be free.) There, beneath the lamp, is the emblem from my first car — a 1966 Plymouth Fury II, that I bought for 600 dollars and drove all the way to Wyoming by myself when I was 23 years old. (It reminds me to be brave.) Also, there’s a plant. (It reminds me to be alive.) Also, there’s a robin’s egg. (It reminds me to be vulnerable.) The painting on the top is by an Indonesian artist named Bramasto. It came from Bali long, long ago. The painting on the bottom is by an American artist named Julia Marchand (@juliamarchand.art). I just got it this week. I feel like the lion and the woman have the same expression on their faces. They are thoughtful huntresses, both of them. Powerful female energy. Focus and silence and beauty. The spaces that we make for ourselves in which to be quiet and creative MATTER. They don’t have to be big rooms. It can be just a little corner, like this room. But the space should be clean, and everything in that space should remind you of who you are. There should be nothing in that space that doesn’t bring your senses to life. I will be staring at that wall, and at these boxes of notes, and at those paintings, until my work is done. There’s nowhere else I could be right now. I’m spending a lot of time by myself, and it’s necessary. But I’m not alone — my work is with me. I want to say this: Whatever your life brings to you, respond with creation. If you are celebrating, create. If you are grieving, create. Only create. Always create. Constant creative response. This is the engine of resilience. Onward, LG

A post shared by Elizabeth Gilbert (@elizabeth_gilbert_writer) on

Ma 6 éves a blogom, és azon gondolkodom, vajon én miért nem kötöttem efféle örök jegyességet a kreativitásommal?

Persze az, hogy nem kötöttem örök jegyességet a kreativitásommal és nem kötöttem örök jegyességet a blogommal, az megint két külön dolog. Hiszen épp nemrég osztottam meg az új tetoválásomat, a blogon pedig nem is tudom, volt-e róla szó, de akik követnek instagramon, feltétlen láthatták, hogy ősz óta zöld hajjal boldogítom a környezetemet meg magamat.

Múlt nyáron olvastam Julia Cameron: A művész útja c. könyvét (ami tanfolyami anyagként is megállja a helyét, hiszen bőven tartalmaz feladatokat) és lelkesen végeztem a házi feladatokat. Az egyik az volt, hogy egy húsz tételes listából válasszuk ki azt a három mantrát, amit leginkább a magunkénak érzünk, és ezeket vessük papírra legalább ötször minden nap. Az én mantráim ezek voltak:

Kreativitásom elvezet az igazsághoz és a szeretethez.

Kreativitásom gyógyító erő a magam és mások számára.

Kész vagyok hagyni, hogy Isten rajtam keresztül alkothasson.

A kreatív élet egyik alapelve pedig Julia Cameron szerint ez:

Ha megnyitjuk kreativitásunk csatornáját az alkotónak, számtalan apró, mégis erős változásra kell számítanunk.

Való igaz, hogy a kreativitásom nem várt, egyszerre apró és mégis erőteljes módokon lepett meg az elmúlt időszakban! Az ég áldja.

Mégis, valahogy hűtlennek és csapodárnak érzem magam, hogy – meghagyva bár az utat a váratlan élményeknek – az írás (ha nem is konkrétan a Kincsesfüzet blog) mellett nem tettem hűségesküt.

Minden esetre mókás, hogy az életre szóló szerelem mellett viszonylag hamar elköteleztem magam (sokak szerint túl hamar is, és azt jósolták, hiányozni fog az életemből az ifjúkori szerelmi kalandozás – immár 13 éve nem hiányzik a legkevésbé sem :)), az írásnak tett jóban-rosszban hűségesküm viszont (pedig az írással már akkor flörtöltem, amikor még írni sem tudtam) még várat magára.

Föld, Nap és csillagok

Szóval csináltattam egy tetoválást.

Nem tudom, ki követi A szolgálólány meséjét, ki sem. 

A fenti jelenetben azt láthatjuk, hogy Erin, akit elraboltak és egy átnevelő táborból szökött meg, majd a trauma hatására önkéntes némaságba burkolózott, évek után először szólal meg. Az első mondat, ami elhagyja a száját, egyben egy fricska is, ami a teokratikus állam bevett köszöntését (“Áldott legyen a méhed gyümölcse!”) figurázza ki: “Áldott legyen a müzli gyümölcse!” 

Moirából, aki maga is egy sok gyötrelmet megélt menekült, kitör a nevetés. “Mióta tartottad ezt magadban?” Erin csak megvonja a vállát: “Egy ideje.” 

Egy kicsit sajnálom, hogy ilyen hallgatag voltam-vagyok mostanában és nem osztottam meg itt mindazt, amin elmélkedtem. Talán majd összekapom magam és írok bővebben erről a tetoválás dologról meg mindenféléről, ami mögötte van.

Addig is, címszavakban, lentről felfelé:

  • Föld – Földanya, női energia, erő, stabilitás, biztonság, támogatás, belső bölcsesség
  • Nap – Napisten, férfi energia, ihlet, útmutatás, szellemi energia, motiváció
  • Univerzem – teremtő erő, felsőbb erő, változás, tanulás, utazás, teremtés, alkotás

Blessed be the froot loops!

Inspiráló nőket keresek!

Tegnap este sebtében gondolkodtam azon, hogy milyen képet osszak meg nőnap alkalmából az új bullet journalos instagram fiókomon. Aztán eszembe jutott, hogy fellapozzam a régi Badass Women Challenge oldalaimat.

View this post on Instagram

🇬🇧 “The first problem for all of us, men and women, is not to learn, but to unlearn.” #GloriaSteinem – I’m wondering why isn’t there such a collection of #badasswomen quotes in my current journal as in my previous journals. #InternationalWomensDay is one day, but we have to ponder every day what we can unlearn, what we can learn and what we can teach. Be brave today and every day, sisters! ❤️ 🇭🇺 Eddig mindegyik naplómban volt legalább néhány oldal, ami női idézetekkel volt tele. A mostaniban még nincs – de miért? Hiszen a nőiség kihívásai és diadalai nemcsak egy napunk az évben – ez az életünk. Legyünk büszkék és erősek, lányok, ma és minden nap! ❤️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Ha még emlékeztek, ez a kihívás arról szólt, hogy a kihívás gazdája minden hónapban megosztott egy listát olyan történelmi vagy kortárs nőkről, akik inspirációként állhatnak előttünk, és a nevüket, történetüket bármilyen formában (akár szépírás gyakorlatként, festményként, napló ihletként, vagy csak egy post-itre firkált idézetként) felhasználtuk és megemlékeztünk róluk.

Sajnos a kihívás már nem él – de miért is tartana vissza ez attól, hogy ahogy az eddigi naplóimban is szántam néhány oldalt az inspiráló nőktől gyűjtött idézeteknek, gondolatoknak, a mostani naplómban is nyissak ilyen oldalt?

Ezért a segítségeteket kérem: kérlek, írjátok meg kommentben olyan (hazai vagy külföldi, kortárs vagy egykor élt) nők neveit, akiknek az életét, munkáját, gondolatait inspirálónak tartjátok és úgy érzitek, épülésemre szolgálna (és persze bárkiére, aki erre jár :)), ha fellapoznám a wikipédia oldalukat vagy rákeresnék a gondolataikra.

Köszönöm előre is! ;)

Nőnapi morzsa

Emlékeztek, hogy egy héttel ezelőtt még orrig begombolkozva küzdöttünk a nagy hidegekkel? (Ma pedig már kabát nélkül jártam a várost.)

Ma reggel:

Én: *a vállamat nyújtom az ágyon ülve*
Peti: – Pfff! Egy percre leveszem rólad a szemem, és már hadonászol, mint egy ninja!
Én: – Nem hadonászok, jógázok.
Peti: – Na persze. Megismerek egy ninja-tréninget, engem nem versz át.
Én: – Na tessék, egy hétig felhajtva hordom a galléromat és már nem bízol bennem.
Peti: – Senki nem bízik a ninjákban.

Valamivel később:

Peti: – Basszus, el is felejtettem, hogy nőnap van! Boldog nőnapot, vagy mi.
Én: – Semmi gond, úgyis tudod, hogy nem nőnapi köszöntésekre vadászok. Azzal, hogy veszélyes ninjának neveztél, …
Peti: – Tudom, azzal már építettem a női megbecsülést.
Én: – Pontosan.

És hogy én is építsem a női megbecsülést, megosztok veletek néhány számomra kedves női instagramost és gondolataikat mára. Boldog és büszke nemzetközi nőnapot mindenkinek!

View this post on Instagram

Now more than ever #internationalwomensday

A post shared by Elizabeth Gilbert (@elizabeth_gilbert_writer) on

View this post on Instagram

#InternationalWomensDay

A post shared by Brené Brown (@brenebrown) on

Elképzelt élet gyakorlatok | Ideal day visualization

Mostanság két alkalommal is hasznomra váltak az “elképzelt élet gyakorlatok”, ezért arra gondoltam, megosztok erről pár gondolatot. (Van egy olyan kísérteties érzésem, hogy írtam már erről a blogra. Vagy mégsem?… Rendet kellene tennem a blogbejegyzéseim közt, igaz?…)

Mi az az elképzelt élet gyakorlat?

Röviden: képzeld el a tökéletes életed!

A legjobb, ha erre rászánsz legalább egy csendes tíz-tizenöt percet, és irányított kérdésekkel, vagy csak úgy szabadon, elmélkedsz azon, hogy milyen lenne számodra egy elképzelt, tökéletes élet. Hol élsz és kivel? Mivel foglalkozol? Mivel keresed a pénzed és mivel töltöd a szabadidődet? Hogyan telik egy napod? A lehető legapróbb részletekig próbáld megélni ezt a fantáziát. (Ha a vizualizáció nem jön be, próbálkozhatsz írásban is!)

Egy másik kérdés, amivel útjára indíthatsz egy hasonló ötletbörzét: mihez kezdenék, ha nyernék a lottón? (Mihez kezdenék, ha bármihez kezdhetnék?)

576E1412-5BAA-4486-A6B9-1CA33C03EF00

 

Az év szava

Az egyik eset, amikor mostanság szembejött velem az elképzelt élet gyakorlat, az Susannah Conway Find Your Word mini-kurzusa volt, amibe tavaly (mármint, hogy 2016 decemberében, 2017-re vonatkozóan) vágtam bele először, hogy év szavát válasszak, majd idén (már hogy… tavaly?… ilyenkor év végén / év elején meg vagyok áldva ezekkel a kifejezésekkel) ismét beneveztem rá.

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge : my word 🇬🇧 Last year I thought it would be a fun experiment to choose a word for the year 2017 with @susannahconway’s method. Then my word (EASE) brought me on so many unexpected adventures (in rollercoaster-kind-of unexpected ways, but still, very much on point 😂), that after last year’s “well, why not?”, this year I was “oh hell yes, I NEED one!”. So I went through the process again (check her page, susannahconway.com/word if you are interested in the details) and it seems the word of 2018 for me will be OPEN. I hope it will be a kinder year to me, but whatever it brings, I will try to stay open for it (ha-ha 😅). 🙌 🇭🇺 Előző év végén választottam először év szavát (EASE), akkor még csak ilyen “hm, ez mókás, miért ne?” módon. Aztán ez az ártalmatlan könnyed kis szó egy olyan hullámvasútra ültetett fel, amit nem nagyon vártam és nem nagyon kértem 😂, de kétségtelenül nagy szükségem volt rá. És mindent összevéve, a legváratlanabb és legironikusabb módokon bár, de annyira telitalálat volt, hogy egy év elteltével már úgy futottam neki újra, hogy “ez nekem KELL!”. Úgyhogy már tűkön ülve vártam @susannahconway év végi hírleveleit (akit érdekel a dolog, a susannahconway.com/word oldalon tud feliratkozni), és miután menetrendszerűen a karácsonyfa alatt elfogott a töprengő hangulat, kiválasztottam a 2018-as év szavát is: OPEN. Azért annyit remélek, hogy ez a szó már kevésbé gyomorszájon vágó módokon fog meglepni és kedvesebb lesz hozzám, de akárhogy is, nyitott szívvel várom. (Ha-ha, értitek, NYITOTT szívvel. 😅)

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Ez a párnapos kurzus is így kezdődik: képzelj el egy tökéletes életet! Majd ilyesmi kérdésekkel folytatódik: miből van szükségem többre? Miből van szükségem kevesebbre? Milyen lenne egy ideális napom 2018-ban? Milyen eseményre számíthatok mindenképp 2018-ban? Mi az, amit szeretnék, hogy megtörténjen? Az életem mely területét szeretném ápolni, és melyik kiált a támogatásért? Mit szeretnék fejleszteni magamban? Mifelé húz a szívem?

Ahogy aztán ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, ezek fölött elmélkedünk, egyes szavak elkezdenek kitűnni, ismétlődni, különösen csengeni, míg néhány további gyakorlat után egy (vagy akár több) szó (vagy egy mottó, jelmondat) kiemelkedik az ötletelésből. (Akit érdekel a teljes folyamat, kukkantson el Susannah oldalára és iratkozzon fel a hírlevél sorozatra!)

Újholdkor vetünk, teliholdkor aratunk

Még novemberben említettem, hogy szemet vetettem Ezzie Spencer holdciklus-alapú havi módszerére.

Egy nyugalmasabb, magam felé türelmesebb és gyöngédebb, mégis motiváló, folyamatos, nem nagy nekizúdulásokkal és bűntudatos visszaesésekkel teli ritmust keresek az életemben, és bár nem most találkoztam először az ötlettel, valahogy most szólított meg Dr. Ezzie Spencer Lunar Abundance módszere.
Ez a módszer azt javasolja, minden holdciklusra válasszunk egy törekvést, egy új irányt, az életünk egy területét, amin dolgozni szeretnénk, és a holdciklushoz igazodva, a tevékenység és a megpihenés ár-apályaira építve hozzunk változást az életünkbe.

Amit akkor nem fejtettem ki részletesen, hogy ez a módszer is felhasználja az elképzelt élet gyakorlatot. Méghozzá úgy, hogy minden újholdkor arra kér, hogy töprengj el, képzeld el, milyen lenne számodra az ideális élet. Majd vizsgáld meg: hol vannak távolságok az elképzelt életed és a mostani között? És ezek közül melyik az a terület, ami most a legjobban szólít? – Tégy egy elhatározást ennek a területnek a gondozására, hogy közelebb hozd azt, ami van, ahhoz, amire vágysz, és egy holdhónapon át hagyd, hogy ez az elhatározás vezessen.

(Ezzie gyorstalpaló hírlevelére itt iratkozhattok fel, és a könyve most előrendelhető. )

[ENGLISH VERSION]

Imagine your perfect day!

No, I’m serious. – I’ve met recently two methods that use the “ideal day visualization” so I thought I’d share it with you.

Ideal day visualization

It is what it sounds to be.

Set aside 10-15 minutes, sit comfortably with closed eyes, and let your imagination work. What would your ideal day look like? Where do you live? Who are you living with? What does your schedule looks like? What is your work? What do you do in your free time? What does your ideal life feels like? (Or in other words: what would I do with my life if I’d win the lottery?)

If visualization doesn’t work so well for you, you can also try to do a braindump about your ideal day and answer the same questions on paper. Don’t overthink it, just let your thoughts flow.

CC9E1872-8FF6-4B5F-9A76-A2F58D10BC6F

Word of the year

Susannah Conway’s Find Your Word series kicks off with the same visualization.

I took the course in 2016 (and chose a word for 2017) for the first time and it worked so well that I jumped in again. It’s not late yet: if you didn’t choose a word for 2018 but you’d like to, you can go on her page and give it a go.

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge : my word 🇬🇧 Last year I thought it would be a fun experiment to choose a word for the year 2017 with @susannahconway’s method. Then my word (EASE) brought me on so many unexpected adventures (in rollercoaster-kind-of unexpected ways, but still, very much on point 😂), that after last year’s “well, why not?”, this year I was “oh hell yes, I NEED one!”. So I went through the process again (check her page, susannahconway.com/word if you are interested in the details) and it seems the word of 2018 for me will be OPEN. I hope it will be a kinder year to me, but whatever it brings, I will try to stay open for it (ha-ha 😅). 🙌 🇭🇺 Előző év végén választottam először év szavát (EASE), akkor még csak ilyen “hm, ez mókás, miért ne?” módon. Aztán ez az ártalmatlan könnyed kis szó egy olyan hullámvasútra ültetett fel, amit nem nagyon vártam és nem nagyon kértem 😂, de kétségtelenül nagy szükségem volt rá. És mindent összevéve, a legváratlanabb és legironikusabb módokon bár, de annyira telitalálat volt, hogy egy év elteltével már úgy futottam neki újra, hogy “ez nekem KELL!”. Úgyhogy már tűkön ülve vártam @susannahconway év végi hírleveleit (akit érdekel a dolog, a susannahconway.com/word oldalon tud feliratkozni), és miután menetrendszerűen a karácsonyfa alatt elfogott a töprengő hangulat, kiválasztottam a 2018-as év szavát is: OPEN. Azért annyit remélek, hogy ez a szó már kevésbé gyomorszájon vágó módokon fog meglepni és kedvesebb lesz hozzám, de akárhogy is, nyitott szívvel várom. (Ha-ha, értitek, NYITOTT szívvel. 😅)

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

As I said it will start with questions like “what is your ideal day look like”, “what do you need more of”, “what do you need less of”, and as you dive deeper in the process, you’ll find yourself closer and closer to a word – a sentiment, a mission, a challenge, a suppoter, a companion – that will guide you through the year.

Work with the moon

The another instance I met with the ideal day visualization recently is Ezzie Spencer’s Lunar Abundance program.

As I mentioned in my earlier blogpost, I found Ezzie’s method when I was searching for a more gentle kind of motivation. Her method works with the cycle of the moon, working with one intention during a whole moon cycle. But how to choose your intention? Here comes the ideal day visualization.

Ezzie suggests to meditate about your ideal life, identify the gaps between your current experience and the one you are longing for, and set an intention for one of the gaps.

For more, check out her page! (And also, her book is on pre-order now.)

Hálás hétfő #240 | I am grateful for…

Snapseed

Amiért hálás vagyok

♥ az év első napján hálás hétfőt írni (remélem, ez azt jelenti, hogy egész évben hálás leszek és blogbejegyzéseket írok ;)) ♥ kiválasztottam az év szavát ♥ rájöttem, hogy a Forest alkalmazásban vannak beépített természethangok (ne kérdezzétek, nem tudom, mióta, én pár hete találtam :D) ♥ a remek olvasmányokért ♥ a hosszú hétvégéért ♥ az új naplós instagramomért ♥ az új füveskönyvemért ♥ a nyugis naplózásért ♥ a tanulásért ♥ a habos kávéért ♥ a karácsonyi fényekért ♥

Ti miért vagytok hálásak?

[🇬🇧 ENGLISH VERSION]

I am grateful for:

♥ writing a gratitude list on the first day of the year (I hope it will determine the year’s nature both in the field of gratitude and blogposts ;)) ♥ I chose a word for 2018 ♥ I discovered the “nature sounds” option in the Forest app :D  ♥ good books ♥ the 3 days long weekend ♥ my baby bujogram account on Instagram ♥ my freshly started commonplace book ♥ making fun yearly collections and fancy pages in my bullet journal ♥ learning new things ♥ yummy coffee ♥ Christmas lights ♥

What are you grateful for?

Az új az mindig jobb | New is always better

(Így jártam anyátokkal rajongók, esetleg? :))

Nem, az új nem mindig jobb. :) De néha frissítő tud lenni! Én pedig két új felülettel is frissítettem az alkotókedvemet az elmúlt időben.

Timi ☕️ Time

Láttátok az új instagram fiókomat?

@timi.tea.time néven nyitottam egy új fiókot csak a bullet journalos képeknek. Egyrészt, mert úgy éreztem, hogy két teljesen más szándékot próbálok benyomni egy instagram profilba (a személyes élményeimet és a naplóm iránti szeretetemet), és úgy éreztem, ezek visszafogják egymást. Másrészt pedig nagyon vonzottak azok az instagram accountok, amik egyben fotóprojektek is, ahol egy téma, egy hangulat összeköti a képeket – én is akartam egy ilyet!

A végső lökést Riccardo posztja adta meg, és belevágtam én is egy ilyen izgalmas fotóprojektbe.

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Írjunk naplót!

Ahogy írtam korábban, a télre elköteleztem magam egy molyos naplóíró kihívás mellett, amit rendületlenül írok is minden nap. A napi élményeim, az életünk morzsái, a gondolataim, dolgok, amik iránt érdeklődöm vagy amin töprengek, ilyesmik kerülnek a karcaimba.

A molyos karcaimat összegyűjtve itt találjátok.

08DBC1F7-BCB6-4C77-AE78-CED063BD96FE

Bullet journal teadélután

És ha már új/szokatlan platformok – mindig kihívás élő szóban is megmutatnom magam, de azt hiszem, a tegnapi bullet journal teadélután a Fióknál jól sikerült. Négyen tartottunk egy-egy rövid kis előadást (Bori, Marcsi, Cili és én), utána megnézhettük-megtapogathattuk a Fiók új termékeit, köztük a Leuchtturm1917 füzetek új színeit is. Sőt, a fresh green naplókból még haza is hozhattam egyet!

Remélem, aki arra járt tegnap, jól érezte magát velünk! :)

AD350055-4AE6-4E65-82B8-B8DAE20A60AC

[ 🇬🇧 ENGLISH VERSION ]

Any How I Met Your Mother fans here?

No, I don’t agree with Barney, new isn’t always better. But in some cases, something new can be really refreshing.

Like:

  • My new bujogram account on instagram
  • My new journaling corner on Moly.hu (the Hungarian Goodreads)
  • The opportunity to talk on a bullet journal gathering

I spent this past year mostly looking back and looking inwards, with a lot of inner work and a really few outer product to present. It was well needed (it is still well needed – I don’t want to act like if just because we are heading toward the end of the year on the calendar, I can instantly close this case too :P), but lately I feel like I can produce little bits of stuff again. It feels really good, and these new platforms, these new experiments help me to look for a fresh start.

Well, my journaling pieces are in Hungarian only (however, Google is your friend, you know), but my English speaking friends are very welcome to be the part of my new adventure on my new instagram account @timi.tea.time, where I can’t just create a distraction-free place for my bullet journal pictures (while I also create a bujo-distraction-free platform on my personal account again ‘:D), but I can also start to work towards to those amazing accounts that are also photo projects themselves. I’d really like to have one of those!

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Also, I got the inspiration and the final kick from the blogpost of Riccardo on The Boosted Journal blog, be sure to check him out too!