Ezt nézem, ezt olvasom

Év végén az egyik barátom megosztotta velem Barack Obama “év kedvencei” listáját. Ezen a listán a volt amerikai elnök a kedvenc olvasmányait, a kedvenc filmjeit és zenéit gyűjti össze – számára ez egy régóta tartó év végi hagyomány.

Múlt héten újra ráakadtam erre a listára (igazából Harari kedvenc olvasmányait kerestem, de Obama kedvenceit találtam helyettük), és eszembe jutott, hogy valóban, mennyivel tisztább képet ad az, ha nemcsak az olvasmányokat, de a filmeket, sorozatokat is számba vesszük, amikor egy év legemlékezetesebb “inputjairól” beszélünk!

Ennek szellemében regisztráltam Snitten. A Snitt.hu a Moly.hu könyves közösségi oldal filmes-sorozatos testvére. Egyelőre összegyűjtöttem a 2019-es film- és sorozat emlékeimet (amennyire Petivel rekonstruálni tudtuk az eseményeket), feljegyeztem néhány idézetet, és lehet, hogy valamilyen formában elkezdem gyűjteni a jelentősebb podcast, Youtube videó és TED élményeimet is (ez még formálódik).

Itt követhetitek az olvasmánylistámat:

BAFA714F-079B-4A2D-A8E2-8E94F5009D00

https://moly.hu/tagok/nagytimi85/olvasasok?year=2019

És itt a filmes és sorozatos listát:

9C5F1017-D6F7-46E9-8F91-925D92BF50CA

https://snitt.hu/tagok/nagytimi85/filmnezesek

Reklámok

Az én reggeli rutinom

Nemrég néztem egy LadyLike videót, ahol a youtuberek kipróbálták a saját édesanyjuk reggeli rutinját, és megosztották erről a tapasztalataikat.

Amennyire emlékszem, anyukám reggeli rutinja kávézásból, dohányzásból, olvasásból és a velünk való beszélgetésből állt, valamint munkába buszozásból — biztosan ennél részletesebben is fel tudnám idézni a dolgokat, és/vagy megkérdezni a húgomat, de őszintén szólva még mindig felzaklat, ha a felületesnél egy kicsit odaadóbban próbálom visszahozni anyu emlékét.

Úgyhogy csak annyit mondhatok biztosan, hogy különbözik a reggeli rutinunk, ezen túl pedig megosztom veletek az én (hétköznap) reggeli rutinomat, hátha érdekesnek találjátok. Elvégre minden, ami más, érdekes. :) (És szeretünk egymás reggeli müzlijében turkálni. :D)

(A LadyLike-os lányok a sminkmárkák és a dezodorozás időpontjának pontosságáig kérték be és reprodukálták anyukáik reggeli rutinját, amit kicsit bizarrnak de érdekesnek találtam. Úgyhogy dőljetek hátra és élvezzétek, mert én is a lehető legeslegpontosabban fogom felidézni egy átlagos hétköznap reggelemet. :))

Reggeli rutin:

6:00 — ébredés. Sosem teszem szundira az ébresztőt. Van, hogy Peti “kér még néhány percet”, de én mindig felkelek (legalább felülök és nyújtózok egyet) az első csörgésre. Illetve hát, andalgó zeneszóra, mert sosem állítok be agresszív ébresztőhangot. Peti pedig csak azokon a napokon állít ébresztőt egyáltalán, amikor nem együtt megyünk munkába, de a legtöbb munkanapon az én ébresztőmre kelünk.

6:00-6:10 — felkelés. Ébredés után leggyakrabban susmorgunk még picit az ágyban Petivel, megbeszéljük, ki hogy aludt, ki mit álmodott. Néha eljátszunk a gondolattal, hogy nem megyünk be dolgozni, vagy hogy ideje volna már kifejleszteni a teleport technológiát. Utána amíg Peti átpörgeti a friss sport- és tech híreket és felöltözik, első körben enyém a fürdőszoba. A biológiai szükségleteken túl ilyenkor megmosakszom, tiszta vízzel megmosom az arcom és fogat mosok.

6:10-6:20 — bóklászás. Míg Peti elfoglalja a fürdőt, én felkeltem Diót. Ilyenkor nem nagyon hallgat a hívó szóra és próbálja kispárnának álcázni magát, úgyhogy általában ölben vonszolom be a nappaliba, ölelgetéssel és puszikkal ébresztem. (Ezt utálja, úgyhogy rögtön visszatér belé az élet. :P) Beveszem a reggeli gyógyszerem, Petivel beszélgetünk, bohóckodunk Dióval. Peti tízórait készít magának, én néha főzök egy kávét vagy kakaót vagy semmit.

6:20-6:30 — készülődés. Amíg én öltözöm, addig Peti kiszellőztet a házban és megfuttatja Diót a kertben. Megiszom a kávémat/kakaómat, és ha nagyon derűs reggelem van, akkor ezt nem a kanapén ülve és magam elé meredve teszem, hanem közben teszek-veszek és rendezkedek kicsit a konyhában vagy a hálószobában.

6:30-6:40 — indulás. Kiválasztom az ékszereimet (fülbevaló, karkötők, óraszíj), felteszem az órámat és a jegygyűrűmet. Futok még egy kört a fürdőszobában, megfésülködök, feltűzöm a hajam, és van, hogy még arra is szakítok időt (miközben Peti türelmetlenül toporog a bejárati ajtóban), hogy nappali krémmel bekenjem és átmasszírozzam kicsit az arcom. Bedobálom az elöl maradt dolgaimat (telefon, fejhallgató, bevásárlótáska, esernyő) a hátizsákomba, elköszönünk Diótól és elhagyjuk a házat.

6:40-6:55 — séta a buszra. Petivel kisétálunk a buszmegállóba (kb. 10 perc), és várjuk a buszt, ami roppant megbízható módon valamikor 6:50 és 7:00 között érkezik. Ilyenkor kéz a kézben sétálunk (vagy futólépésben szedjük a lábunkat), beszélgetünk bármiről, ami a reggel folyamán eszünkbe jutott. Megosztjuk a napi vagy hosszú távú terveinket és aggodalmainkat, viccelődünk, pletykálunk, politizálunk vagy az élet nagy dolgairól elmélkedünk.

6:55-7:55 — buszút. A Fertőd-Sopron buszút menetrend szerint 45 perc lenne, de a reggeli forgalomban inkább 1 óra az átlag. A dezodoromat a táskámban hordom, szóval általában a felszállás után dezodorozok, és ha otthon siettemben csak bedobáltam a táskámba az ékszereket és a hajgumit, akkor van, hogy a buszon csinosítom ki magam. A buszút elején általában még beszélgetünk Petivel, de néhány megállón belül elfogy a türelmünk az utazóközönség felé, és inkább “elbúcsúzunk egymástól”, feltesszük a fejhallgatóinkat és mindenki a maga módján tölti ki az utazás idejét. Én egyre hatékonyabban limitálom a net-időmet, úgyhogy ilyenkor csak néhány posztot és sztorit nézek meg instagramon, utána pedig zenét hallgatok, olvasok, meditálok, és/vagy figyelem a tájat és elmélkedem. Peti néhány megállóval hamarabb száll le, ilyenkor összebújunk még kicsit, és váltunk még pár szót és puszit, mielőtt elválunk. Mielőtt én is leszállok a buszról, az utolsó egy-két megállónyi táv alatt nyújtani szoktam: átmozgatom kicsit a nyakamat, a vállamat, a gerincemet, a derekamat, és amennyire ültömben tudom, a csípőmet és a lábamat.

7:55-8:20 — séta munkába. Hetente egyszer vagy kétszer útbaejtem az Interspart is, hogy mindig el legyek látva a munkahelyemen reggelivel/tízóraival. (A munkahelyi készletem gyümölcsből, joghurtból és zabpehelyből áll.) Nagyjából ugyanazon az útvonalon gyaloglok minden nap, és igyekszem nem elveszni a gondolataimban (ez néha nehezebb, néha könnyebb — a reggeli séta alatt elég jól be tudom lőni, hogy állok aznap a szorongásommal). Szemlélődök, zenét hallgatok, és van, hogy mantrázok. (Zuhogó esőben, hófuvásban, tűző napon, +35 és -15 fokban egyaránt gyalog megyek munkába.)

8:20-8:35 — érkezés. Becsekkolok (a munkába érkezés belépőkártyás bejelentkezést és szúrópróba-szerű szondáztatást tartalmaz), felöltöm a láthatósági mellényemet (“Biztonság mindenekelőtt, biztonság mindig!” — Heineken Hungária ;)), a gyárterületen át hátrasétálok a logisztika irodába. Ilyenkor minden kolléga, akivel találkozom a gyárterületen, kap egy Reggeli Mosolyt Timitől. (A fél óra tempós séta és a reggeli mosolyok nagyon fontos részei annak, hogy megfelelő energiákkal érkezzek meg az íróasztalomhoz.) Az irodaépületbe érve lepakolom a cuccaimat, bekapcsolom a gépem, főzök egy teát, készítek valamit enni (felvágok egy almát, felpattintok egy banánt, vagy keverek egy zabpelyhes-joghurtos trutyit, amit majd falatonként, munka közben fogyasztok el), és nekifogok a munkának.

Nos, így néz ki egy átlagos reggelem. Nagyjából.

Remélem, találtatok benne valami hasznosat vagy legalábbis érdekeset. És arra is kíváncsi vagyok, hogy ha később visszanézek, akkor mennyi változást fogok találni — hiszen egy rutin sem állandó, legfeljebb egy időszakon belül… nagyjából. :)

Hat kontinens, hat könyv kihívás

Indítottam egy olvasós kihívást Molyon! A saját ízlésemhez szabva, de úgy látom, másokéhoz is, mert már majdnem százan jelentkeztek.

moly

Van kedvetek csatlakozni?

A kihívás: https://moly.hu/kihivasok/hat-kontinens-hat-konyv

És a TED beszéd, ami ihlette:

Ha csak színes olvasmányötleteket szeretnétek vadászni (vagy akár ajánlani!), a nagyszerű molyok már akcióba is léptek és elkezdték feltölteni a kihívás polcát.

BF388691-61E2-4C71-8B97-9AEE25BEBA7C

A polcot itt találjátok: https://moly.hu/polcok/hat-kontinens-kihivas

Jó böngészést! ;)

Ahogy a dolgok vannak 1. rész

Ati barátomtól kaptam kölcsön két Láma Ole könyvet: az Első lépés a gyémánt úton és az Ahogy a dolgok vannak címűt, miután a meditációról beszélgettünk. Az első könyv inkább egy útinapló Ole és Hannah Nydahl tibeti kalandjairól akkor, amikor még nem a buddhizmus beavatott nyugati képviselői voltak, csak egyszerű hátizsákos drogcsempész hippik, akik épp csak ismerkedtek a keleti kultúrával — a második viszont a buddhizmus tanításairól szól.

View this post on Instagram

🇬🇧 What is more fitting for Lent than learning about buddhism and visiting shaman rituals?! 😅 (I’m a pagan Christian, remember. 😅) Also the effect of week-long sleep and the spring sun seems working, I woke up at 5:30am and this day had a pretty productive start. 🇭🇺 Nagyböjtre: buddhista olvasmányok és táltosdobos élmények. 😅 (Ne feledjük: pogányként vagy pogány keresztényként azonosítom magam. 😅) Végre az átkómázott hét és a tavaszi napfény is kezdi meghozni a hatását: 5:30-kor ébredtem ma, és elég produktívan indult ez a nap! Töltöttem fel videót Patreonra (patreon.com/nagytimi85), és a Kincsesfüzetre is szeretnék írni még ma. Szombaaaaaaaaht! 📚☕️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Nagyon a szívemhez szólt az, ahogy Láma Ole leírta, hogy miért is van olyan jó helyen nyugati kezekben a buddhizmus, például mert:

  • a kritikus nyugati gondolkodás alapjain tisztán és gyakorlatiasan tud szárba szökkenni a buddhista gondolatvilág
  • a friss nyugati szemek el tudják választani a fölösleges szertartásosságot az alapoktól, és modern köntöst adni a buddhizmusnak
  • a fejlett országokban elmosódnak a határok a szerzetesek, jógik és világi gyakorlók között (hiszen, ahogy írja, a világi gyakorlók kénytelenek voltak a létfenntartás mögé soroni minden lelki fejlődést, a szerzetesek kénytelenek voltak cölibátussal és elvonulással óvni magukat attól, hogy a világi élet feleméssze a lelki életre szánt tartalékaikat, a jógik pedig csodabogárként kénytelenek voltak kitűnni a sorból, hogy így szerezzenek maguknak anyagi támogatást — egy jóléti társadalomban viszont nem kell efféle szélsőségekre ragadtatnunk magunkat), így nyugaton többen és mélyebben élhetnek jelentőségteljes életet anélkül, hogy elszakadnának a hétköznapoktól
  • nagyon sok lehetőségünk van rá, hogy ott lépjünk rá az előre mutató lelki ösvényre, ahol nekünk a legjobb — tanítókból és forrásokból nem szenvedünk hiányt, és sokkal egyszerűbb és hatékonyabb új fejlődni, hogy három nap zarándokút helyett egy könyvesboltnyira, sőt egy kattintásra van tőlünk a számunkra leginkább testhezálló tanítás
  • az, hogy szenvedéstől mentesen éljük az életünket, a jóléti társadalmakban sokunk számára nem életcél, hanem alapelvárás — így megadatik az a spirituális luxus, hogy az életcélunkat gyakran a “boldoguláson túli boldogságban” és mások életének támogatásában tudjuk meghatározni

Nagyon sok hasznos és értékes gondolatot találtam ebben a könyvben, és hogy ne csússzon ki a téma a kezeim közül, megpróbálom néhány egyszerű felsorolásba gyűjteni azokat az alapgondolatokat, amik szeretném, ha velem maradnának akkor is, amikor végre visszaszolgáltatom Atinak a könyvet. :) (Ez nem lesz nehéz, hiszen Láma Ole is felsorolásokban építette fel a könyvet — én csak kicsipegetem ezeket. :))

Kis út, nagy út, nagyon nagy út 

A buddhizmus három útja:

  • A kis út — a mindennapi szenvedéstől való megszabadulás útja
  • A nagy út — az együttérzés útja, ami túlmutat a saját szenvedésünkön
  • A gyémánt út — a buddhaként járt út

Ezek egymásra épülő dolgok, és a kulcs az, hogy mekkora távolságot tudunk vonni az élményeinktől. Talán azért is érzem azt, hogy telibe talált engem ez a könyv, mert pontosan ez az, amin a szorongással kapcsolatban évek óta tudatosan (és szakértő segítséggel) dolgozom, és amiben annyira kézzel foghatóak az eredményeim: minél inkább hagyom, hogy az élményeim, a rossz érzéseim, a negatív gondolati spiráljaim beszippantsanak, annál inkább maga alá temet az élet — de minél többet gyakorlom azt, hogy távolságot tartsak a saját gondolataimtól, minél jobban megy az, hogy tudatosítsam magamban, hogy a gondolataim és az érzéseim jönnek-mennek, de nem határoznak meg engem, minél gyakrabban tudok venni egy mély levegőt, hátrébb lépni és egy kis távolságból figyelni az életemet, annál jobban mennek a dolgaim.

Erről szól tehát a dolog:

  • Felismerjük, hogy a gondolataink és érzelmeink múlandóak, jönnek-mennek, és gyakoroljuk, hogy ne hagyjuk magunkat általuk rángatni ide-oda
  • Felismerjük, hogy más emberek is ugyanúgy a saját gondolataik és érzelmeik csapdájában lehetnek, mint mi, ezért elkezdünk türelmet és együttérzést gyakorolni az irányukba
  • Felismerjük, hogy mind egy összefüggő rendszer részei vagyunk, ahol minden tapasztalat egy ok-okozati lánc része (karma), ezért elkezdünk azon igyekezni, hogy jó ok-okozati láncokat indítsunk el vagy ilyenekbe csatlakozzunk be (avagy ne pofonért álljunk sorba, hanem inkább ölelésért)
  • És minél több jó élmény ér minket, annál szabadabban, bizakodóbban és örömtelibben tudunk élni

Mindegyik úthoz tartozik néhány “okos lista”. A kis út listái leginkább zavaró érzelmekről és kerülendő dolgokról szólnak, a nagy út tuti tippjei a szeretet formáiról, a gyémánt út pedig már a buddha-lét hogyanjával és mikéntjével foglalkozik.

Le a szenvedéssel!

Láma Ole szerint Buddha szerint minden szenvedést a nem tudás okoz: az, hogy mindannyian önálló kis univezrumoknak hisszük magunkat, és nem ismerjük fel azt, hogy valójában mind egy hatalmas univerzum vagy akár multiverzum szerves részei vagyunk, és az élményeink elválaszthatatlanok attól, ami körülöttünk történik és előttünk történt.

(A tisztán látás kedvéért: én magam például a reinkarnációban nem hiszek, azt viszont senki sem tagadhatja, hogy az életünket meghatározzák nemcsak a saját múltbéli cselekedeteink vagy döntéseink, de olyan emberek cselekedetei és döntései is, akik réges régen előttem éltek — szóval ha a lélek fogalmának boncolgatásától most eltekintünk… és én most eltekintenék —, akkor szerintem egyet tudunk érteni a buddhistákkal abban, hogy az élményeink ok-okozatai messssssze a születésünk előttre nyúlnak vissza.)

Ez a fajta nem tudás, ez a fajta izoláltság érzés hat egymással összefüggő olyan zavaró érzelemhez vezet, amik nagyban meg tudják nehezíteni az életünket:

  • a kötődéshez és a belőle fakadó kapzsisághoz (mert görcsösen kapaszkodunk abba, amit szeretünk)
  • az ellenszenvhez és a belőle fakadó irigységhez (mert minden áron távol akarjuk tartani magunkat mindentől és mindenkitől, ami és aki kellemetlennek ígérkezik — sőt még azt is nehezen viseljük, ha valakinek, aki ellenszenves nekünk, úgy látjuk, hogy több jut a jóból)
  • a nem tudásunk (az izoláltságunk érzése) pedig kizáró büszkeséghez vezet (azaz mindig az a célunk, hogy jobbak, szebbek, többek, nagyobbak, erősebbek, sikeresebbek legyünk másoknál)

Ezeket a zavaró érzelmeket aztán persze tettekre is váltjuk, mert ilyen az emberi természet — a tetteinkkel pedig “rossz karmát” teremtünk, rossz élményeknek ágyazunk meg az életünkben.

Ártó cselekedetekként ezeket nevezik meg:

  • ölés
  • lopás
  • szexuális ártás
  • hazugság
  • rágalmazás
  • jelentőség nélküli beszéd
  • nyers és bántó beszéd
  • irigység
  • rosszakarat
  • téves nézetek terjesztése

És mi a módja annak, hogy távol tartsuk magunkat a zavaró érzelmektől és az ártó cselekedetektől? — “Egyszerű.” Elméletben persze. Gyakorlatban… nos, higgyetek nekem, aki évek óta a fizetése 10%-át terápiára költi, a gyakorlatban ez türelmes gyakorlás kérdése. Hossssssszas, türeeeeeelmes gyakorláááás kérdése.

Az “egyszerű” gyakorlatok pedig a következők:

  • Tudatosítjuk magunkban ok-okozat törvényét, tehát hogy az élményeink sosem izoláltak, mások élményei sem izoláltak, mind össze vagyunk kötve ebben az utazásban.
  • Meditálunk. Meditálunk, meditálunk, meditálunk, mert ezáltal egyre nagyobb gyakorlatot szerezhetünk abban, hogy távolságot vonjunk magunk és a zavaró érzelmek között, és egy mély lélegzettel hátrább tudunk lépni tőlük, mielőtt a saját magunk és mások életét megkeserítő ártó cselekedetek lesznek belőlük.

Ömm, na jól van, úgy ítelem meg, hogy ez a bejegyzés már így is elég hosszúra nyúlt, és van benne máris bőven elmélkedni való, ezért inkább szétosztom a jegyzeteket egy sorozatra.

Jó sok hasznos olvasmányom volt az elmúlt egy vagy két, amikről nem írtam, majd igyekszem hozni okosságokat azokból is, de addig is, aki kíváncsi rá, mit olvasok éppen, az követhet Molyon: https://moly.hu/tagok/nagytimi85

Aki napi szinten szeretne hallani felőlem, annak ott az instagram: http://instagram.com/nagytimi85 és http://instagram.com/timi.tea.time

Aki pedig szeretne anyagilag is támogatni, annak irány a Patreon: http://patreon.com/nagytimi85

Az első és második tetkóm

Ma készül egy új tetoválásom!

Nemrég Molyon megosztottam az első tetoválásom kapcsán, amit ma elhozok nektek is. (Aztán eskü most már írok ide is egyenesen. ‘:D)

Nagyjából két, két és fél éve elkezdődött egy nagyon klassz spirituális időszak az életemben, amikor hosszú idő nagyon sok fejlődési igyekezete ért be egyszerre. (És az sem volt hátrány, hogy a depressziómra és a szorongásomra a kognitív terápia mellé még gyógyszeres terápiát is kaptam…) Mindig nagy szívfájdalmam volt az, hogy nem volt bennem egy csepp spirituális hajlam sem, pedig sok ramaty dolgon átmentem, veszteségen, gyászon, traumán, depresszión, válságidőszakokon, amikor azért csak jó lett volna a spiritualitásnak az a védőhálója az életemben… Aztán egyszer csak valahogy elkezdtek összeállni a dolgok.

Bármit mondok, hogy “ezzel kezdődött”, valószínűleg hazudok, mert ahogy mondtam, ez egy régóta érlelődő folyamat volt, de ha rá kell bökni egy pontra, akkor mondjuk azt, hogy Julia Cameron: A művész útjakönyvének azzal a fejezetével kezdődött, ahol a szerző elmondta a saját definícióját Istenről, és azt a házi feladatot adta, hogy definiáljuk magunknak újra Istent. Hogyan tudnánk elképzelni Istent úgy, mint egy támogató, pozitív erőt az életünkben? — Spoiler: nem fejtettem meg Istent. :D De a következő hetekben tucatnyi naplóoldalt írtam tele a kérdésen töprengve, és órákat töltöttem a buszablakon kifelé bámulva és merengve, hogy hogyan tudnám leírni a világ természetét. *sooooooo deeeeeeep* Végül elért a felismerés, hogy vannak alternatív spirituális utak is a világban (no shit Sherlock), és szenvedélyesen belevetettem magam, hogy összepatchworköljek magamnak egy spirituális utat.

Ami a tetoválásokat illeti, sokáig úgy voltam vele, hogy… meh? Nem voltam ellene a tetoválásoknak, csak egyszerűen nem láttam magamban, hogy megbánás nélkül elköteleződök egy életre szóló testmódosítás mellett. De ahogy teljesen bezizzentett a frissen indult spirituális kalandom, egyszer csak éreztem, hogy megveszek egy tetoválásért. Oké, vagyok, aki vagyok, szóval adtam azért magamnak egy fél évet, ami alatt hónapokig úgy jártam dolgozni, hogy szemceruzával rajzolgattam magamra jeleket, hogy szokjam az érzést, hogy valami van a testemen. De alig bírtam visszatartani magam, és hatalmas élmény volt, amikor végre megcsináltattam a tetkót a kezemre. :)

Ami a mintát illeti, a mögötte lévő jelentés nagyban támaszkodik a Yotengrit könyvben leírt szemléletre és teremtésmítoszra, de nagyon sok egyéb is van mögötte. (Mondom, patchwork. :))

Amit ábrázol (lentről felfelé):
– a föld asztrológiai szimbóluma, egyben a női energiák
– a nap asztrológiai szimbóluma, egyben a férfi energiák
– az univerzum és a sosem szűnő változás

(Az egyik munkatársam mindig siet megjegyezni, hogy szerinte az nem a föld asztrológiai szimbóluma, hanem a kopt kereszténység jele — a válaszom: ez egy kereszt egy körben. Meg egy pötty egy körben, meg egy csigavonal. Kevés egyszerűbb szimbólum van, és napestig sorolhatnánk, hogy miket jelentettek az emberiség történetének folyamán. Azt jelenti, amit nekem jelent, oké?! :D)

Ééés azért is csaptam le most ekkora lelkesedéssel erre a kihívásra, mert megvan az időpontom a következő tetoválásra, amikor is egy Hugrabug borz kerül a másik kézfejemre. Ömm, nagyjából egy Hugrabug borz. Oké, egy mandalás borz. Egy mandalás állatka, ami részben azért borz, mert Hugrabug. :D Yeey azt is alig várom! És már egy harmadik ötletem is van… Valaki fogjon vissza plíz. :D

Kapcsolódó könyvek: J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve · Julia Cameron: A művész útja · Máté Imre: Yotengrit 1.

Eredetileg megosztva itt: https://moly.hu/karcok/1249121

Egyéb híreink: tegnap tartottam egy szavazást Instagramon, és úgy tűnik, hamarosan belevágok a Youtube bizniszbe!

BE835556-1DF2-47AC-BA5B-03FA4C63CE2C.jpeg

(Na jó, igazából a Patreon oldalamon már osztottam meg dumcsis videókat… és nem hiszem, hogy sokkal rendezettebb lesz a töltőtollas videóm sem. Készüljetek fel a csapongó és vágatlan Timire. ‘:D)

Megrázó élmény: az eltelt három év

Ma reggel megrázó élményem volt.

(Az alábbi gondolatokat Molyon osztottam meg a naplóíró kihívás keretein belül, de arra gondoltam, itt is jó helyük lenne. ♥ )

Ma reggel volt egy megrázó élményem.

Felkeltem reggel (khm, ha fél 11 még reggel… mondom, picit magas az alvásigényem), bedobtam egy adag mosást, megreggeliztem (nommnommnomm, finom csírás vajas pirítós teával), mellé megnéztem Conor McMillen új youtube csatornájának intróját (nagyon szeretem a gondolatait az egészséges férfiképről), aztán megírtam a reggeli oldalaimat. Gondolkodtam, hogy milyen kreatív projekttel folytassam a napot (végül Láma Ole könyvének kijegyzetelése mellett döntöttem), de mielőtt bárminek nekiálltam volna, még felnyaláboltam a szárítót meg a tiszta ruhát, és kicuccoltam a teraszra, hogy kiteregessek. Megörültem, hogy ilyen gyönyörű idő van, süt a nap, virágoznak a fák, az ágyásaimban már dolgoznak a magocskák, a ruháim pedig pillanatok alatt meg fognak száradni ilyen szép időben.

És akkor rámzuhant a felismerés, hogy hogy nézett ki az életem három éve. Amikor pont ebben a koratavaszi időszakban munka nélkül voltam itthon, olyan mélyen depressziósan, hogy a napjaim legnagyobb kihívása (és legnagyobb eredménye) az volt, hogy a pánikroham határán rávegyem magam arra, hogy arra az öt percre elhagyjam a házat, amíg kiteregetem a ruhákat a teraszon. Azok a napok, amikor volt erőm és hajlandóságom elhúzni a függönyt, hogy bejusson a napfény a házba, már jónak számítottak.

Nem mintha most minden virágos és madárcsicsergős lenne. Még mindig vannak nehéz napok vagy hetek, ez az elmúlt néhány például meglehetősen az volt. (Na jó, közepesen.) Egy éve ilyenkor szorongásos rohammal küldtek haza a munkahelyemről és csak gyógyszeres segítséggel tudtam folytatni a dolgaimat. Két éve ilyenkor kezdtem terápiára járni, mert a kétségbeesésnek abban a gödrében találtam magam, hogy egyedül nem fogok tudni kievickélni a bajból. Ezek körbe-körbe járó dolgok. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még nehéz idők.

De ez az elmúlt három év! Amennyit tanultam magamról, amennyit tapasztaltam, amennyit haladtam, amennyit tettem! Ma úgy zuhant rám ez a kontraszt, hogy lélegezni is alig tudtam egy pillanatig. Aztán pedig… csak élveztem tovább a tavaszi levegőt, elképedve tőle, hogy mennyi hely van neki, meg a napfénynek, meg a virágoknak a belső teremben. :)

Itt osztottam meg eredetileg ezeket a gondolatokat: https://moly.hu/karcok/1259335

És aki esetleg Conor csatornájára kíváncsi: https://youtu.be/4T1IKeihxU0

Hupsz! Nagyböjt van

A héten valahogy eltalált a felismerés: hupsz! Nagyböjt van. Nem mintha nem tudtam volna róla, mikor kezdődött a böjti szezon, de valahogy mégis elsuhant mellettem az információ.

Alapvetően nem a keresztény ünnepeket, hanem a pogány évkör ünnepeit tartom, de ahol egybeesnek, szívesen ünneplem a keresztény ünnepeket is — az advent és a nagyböjt például nagyon jól illeszkedik az évkörbe. Ezért szoktam tenni minden évben böjti fogadalmat, a tavaszi tisztulást támogatandó, de ez most valahogy elmaradt.

Mit jelent számomra a Nagyböjt?

Keresztény ünnepként a Húsvétra való felkészülés időszaka lemondás, bűnbánat és megtisztulás által. Bár a bűnbánat gyakorlatában nem veszek részt — az egyébként is önostorzó és szorongó alaptermészetem mellett nem kifejezetten építő a bűnbánat a számomra —, de mindig szívesen tartok reflektáló időszakokat. A lemondás és a tisztulás pedig kifejezetten tavaszváró jellegűek.

View this post on Instagram

🇬🇧 What is more fitting for Lent than learning about buddhism and visiting shaman rituals?! 😅 (I’m a pagan Christian, remember. 😅) Also the effect of week-long sleep and the spring sun seems working, I woke up at 5:30am and this day had a pretty productive start. 🇭🇺 Nagyböjtre: buddhista olvasmányok és táltosdobos élmények. 😅 (Ne feledjük: pogányként vagy pogány keresztényként azonosítom magam. 😅) Végre az átkómázott hét és a tavaszi napfény is kezdi meghozni a hatását: 5:30-kor ébredtem ma, és elég produktívan indult ez a nap! Töltöttem fel videót Patreonra (patreon.com/nagytimi85), és a Kincsesfüzetre is szeretnék írni még ma. Szombaaaaaaaaht! 📚☕️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Mit hozott számomra eddig a Nagyböjt? (Véletlenül :))

Ahogy mondtam, nem mentem neki kifejezetten tudatosan ennek a böjti időszaknak, de a tavaszvárás, a télvégi tisztulás, a lemondás és szortírozás, a tisztogatás és helycsinálás szelleme azért csak belopakodott az életembe óhatatlanul.

Ami eddig történt lelki, szellemi vagy fizikai szinten, ami a böjt szellemiségéhez köthető:

  • nekifogtam a ruhatáram szortírozásának
  • egy tűzhellyel bővültünk, és ennek kapcsán nagy szortírozást tartottunk a konyhában
  • változások történtek a diétánkban (Petit év elején gyomorfekéllyel diagnosztizálták, így egyrészt rá is egyre jobban figyelek, másrészt a saját diétámat is igyekszem úgy formálni, hogy vele és a saját céljaimmal is jobban összhangban legyen — ezért például vicces módon épp böjtben kezdtem újra húst enni, a csirkehúsért cserébe viszont lemondtam a sajtról… egymás közt szólva ez nagyobb áldozat :D)
  • nekifogtam a kert rendbetételének
  • a buddhizmusról olvasok
  • részt vettem néhány rituálén (a sámándobos elmélyülés például kifejezetten felébresztette bennem a szorgalom és alázat érzését, amit erősen a böjti időszakhoz tudok kötni)

Mit tudnék vagy szeretnék tenni ebben az időszakban?

  • a szorgalom és alázat jegyében csökkenteni az elvárásaimat (pontosabban az elvárások okozta gátjaimat) és szerzetesi módon belevetni magam az alkotómunkába
  • idézeteket másolni
  • “red letter” kiadássá formálni a Bibliámat (ez olyasmi, ami ezer éve szerepel a teendőlistámon, de sosem vagyok elég szorgos hozzá)
  • folytatni a kertimunkát
  • bezacskózni és továbbadni a kiselejtezett ruháimat
  • szorgalmasabban meditálni
  • visszatérni a teendőlistákhoz (khm, egy kicsit ellustultam — nehéz megtalálni az összhangot a megengedő, organikus életszemlélet és a szorgalmas munka között)

Beszélgessünk! 

A Nagyböjt témájáról, egy kicsit bővebben, egy kicsit ziláltabban, egy kicsit személyesebben beszélgettem tegnap a mecénásaimmal is Patreonon. (Már hogy beszéltem hozzájuk, nyilván — de mindig társasági eseményként gondolok a patreonos videóimra. :))

8FBB11C5-7ACF-4191-A0E2-B31A1A7A7034

Akit érdekelnek hasonló kulisszák mögötti dolgok, személyes beszélgetések és pizsamapartik, az csatlakozzon a mecénásaim sorához. ;)

Boldog nemzetközi nőnapot!

Boldog nemzetközi nőnapot mindenkinek!

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New Yorkbannegyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak. — Wikipédia

Ezen a napon szeretnék megemlékezni arról, hogy 2019-ben lesz 100 éve, hogy érvénybe léptették a nők szavazati jogát biztosító törvényt. Szinte minden lány és asszony elmondhatja magáról ma Magyarországon, hogy olyan országba született, ahol a nőknek joga van szavazni — sőt legtöbbünknek a szülei, sokunknak a nagyszülei is. Hurrá, hurrá a szavazati jognak!

Személyes szinten megemlékezek ma minden nőről, családtagokról, barátokról, tanítókról, példaképekről, akik az életemben vannak vagy voltak, és a szeretetem küldöm azoknak a férfiaknak is, akik nemcsak megbecsüléssel, tisztelettel, szeretettel vannak a nők iránt, de szavaikkal, tetteikkel és példamutatásukkal azon vannak, hogy a nőket és férfiakat elválasztó évezredes falak lassan eltűnhessenek, és az évezredes sebek nőkben és férfiakban egyaránt gyógyulni tudjanak.

Ötven-száz-kétszáz év bizony egyéni szinten nagy idő, de a társadalmak szintjén csak egy kezdőakkord, és hálát és ölelést érdemel mindenki, aki akár csak egy morzsányi igyekezetet spórol a mindennapjaiban, hogy felismerje és gyógyítsa azt, ami még gyógyításra vár a kultúrák szintjén.

Külön ölelésemet küldöm a produktív unikornisok lánycsapatának, akik az egymást felemelő női erő nagyszerű példái az életemben; és a lánycsapat egyetlen fiútagjának, Atinak is boldog nőnapot kívánok, mert aki az év többi 364 napján is azt vallja, hogy “ne vesződjetek a megkülönböztetéssel, vegyetek be nyugodtan engem is abba, hogy ‘figyu csajok!’”, az nőnapkor is megérdemli a köszöntést. Boldog nőnapot, Ati! ;)

Valamint néhány instagram fiókot szeretnék ajánlani nektek, akiket nagy örömmel követek.

@iamlikeothergirls — a női sokféleség ünneplése

A9312E51-FFF8-4803-A712-7FC2EB2EC93F

@yourwelcomeclub — az emberi sokféleség ünneplése

9FAB5955-D062-46D2-AAFF-14DD697DAAB7

@conor.love — elmélkedés a férfi és női szerepek súlyáról, és a femininitásról egy férfi életében

58A53525-7F1B-4DB6-948E-A0F7DA4425C8

 

Még 100 dolog, ami boldoggá tett

Télen is kitöltöttem Molyon a 100 dolog, ami boldoggá tett listát.

100 dolog, ami boldoggá tett 2018/2019 telén:

1. A húgom friss szenvedélye a beltéri növények iránt
2. Szobanövényeket vásárolni a húgommal
3. Yucca pálma, amit a húgom választott nekem
4. Végre sikerült monsterát vennem
5. A könnyezőpálmám hozott egy lyukas levelet
6. Az akciós pultról mentett csoffadt mikulásvirágok közül mind túlélte a karácsonyt, sőt, a legnyamvadtabbak hozzák a legszebb friss hajtásokat
7. Egy szuppppppper éjszakai lámpát kaptam Petitől karácsonyra
8. Zoknik! A húgom ellátott vagy tíz évre elegendő cuki zoknival
9. Bögrék! A barátaim elláttak vagy száztíz évre elegendő cuki bögrével
10. Látogatás Dittánál Gödön
11. Egyre otthonosabban érzem magam Patreonon ( https://www.patreon.com/nagytimi85)
12. Nevet váltottam instagramon (most már ott is nagytimi85 vagyok), és ezzel egy kicsit egységesebbnek érzem magam
13. Végre valahára sikerült belelendülnöm az olvasásba idénre :D
14. Zudlizás Atival
15. Kaptam kölcsön könyvet Atitól (ld. 13. pont ‘:D)
16. A kocsmakvíz szezon visszatért, …
17. … és az első alkalommal, amin én is részt vettem, rögtön győztünk is!
18. Produktív találkozók
19. Rendet raktam az ötletkártyáim között
20. Ölelések ( @ezazanna a legklasszabb squishy toy)
21. Megkaptam Peti egy régi telefontokját és aaawww puhi!
22. Szupppppppper új ágynemű huzatokat kaptunk aputó karácsonyra, amik anyagban is kellemesek és színben is menők
23. Peti vett nekünk menő éjjeli szekrényeket, …
24. … és még aznap, amikor megérkezett, az enyémet sebtiben össze is rakta, hogy az ágy mellett várjon, amikor éjszaka hazaértem
25. Éjjeli szekrényt szerelni Petivel
26. Irtó cuki és barátságos németjuhász az utcában (az elődje nagyon barátságtalan volt, ez a nagykamasz jószág viszont mindig odajön a kerítéshez köszönni és megsimogattatni magát)
27. Sikerült összebarátkozni a szomszéd néni mindig ideges és ugatós kutyusával, olyannyira, hogy már ő is simogattatta magát, és boldog nagy köröket futott a kertben, csak mert beszélgettem vele
28. A patreonos mecénásaim szerint irtó kellemes a hangom :)
29. Videóblogolni a húgomnak
30. Videóblogolni a mecénásaimnak
31. Befestettem a hajam (most először festékkel és nem színezővel), és tök jó lett,
32. Rájöttem, mennyit nőtt már a hajam (a cél, hogy újra a fenekemig érjen :D na jó, nem feltétlen, de a hátam közepéig legalább)
33. Végigvittem egy nagy vitát, és ahogy a pszichológusom rámutatott, kiálltam valamiért, amiben senki nem ért egyet velem a környezetemből, és csakis és kizárólag azért álltam ki mellette, mert én ezt akarom, mert csak…
34. … és növeszteni kezdtem a hónaljszőrzetemet :D (a cél nem a hátam közepe, de remélem, lesz egy csini kis hónaljpockom idővel)
35. Peti vigyázó oroszlánkarmai
36. A húgom cuki cicája
37. És még a húgom antiszociális nagy cicájával is sikerült haverkodnom egy kicsit :D
38. Felfedeztem, hogy szeretem a müzlit/zabpelyhet joghurttal (aka. tápláló reggelik a munkahelyen)
39. A reggeli kávét kiváltottam 100%-os gyümölcslével
40. Ó és vegetáriánus lettem!
41. Mindenki, akit karácsony táján látogattam, nagyon aranyos volt, és figyeltek rá, hogy legyen mit ennem húsmentesen
42. Nem kísért a gumicukor emléke
43. Volt hó! Volt igazi hó!
44. Dió, ahogy az ónos esővel mázazott havon vigyázva lépked
45. Zsófi kolléganőm segítségével végre megtanultam, hogyan is történik az ónos eső
46. Fát hordani az apósommal — mi voltunk a belevaló brigád :)
47. Barátkozni a szomszéd kutyussal
48. Melltartónélküliség
49. Peti támogatása
50. Dió szuszogása
51. Találni egy jó dalt…
52. … és végtelen lejátszáson hallgatni, …
53. … amit megtehetek, mert van egy Sporify családom.
54. Dió fontoskodása
55. Játszani Luckyval
56. Öreg kicsi Benji
57. Egy jó pakolós lista
58. Jóképű fiú a pénzváltóban
59. Találkoztam az új 500 forintossal
60. Seth Meyersszel nevetni a 4 gyerek politikán
61. Vének háborúja
62. Érdekes training
63. Klassz fotókat készítettem
64. Először mondtam ki valakinek a barátaimon kívül: “író vagyok, 25 éve foglalkozom írással”
65. Bajor zsömle Petitől Valentin-napra
66. Utazás az unikornisokkal
67. Reptéri jógáztam
68. Tripod Petitől
69. Szív alakú tó Eindhovenben
70. Egy nagggyon hangulatos kávézó Eindhovenben
71. Sokkal jobban bírta a fülem a repülést, mint legutóbb
72. Kiolvastam a Vének háborúját! Nagyon jó az a könyv!
73. Kincskeresés (geocaching)
74. Nyugis de produktív délelőtt Dittánál
75. Elvittem A lélek botanikáját a Hortus Botanicusba
76. Pálmaház és trópusok a Hortusban
77. @Jeth kétszer is beledumált a békés víztükrös videómba :’D (de így lett az igazi) (“Tudod, mi lenne még jó? Ha lennének benne halak.”)
78. Kert inspirációt gyűjteni
79. Leideni park és csatornák, oh my goodness!
80. Van egy új tetoválás ötletem
81. Minimalista otthonokat látogatni Hollandiában
82. Csatornák, csatornák, csatornák!
83. Utazás inspiráció Annáéktól — nekem is el kell kezdenem utazós wishlistet írni
84. Ditta könyvtára
85. Cicááááák! (Aska & Vikur)
86. Vacsora Krissiéknél — direkt az én kedvemért kerestek és kipróbáltak egy vegetáriánus receptet
87. Jóga Dittáéknál
88. Instagram nyüzsi és ihletett hangulat
89. Lovakat simogattunk
90. Megtaláltam a középpontomat
91. … és Petra szerint elhoztam Woodstockot Amszterdamba
92. Nyugis hazaút
93. Petrával utazós buddy-knak lenni
94. Felrajzoltam a kapcsolati hálómat, nagyon mókás volt
95. Újra itthon lenni Petivel, extra módon fókuszálva rá és arra, hogy mennyire szeretem
96. Mediamatic Amsterdam — ha arra jártok, menjetek el, nagyon jó
97. Unikornisok + Ditta vacsora a Mediamaticban — nagyon jó érzés volt számomra, hogy találkoztak
98. Szereztünk Dittának poliamory sörösüveget :)
99. A növényeim bolondok — arra jöttem haza, hogy csak úgy tobzódnak és burjánzanak, olyan ügyesek
100. Vettem egy thai nadrágot, amin biciklik vannak — a tökéletes szuvenír Amszterdamból :)

Kapcsolódó könyvek: Ole Nydahl: Első lépés a Gyémánt Úton – Egy utazás, amely történelmet írt · John Scalzi: Vének háborúja · Ole Nydahl: Ahogy a dolgok vannak – a valóság minden elképzelésen túl · Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája · Tikva Wolf: It’s ok, feelings, I got you · Tikva Wolf: Ask Me About Polyamory

 

Hálás hétfő #242

Hálás hétfő is back baby! Este helyett azonban toljuk meg most a hétfő reggelt egy kis hálaadással! ♥

Amiért hálás vagyok:

♥ a tömegközlekedésért ♥ az internetért és a szabadságért, hogy hozzáférek mások tudásához, hogy tanulhatok ♥ Harariért ♥ azért, hogy ez az év nagyon erősen indult az év szava szempontjából ♥ az unikornis barátaimért és a közös tervekért ♥ hogy Peti szabadnapos és pihen ♥ hogy a táskámban utazik velem egy adag egészséges és tápláló reggeli ♥ hogy zökkenőmentesen ment az áttérés a vegetáriánus étrendre (this far ‘:D) ♥ hogy Peti tegnap megjegyezte: “azt figyeltem meg, kicsim, hogy egész nap tornázol!” ♥ a meditációért (egy napja gyakorlom, but still ‘:D) ♥ a növényimért ♥ a Patreon oldalamért és az aranyszívű mecénásaimért ♥

Ti miért vagytok hálásak?

 

View this post on Instagram

🇬🇧 My word for the year is HOME and boy I do feel the vibes. Also when I’m at home, I try to focus on strenghtening all the aspects that this word means to me: physical environment, virtual spaces, marriage, creative practices, my body, my inner world. This word had a strong start, I’m so looking forward to see how will it unfold throughout the year. 🇭🇺 Az évem szava a HOME, és mondhatom, hamar elragadott a hangulat. Amikor itthon vagyok, igyekszem mindenre figyelni, ami számomra otthont jelent: a fizikai környezetemre, a testemre, a belső világomra, a házasságomra, az alkotói gyakorlataimra, a virtuális kuckóimra. Ez a szó igazán erősen kezdett, alig várom, hogy láthassam, merre növekszik még az év során. #plantsmomlife

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on